2018 október 23., kedd
Forrás: vadhajtasok.hu

A Jobbik elvesztette a szavazóbázisa egyharmadát

Share

Vona Gábor a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy nem pártoltak el a Jobbiktól, nem szakadt ketté a párt, sőt nagyon büszke arra, hogy a Jobbik a második legerősebb párt az Országgyűlésben. A Závecz Research legutóbbi felmérése alapján viszont a Jobbik volt elnökének helyzetértékelése legalább annyira felel meg a realitásnak, mint amennyire az áprilisi választások tükrében vizsgázott azon kijelentése, hogy minden második választópolgár jobbikos, csak még nem tud róla. 

Számok és tények

Az elmúlt hetek időközi választási eredményei, melyek harmonizálnak a kutatási eredményekkel, legalább annyira árulkodnak az ellenzéki szavazóbázis apatikusságáról, mint a kormányzó pártszövetség stabil pozíciójáról. Az utóbbi két hónapban különösen megnőtt azoknak a száma, akik sem pártot nem választanak, sem aktivitást nem mutatnak. Jelenleg 37%-os ez a csoport. A felmérésben az egyértelmű pártpreferenciával bírók több mint kétharmada menne el szavazni, ha most lennének a parlamenti választások. Ez a jelenség teljesen normalitásnak mondható.

A normál tendencia alól viszont egyedüli kivételt képez a Jobbik szavazótábora. Esetükben csupán az 55 százalék adná le a voksát. A párt még meglévő szavazói szokatlanul hitehagyottak, aktivitási szintjük mérsékelt. Jelenleg a párt támogatóinak 56 százaléka elszánt, ennyien mondták, hogy egy mostani választáson biztosan ott lennének (a többi parlamenti párt híveinek részvételi hajlandósága ennél jóval nagyobb, 66 és 70 százalék közötti). Ez azt jelenti, hogy a Jobbik által korábban büszkén emlegetett, közel egymillió támogató igen jelentős része mára eltávolodott a pártjától. És nemcsak hogy eltávolodott, de közömbössé is vált a politika iránt.

A Jobbik esetében annyira súlyos a helyzet, hogy még a legmegengedőbb közvélemény-kutatások szerint is oda lett a biztos szavazóbázisnak legalább az egyharmada. A korábban a teljes népesség körében 15 százalékon álló Jobbik jelenleg 10 százalékos támogatottságot mondhat magáénak. Ez a fajta lemorzsolódás kísértetiesen emlékeztet a korábban az MDF-nél, illetve a MIÉP-nél tapasztalt erodálódásra, melyek végül mindkét párt esetében a parlamenti patkóból való kikerüléssel zárultak a soron következő választáson. A jobbikos lemorzsolódás ráadásul nem körzet-specifikus, hanem az ország minden régiójára értendő. Elmondható, hogy a törzsbázis egyenletesen kopik. Mégis van két csoport, amit érdemes külön kiemelni.

Fiatalok és értelmiség

Két választói csoportban, a fiatalok és az értelmiségiek körében drasztikus leépülést mutat a Jobbik támogatottsága. A 30 év alattiak körében – ahol a Jobbiknak a legerősebb pozíciói voltak – a májusban mért 22-ről 11 százalékra esett vissza a támogatók aránya. A harmincasok körében is érzékelhető visszaesést szenvedett el a párt, a korábbi 20 százalékról 13-ra csökkent a párt híveinek aránya. A másik terület ahol a megroppanás látszik, az az értelmiség. A felsőfokú végzettségűek körében az elmúlt két hónapban 16 százalékról 7 százalékra szűkült a Jobbik tábora. Ez két olyan érzékeny terület, ahol ha ilyen rövid időn belül, ilyen jelentős visszaesés következik be, az a párt jövőjét is könnyen veszélyeztetheti.

Pártpreferencia a teljes felnőtt népesség körében / Forrás: ZRI ZÁVECZ RESEARCH Intézet

Ezen tények ismeretében bátran kijelenthető, hogy a néppártosodás nem hozott sikert sem a Jobbik mint ifjúsági tagozat, sem pedig a pártvezetés értelmiségi holdudvar növelő akciója tekintetében. Az értelmiségi támogatóbázis elpártolásához nyilván köze van azoknak a populista kijelentéseknek és ígéreteknek, amelyek nemcsak a kampányban hangzottak el, de a választás elvesztése után is ezektől voltak hangosak a párthoz közel álló orgánumok. Nyilvánvalóan és egyértelműen vállalhatatlanná vált az értelmiség számára az a fajta szakmaiatlanság, amely az egymásnak sokszor teljesen ellentmondó kampány-ígéretekkel próbálta megnyerni a választópolgárokat.

A Jobbik IT-nek a „huszonegyedik századi pártok” szlogenjében meghirdetett többpárti rendezvényei sem kecsegtettek túl nagy sikerrel. Pedig itt már olyan összefogásnak is tanúi lehettünk, mint a Jobbik – LMP – Momentum párbeszéd. Mert amíg az MSZP Tusványoson hol Orbántól, hol meg a medvéktől rettegett jobban, addig az egykori szélsőjobboldali párt fiataljait, régi, jó bevált pártkatonák helyett, újbalos fiatalokkal próbálták megismertetni, ezáltal új színt víve a párt életébe.

Fekete Győr András (Momentum), Keresztes László Lóránt (LMP), Z. Kárpát Dániel (Jobbik) a Jobbik Ifjúsági Tagozatának rendezvényén / Fotó: jobbikit.hu

A pártszakadás tehát – a fenti adatok és okok fényében – megtörtént. Egyenlőre még nincs releváns adat arról, hogy a távozók átpártolnak-e Toroczkai új pártjába, csatlakoznak a Fideszhez, vagy akár közömbössé válnak a politika iránt. Tehát nem csak azt érdemes látni, hogy hány százalékponttal visszaesik egy párt népszerűsége, hanem azt is, hogy a veszteségek mennyire érintenek fontos, akár stratégiai pontokat és hogy a megmaradt tábort mennyire lehet aktivizálni, mondjuk a soron következő választásig. A Jobbik  alig négy hónap leforgása alatt, két, számára igen fontos területen vesztette el szavazótáborának közel felét. Ez pedig már egy jól látható tendenciába illeszkedik bele, ami mellé ha hozzátesszük azt, hogy ebben pártban a legnagyobb az apátia, az egyértelműen nem sok jót sejtet a párt jövőjére nézve.

Megingathatatlan kormánypárti pozíció

A nagyobbik kormányzópárt szavazóbázisában pontosan a fentiekkel ellentétes folyamatok játszódnak le. A hónapok óta tartó növekedési folyamat már csak részben magyarázható a győzteshez való húzás jelenségével. A Fidesz megtudta tartani szavazót, méghozzá aktív módon. Ennek az eredménye az, hogy különösebb aktivizálás vagy nagyszabású kampány nélkül is sorra megtudták nyerni a közelmúlt időközi választásait.

A biztos pártválasztók körében a Fidesz-KDNP 55 százalékot ért el. Az eltérő aktivitási szint miatt a Jobbik és az MSZP között ebben a körben viszonylag szűk a különbség, az előbbinek 13, az utóbbinak 10 százaléka van. Az aktív választói körben a DK 7, az LMP 5 százalékos. Ebben a hónapban a Párbeszéd és a Kétfarkú Kutyapárt is 3 százalékot ért el.

A Momentumra a biztos szavazók 1 százaléka voksolna, ami az ő helyzetükhöz viszonyítva jelentős visszaesés az áprilisi választáson elért 3 százalékos eredményhez képest. Figyelembe véve azt, hogy nem jutottak be Országgyűlésbe, ráadásul a közelmúltban a párt vezetése is a háttérbe vonult, vélhetően nehéz dolguk lesz, ha felszínen akarnak maradni. Ezek voltak a legérdekesebb eredményei a ZRI Závecz Research Intézet július közepén, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásának.

A pártok támogatottsága a biztos pártválasztók körében / Forrás: ZRI ZÁVECZ RESEARCH Intézet

Kelet-Közép-Európában a helyzet változatlan

A magyar társadalom megosztott az ország helyzetének értékelésében. Ez nagyrészt a külföldről támogatott NGO-k és egyéb kormányellenes szervezetek folyamatos pressziójának köszönhető, nem pedig az ország valós helyzetének. A valós helyzet megítélése ugyanis némi utánajárást igényel. Az ellenzéki szavazók pedig sok esetben jobban szeretik instant módon, készen kapni a szidalmakat. Ennek köszönhető az, hogy a relatív többségük, az emberek 49 százaléka véli úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok hazánkban, míg csupán 43 százalék tapasztal pozitív folyamatokat. Az elmúlt fél évben a véleményklíma szinte semmit sem változott. Januárban ugyanez az arány 50-44 százalék volt. A helyzetértékelések politikai hovatartozás szerint különböznek, azokra a társadalmi státusznak, a nemnek vagy az életkornak alig van hatása.

A Fidesz szavazóbázisába tartozók ezzel szemben teljesen másként látják az országot, mint az ellenzéki pártok támogatói, vagy éppen a politikához nem kötődők. A kormánypártiak kilenctizede szerint jó dolgok történnek hazánkban és csupán egytizede gondolja azt, hogy tévúton járunk. Ennek majdnem pontos fordított tükörképét adják az ellenzéki vélekedések. Az ellenzéki szavazók 86-90 százaléka negatívan értékeli az ország történéseit, míg 5-10 százalékuk pozitívan. Ezt a látszólag feloldhatatlan ellentmondást a legfrissebb választási eredmény sem tudta oldani.

Pedig ugyan közhely, mégis igaz, hogy egyetlen valódi és releváns közvélemény-kutatás maga a választás. Három egymást követő választás után, két különböző választási törvény keretein belül, legutóbbi esetben 70% feletti részvételi aránnyal a politikailag aktív társadalmi többség véleményt mondott arról, hogy a kormánypártok által kommunikált fejlődés és biztonság, vagy az ellenzék által hangoztatott általános nyomor és összeomlás képe áll-e közelebb a valósághoz. Különös tekintettel arra, hogy amíg a korábbi-jelenlegi kormány komoly erőfeszítéseket mutatott ki a gondok leküzdése érdekében, addig a korábbi-jelenlegi ellenzék sokszor arra sem volt képes, hogy épkézláb jelölteket állítson ki az országos megmérettetésre.

A szerző politológus

Mezőhegyi Gyula

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.