Istennek hálával,
barátomnak, Juditnak köszönettel

 

 

 

 

Zárt ajtók mögött,
kiszáradt lelkek,
mert messze jár a Mester,
fakult lelkek imája
fáradt szóval eget ostromol.

 

 

 

Zárt ajtók mögött,
tucatnyi férfi magányosan,
mert Akit ismertek,
már messze jár,
s Akit ígért,
a Lélek erejét,
nem ismerik,
nem is tudják, mi az.

 

 

 

Csak az éhes remény maradt,
csak az üres ima mormolása,
csak a csökönyös akarat,
sötét napokon keresztül,
reményszikkadt éjeken:
hogy mégis van miért,
mert Valaki
mert Valami
egy nap elküldetik.

 

 

 

Hisz a Mester mondta,
elküldi majd,
övéit nem hagyja magára,
majd a mennybe szállt,
nem maradt más,
csak lába nyoma a porban,
azóta szél fújta el.

 

 

 

Elment a Mester,
csak a várakozás maradt,
régi imák ezerszer ismételt szava.

 

 

 

Zárt ajtók előtt,
kiszáradt fügefa,
nem hajt ki többé,
a Mester akarta így.

 

 

 

Zárt ajtók mögött,
tucatnyi konok férfi vár,
már nem is tudja mit.

 

 

 

Zárt ajtókon kívül,
ezernyi ember,
ezer nyelv,
ezer gond,
ezer pletyka burjánzik vadul,
s ezek közül csak egy mondja,
volt egy rabboni,
Jézus volt a neve,
valami történt vele,
mondott valamit,
de ki tudja mindezt megjegyezni?
S a pletyka,
ez éhes vadállat,
tovaugrik, s új témára száll.

 

 

 

Zárt ajtók mögött,
tucatnyi férfiban szikkad a remény,
zárt ajtókon kívül,
már másról szól a világ,
a Mesterről már senki sem beszél.

 

 

 

És egyszer csak,
mikor talán nem várja senki sem,
mikor minden vágy
lemondássá vált,
túl az ajtókon,
a kiszáradt fügefán,
túl a városon,
túl az Olajfák hegyén:

 

 

 

egyszer csak
feltámad a szél,
s zúgása mindent betölt.

A vershez tartozó jegyzetek a a honlapomon olvashatók

 

"/>
2018 december 14., péntek

Várakozás (Pünkösd)

Share

Istennek hálával,
barátomnak, Juditnak köszönettel

Zárt ajtók mögött,
kiszáradt lelkek,
mert messze jár a Mester,
fakult lelkek imája
fáradt szóval eget ostromol.

Zárt ajtók mögött,
tucatnyi férfi magányosan,
mert Akit ismertek,
már messze jár,
s Akit ígért,
a Lélek erejét,
nem ismerik,
nem is tudják, mi az.

Csak az éhes remény maradt,
csak az üres ima mormolása,
csak a csökönyös akarat,
sötét napokon keresztül,
reményszikkadt éjeken:
hogy mégis van miért,
mert Valaki
mert Valami
egy nap elküldetik.

Hisz a Mester mondta,
elküldi majd,
övéit nem hagyja magára,
majd a mennybe szállt,
nem maradt más,
csak lába nyoma a porban,
azóta szél fújta el.

Elment a Mester,
csak a várakozás maradt,
régi imák ezerszer ismételt szava.

Zárt ajtók előtt,
kiszáradt fügefa,
nem hajt ki többé,
a Mester akarta így.

Zárt ajtók mögött,
tucatnyi konok férfi vár,
már nem is tudja mit.

Zárt ajtókon kívül,
ezernyi ember,
ezer nyelv,
ezer gond,
ezer pletyka burjánzik vadul,
s ezek közül csak egy mondja,
volt egy rabboni,
Jézus volt a neve,
valami történt vele,
mondott valamit,
de ki tudja mindezt megjegyezni?
S a pletyka,
ez éhes vadállat,
tovaugrik, s új témára száll.

Zárt ajtók mögött,
tucatnyi férfiban szikkad a remény,
zárt ajtókon kívül,
már másról szól a világ,
a Mesterről már senki sem beszél.

És egyszer csak,
mikor talán nem várja senki sem,
mikor minden vágy
lemondássá vált,
túl az ajtókon,
a kiszáradt fügefán,
túl a városon,
túl az Olajfák hegyén:

egyszer csak
feltámad a szél,
s zúgása mindent betölt.

2012. május 23.

A vershez tartozó jegyzetek a a honlapomon olvashatók

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Megoldható-e a königsbergi hidak problémája a füzérradványi kastélykertben?

Sajnos az időjárás nem fogadott minket kegyeibe, mintha az ég is velünk sírt volna az …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.