2017 november 20., hétfő
Légi felvétel a megemlékezőkről a Hősök terén. Nagy Imrére, az 1956-os év tragikus sorsú miniszterelnökére és mártírtársaira emlékeztek ünnepélyes szertartás keretében a kivégzésük 31. évfordulóján tartott gyásznapon. A gyászszertartáson több tízezer ember vett részt és helyezte el a kegyelet virágait a mártírok koporsójánál. Az elhunytakat a megemlékezés után a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában helyezték örök nyugalomra. MTI Fotó: Asztalos Zoltán

A múlt szemete – harag és elfogultság nélkül?

Share

Lehet harag és elfogultság nélkül? Nem lehet! Jogos indulatok a szenvedők részéről, elfogultság a hozzátartozóktól. Elhallgatás és magyarázkodás az elkövetőktől. Hogy “igen, de…”. Ismerős ellenvetések, melyek között az őszintébbek közé tartozik Kádár János egyik kései – nem a legutolsó – beszéde, amelyben rekedtes hangján azt mondja: hát igen, követtem el hibát én is, ki nem hibázik, de egyet senki nem vitathat, én kommunista vagyok. Mondta ezt büszke méltósággal.

„Nagy Imre kivégzett miniszterelnök újratemetésekor, 1989. június 16-án a Hősök terén tartott megemlékezésen Mensáros László, Rékasi Károly és Orosz Helga 235 kivégzett nevét olvasta fel a tömegnek – de már ekkor világos volt, hogy a lista valójában hosszabb. Zárójelben az 1956-os tevékenység helye vagy módja, a születés helye és ideje és a kivégzés ideje. A lista nem teljes.” Van egy interjú, melyet 1991-ben Szinetár Miklós készített Aczél Györggyel, melyben még Aczél is kimondja, persze némi rábeszélésre, másodszor feltett kérdésre, miszerint ő 1963-tól tudja vállalni azt, ami történt. A beszélgetés során pedig idézi Kádárt: „…de milyen terror lett volna, ha nem én csinálom”. (KJ a kortársak emlékeiben)

1956-ra emlékezünk, ám a mai köztudatban kissé elmosódik a forradalom emléke. De mint egy többé-kevésbé éles prizmán, az úgynevezett rendszerváltáson, majd az 1989 óta történt események értékelésével jobban lehet látni, hogy mi is történt. A rendszerváltás, nemes egyszerűséggel, el lett b..va – sokan csak ennyit mondanak.

A múlt nincs kibeszélve, de ez nem csak 1956-ra, hanem általában igaz a múlt századunkra is. Ezért nem csak a forradalomra, s a megtorló bűnökre kell szűkíteni a megemlékezést, hanem ki kell tágítani azt a huszadik század második felére.

Különösen nincs kibeszélve az igazakat ért sok-sok sérelem. Mintha a túlnyomó többség a véleményvezérek nyomán ugyanazt gondolná, mint Harry Potter barátja, a kotnyeles kislány, aki azt a választ kapta: „Ne kérdezz, mert akkor nem kell hazudni!” Vagyis bagatell!

Én éppen ellenkezőleg ugyanazt mondom, amit sokan mások is hirdetnek: Mondd el fiaidnak! „A múltat be kell vallani.”

Az 1990-es évek elején volt egy nagy vita az igazságtételről. Majd sokkal később, 2013-tól jogi lehetőség nyílt a felelősségre vonásra is. A politikai ügyek iránt érzékenyek nyilván emlékeznek a Biszku-ügyre, és arra is, hogy mindez már túl késő volt. Talán arra is emlékeznek, hogy több mint 25 éve az MDF-es Zétényi Zsolt és Takács Péter 1991-ben benyújtottak egy törvényjavaslatot, amely szépítő megfogalmazásban az 1944 és 1990 között elkövetett politikai okból elkövetett, de jogilag meg nem torolt súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről címet viselte. Vagyis hogy a politikai bűnösök, köztük a még élő vérbírák, ügyészek, s a felelős politikusok legalább megneveztessenek, jobb esetben vád alá kerüljenek!

A törvényjavaslat az abban az időszakban politikai okokból elkövetett, de jogilag meg nem torolt bűncselekmények elévülhetetlenségét mondta volna ki – vagyis, ahol politikai okokból vagy politikai utasításra kivégzések történtek és súlyos börtönbüntetések, s az elkövetőt nemhogy nem fogták perbe, de az állampárt első kegyeltjei lettek. A kisebb jogtalanságokat, amelyek emberek százait, ezreit tették tönkre egzisztenciálisan, nem is részletezhetjük itt. De az egészből nem lett semmi.

Merthogy Göncz Árpád köztársasági elnök nem írta alá a törvényjavaslatot, hanem elküldte azt az Alkotmánybíróságnak. A Sólyom László és Szabó András – előbbi a magas testület elnöke – által jegyzett 11./1992-es AB-határozat alkotmányellenesnek mondta ki, és megsemmisítette azt.

Az Alkotmánybíróság határozata többek közt kimondta:

„1., A már elévült bűncselekmények újból büntethetővé tétele alkotmányellenes.

2., A még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása alkotmányellenes.”

Szóval ez volt 1992-ben. Aztán 1994-ben visszajött az MSZP és Horn Gyula. Mert az Antall-kormány nem tudott csodát tenni. A  vád a miniszterelnök ellen az volt, hogy gőgös. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még. Majd kormányváltás és kormányváltás következett, és 1956. október 23-nak ötven éves évfordulóján, 2006-ban, a megemlékezésből hazainduló FIDESZ-közönségére lovasrendőröket uszítottak az éppen regnáló MSZP-SZDSZ vezetők. Az akkori miniszterelnök pedig ma egy párt vezetőjeként benn ül a parlamentben és a jövőre esedékes választásra készül. No comment!

Aztán újra a jobboldal került kormányra és 2013-ban az Alaptörvénybe (Alkotmány) végre bekerült a számonkérés lehetősége. Volt is nagy felzúdulás – pl. Vastagbőr blog -, de azóta többnyire sunyi csend. 2013-ban történt néhány kísérlet a probléma feldolgozására pl. HVG-ban. Itt Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ), a halk szavú anarchista így nyilatkozott: „Amikor 1989-ben folytak azok a bizonyos tárgyalások az egykori, az akkor még uralkodó pártállam … és az akkori ellenzéki pártok között, ugyan sehova nem írtuk bele, de volt egy hallgatólagos klauzula, amelyről tízmillió magyar tud. … Ez úgy hangzott – azt mondták nekünk hallgatólagosan a kommunisták –, hogy mi nem lövetünk rátok, ha ti nem csináltok itt mindenféle igazságtételeket.” Jól értem? Vagyis, nem lőnek, ha a jobboldal kussol? Éppen fordítva emlékszem: tavaszi nagytakarítást kiabált minden ellenzéki, az SZDSZ-szel az élen. Ugyanabban a riportban Kónya Imre MDF-frakcióvezető: „Legjobb emlékezetem szerint a 89-es tárgyalások során mi, az Ellenzéki Kerekasztal képviselői nem az ávósokkal és a gyilkosokkal tárgyaltunk, hanem egy szocialistává alakult és a reform által elkötelezett párttal.”

Ugyan! Hát 2006? Azt hiszem, itt kellene valahol a teljesen összekuszálódott problémát szétszálazni, de az más alkalommal esedékes, és sokkal körülményesebb volna, mint ez az írás.

Talán nagy logikai ugrásnak tűnik, de engem, s barátaimat erősen bosszant, hogy Magyarországon nem csak az 1956, de az 1945 utáni kommunista bűnökről sem tanácsos írni, beszélni. Amint egyesek jogi megoldási javaslatot vetettek föl – már több próbálkozás is volt –, valahogy a közvéleményt formáló állítólagos pártatlan közírók zömmel elsumákolták az egészet. Az is tabunak számít, hogy a háborúval és a német orientációval nyíltan szemben álló Bethlen Istvánt ma is bűnösnek tartják egyes véleményvezérek. A történelem tankönyvek is meglehetősen kétarcúak ezekben a kérdésekben.

Kérdezem, hogy akkor a holokauszttal miért más a helyzet? Meg az úgynevezett emberiesség elleni bűntettekkel? Ezeknél mi a helyzet az elévüléssel? Vagyis itt talán az lehet a magyarázat a kettős mércére, hogy az 1946 utáni ÁVH-s gaztettek, a kitelepítések stb. és az 1956 utáni véres leszámolás emberies volt, de legalábbis nem volt emberiesség elleni?! Tényleg nem? Van az interneten a sok-sok “nácizó film” közt egy megrázó rövidfilm „A holokauszt ördögi logisztikája” címmel. „Kétórás közelkép a Holocaust kiteljesedéséről, az üldözések első napjaitól kezdve a könyörtelen megsemmisítésig.”

Elképesztő és megrendítő hallgatni a szakértők higgadt magyarázatát, amint bemutatják, hogy egy magát felmagasztaló, hősies, ám valójában nyíltan embertelen, pontosabban egy ember-típust pusztulásra ítélő eszmerendszer gépezete hogy jutott el a haláltáborokig.

Teljesen egyetérthetünk azzal, hogy a holokauszt bűnei nem évülnek el. A nácizmus eszméje faji alapon küldte halálba az embereket, a kommunizmus társadalmi osztály hovatartozás alapján. No meg azokat a politikusokat és egyszerű embereket, akiket a Szovjetuniótól való némi függetlenség vágya hajtott. Az előbbi bűn, és nem évül el, az utóbbi, a kommunizmus – mivel a világháborúban a Szovjetunió korábbi „vértestvérével” (vö.: Molotov-Ribbentrop) szembekerült – nemhogy elévül, de talán nem is bűn, de legalábbis nem annyira?!

Nem értem ezt…

Felvetődik a kérdés, hogy mit kezdjünk 1956, s az utána következő időszak emlékével? Mit kezdjünk a terrorral, amit 1990-ig mint történelmi igazságtételt kellett tudomásul venni? Ez volt a hivatalos történelmi olvasata. 34 év nagy idő, s bizony sokáig tart, amíg a normális köztudat helyreáll. De van néhány dolog, amit nem szabad elfogadni! Különösen azt, amikor a terrort, a sok családban nyílt sebként élő múltat, a valós emlékeket egyszerűen eltagadják, vagy agyonhallgatják! Merthogy aztán meg mit kell a múlttal annyit foglalkozni? Hiszen már elmúlt régen a Kádár-korszak! S ugyanezek az új békepapok hirtelen bosszúszomjas vérbírákká vedlenek, amikor egy Teleki Pál szobráról, vagy akár egy nyíltan kommunista-ellenes íróról van szó, mint Szentmihály-Szabó Péter!

Mit is mondott Kádár? Hogy „milyen terror lett volna, ha nem én csinálom”. Azt nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy a valóságos terror milyen volt, s azt is, hogy a temetetlen holtaknak, a halálukban is meggyalázottaknak, a kisiklatott életeknek is több igazság jár! Mit is mondott Kádár? „Követtem el hibát én is, ki nem hibázik, de egyet senki nem vitathat, én kommunista vagyok.” Hibát? Szóval aki kommunista, az tiszta lelkiismerettel küldhet halálba százakat?

Ne higgyünk a baloldalról a múlt elfelejtésére buzdító modern „békepapoknak”! Ők Kádár és társainak az utódai: egyszer liberálisnak hazudják magukat (hol vannak ők Eötvös Józsefhez képest?) és elévülésről papolnak, másszor pedig a jogaikra hivatkozva füttyögnek megemlékezéseinken, szent ünnepeinken! Vagy holnaptól – ha hatalomra kerülnének –, lövetnének is? Miért kérdezem? Mert pl. a Facebookon is fenyegetnek (ellenőrizhető!), „fellógatnak, Dunába lőnek, kiirtanak” minket, a Fidesz-KDNP kormányt támogatókat.

Mindez azért lehetséges, mert itt maradt a múlt szemete…

Az igazságot mondd el gyermekeidnek, mondd el amit tudsz, amit nagyszüleidtől, szüleidtől hallottál 1945-ről, 1956-ról, 2006-ról!

Az igazságot!

Szerző:  Patakfalvy Katalin

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Patakfalvy Katalin

Végzettségek: tanító ; igazgatási rendszerszervező
Share

Esetleg más?

HND: Zsö szvi Karl

A híres divattervező, a felső tízezer legendás ikonja, Karl Lagerfeld, aki Németország egyik legsikeresebb export …

3 hozzászólás

  1. Dipl.Ing.TiboAr Gutay

    Ezek a komcsi zsidó gyilkos gazemberek! Nem ártana, hogy végre befognák a pofájukat.A Holocaustért nem a magyarok felelőssek, hanem a német fasiszták. De a ’19-ben, ’56-ban csinált vérfürdőèrt ezek a gyilkos hazaáruló zsidó gazemberek! Ezek Horthyt is fasiztának hazudták, aki a lengyel zsidók 10 ezreit befogadta akik ide menekültek, amikor a német fasiszták elfoglalták Lengyelországot. Melleslleg Horthy többször beintett Hitlernek, amikor követelte a zsidók kiadását. Ez a söpredék zsidó így mond köszönetet. Le velük! Amen.

  2. Dékány Ilona

    Kedves Ervin ! Ezt az írást is jó lenne minden postaládába bedobálni . Szinte teljesen felsoroltad a mult század aljasságait , aminek alig van következménye . Csak a kárvallottakról értesülhettünk / Talán még ott is csak hiányosan . / Nagyon szomorú , hogy a holokausztot túlhangsúlyozzák még mindíg , miközben az összes többi gazemberségről —mintha elévült volna—alig esik szó. Pedig a bűn nem évülhet el ! Azért lehetnek még mindíg pozícióban a 90 előtti bírák , ügyészek , vezető személyek , mert az Antal kormány nem tette tisztába a közéletet. Azóta pedig sajnos nincs kellő bátorság , mivel az EU nagy úr ! Ott kellene először kitakarítani , aztán jöhetne a nemzetekben a nagytakarítás ! REMÉNYKEDJÜNK , HOGY FELNŐ MÉG EGY OLYAN HAZASZERETŐ GENERÁCIÓ , AMELY MEGTISZTÍTJA NEMZETÜNKET !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.