2019 január 21., hétfő

A Rákóczi Szövetség ösztöndíjjal támogatja a magyar beiskolázást

Share

A szeptemberi iskolakezdést követően 350 helyszínen 8000 határon túli, gyermekét magyar iskolába írató családnak fejezi ki elismerését ösztöndíjával a Rákóczi Szövetség – közölte a szervezet pénteken az MTI-vel. Az ösztöndíjak átadása szeptember 1-jén Nagymegyeren, a szlovákiai magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségen veszi kezdetét.

A szövetség tájékoztatása szerint a program érinti a teljes Felvidéket, ahol közel 3600 diák részesül az ösztöndíjban, a teljes partiumi Bihar, Máramaros, Beszterce-Naszód, Temes, Fehér megyéket, Maros megye egyes településeit, Szilágyságot, Tordát, Aradot és Dést, ahol 2200 iskolakezdőhöz jut el a támogatás. 2018 tavasza óta része a kezdeményezésnek teljes Kárpátalja 1700 iskolakezdője, továbbá 40 délvidéki szórványtelepülés 400 elsőosztályosa, Horvátországot is beleértve.

Kiemelték, hogy a beiratkozási program mögött nagyszabású társadalmi összefogás jött létre. A támogatók mellett több száz magyarországi önkormányzat, magánemberek, közéleti személyiségek és alapítványok sorakozott fel.

A Rákóczi Szövetség magyar iskolaválasztást szolgáló beiratkozási programja 2004 óta zajlik annak érdekében, hogy minél több külhoni magyar család merje vállalni gyermeke magyar tannyelvű iskolába íratását, támogatva ezzel a magyar közösségek megmaradását is.

MTI

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Román EP-képviselő: Hargita és Kovászna megye már nem román terület, csak papíron az

Megnyitotta sepsiszentgyörgyi irodáját Catalin Ivan, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben megválasztott, de a pártból …

4 hozzászólás

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    Isten áldja a Rákóczi Szövetséget, mert Ők igaz magyarok. Isten áldja Orbánt, szeretteit, a böcsületes magyart és szeretett székely magyar testvéreinket midenütt a világon, valamint édes szülőhazánk Nagymagyarországot mindörökké.Amen. Áldassék Isten és ajándéka Jézus mindörökké.Amen. Imádkozzunk ezért Istenhez mindörökké.Amen.

  2. Bűn, és bűnhődés!

    Az emberek nem akarnak megszületni. Az emberek elmennek innen, ha már élnek
    Az emberek nem házasodnak. Az emberek óvakodnak az utódoktól. Az emberek sietnek meghalni, mert nincs mód élni. Ez a nemzeti fellendülés. Ady. Haldoklunk 1906. 0
    Tudjuk mi jól, hogy a mi parlamenti pártjainkban lélek, lendület és kultúra annyi lehet körülbelül, mint, Macedónia összeverődött bandáiban. Akkor nem búsultak a magyar urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, az oláh olcsóbb volt és alázatosabb! S íme rossz időket élünk, a régi recept nem ér semmit. Az oláh paraszt is elromlott, nem akar barma lenni az uraságnak. Baj van a paraszttal 1907 10. 16.
    Csúnyábban még soha meg nem csalták hazug vezérei a népet, mint most. De ilyen könnyű dolguk se lehetett volna máskor. Anyagiakban, kultúrában, morális erőben, hitben már a végnek végét járjuk. Cinizmusuk, gaz bátorságuk határtalan, éhségük kielégíthetetlen… Rettenetes világossággal halad ez a szerencsétlen ország az elvégztetett felé. Hiszen csak a hatvanas évek óta ijedelmes és hatványos az anyagi erkölcsi romlás. Temető az ország. körülmények között még öljünk egy kicsit. Most már öljük meg alaposan és mind a régi elvtársakat. A koalíció bomlik, az általános választójognak jönnie kell, s az ország nagyobbik felében a korrupt és a nem bánomság híve, tisztességesebb felében remény nélkül élő.
    Ady: A legújabb párt 1907. 12. 15.
    A valóság azonban az, hogy csőd előtt állunk, s még szökni se tudunk semerre. Mindenki kompromittálta itt magát halálosan, a régi rend, az új rend, de talán legjobban a tisztelt választó közönség! (Az a barom, ki mindig a többet ígérőre szavaz!) Egyetlen orvosság: a harakiri 1907.
    „Akkor nem búsultak az urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, s az oláh olcsóbb volt és alázatosabb. Ha a magyar jobbágy makrancos volt, menjen isten hírével, s egész vidékek így cserélődtek fel népességükben.” (Ady: Baj van a paraszttal 1907)
    A magyar társadalomban, mint minden fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető státusz férfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek. Ady, Menjünk vissza Ázsiába! 1902

  3. Amiről nem ugattok!
    A kiegyezést követő gentry világ tönkremenésével az árverésre került földbirtokokat a román egyház segítsé¬gével fölvásárolták: „Hétszáz középbirtok ment át zömében román parasztok egyéni vagy községi tulajdonába; amely folyamat a magyar tulajdonban lévő földek 144618 holdnyi csökkenésével járt.” Erdély története 1590. oldal. A román egyház a magyaroknak is adott földet, ha áttért a görög-keleti vallásra; melyet a római katolikus egyháznál kisebb anyagi követelések is ösztönöztek. Az eredmény: Szabó Dezső író tapasztalata: „Másnap délelőtt én tartottam az ünnepi prédikációt, melyet a közönség láthatóan értetlenül hallgatott. Mert ezeknek nagy része már alig ért valamit magyarul. Olyan ősi nevük van, mintha az Árpád apánk kortársai volnának, és teljesen elrománosodtak.” Szabó Dezső: Életeim 452. old. de 1700-1844 között 2200 ezer román települt be Erdélybe!
    Széchenyi:” Minden nép gyorsan szaporodik Hunniában, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a sivatag büszke, magányos oroszlánja. A magyar tudat Mohács után jócskán összezavarodott, ráadásul a török kiverése után a nemzet energiája a kipusztított területekre összpontosult, azt népesítette be újra. Miközben a szlovákok gyorsan nyomultak utánuk.”
    Coméniustól idegen volt az aktív forradalmiság, de az elmaradottság és az ” örökös jobbágyság” rendszere közötti összefüggést azonban észre vette. Az alacsony népszaporulatot, a szegénységet, a paraszti munkakedv hiányát, a betyáréletet, az urak kegyetlenségeinek, törvénytelenségeinek, s annak tulajdonítja, hogy nem szabadon vállalt, hanem kényszeritett munka folyik. Erdély tört. II. köt. 1527. o.

  4. A remete levele: Az ügyeskedő gazemberekrűl:

    Kedves komám!

    Régen nem írtam már, de most múszáj! Tudod mióta meg szűntem kuriózum lenni, a városba is meg szaporodék a „remete” Nem jönnek már felém se! Szóval üldögélek, bámészkodok a Bódva, meg a világ folyásán! Arra gyüttem rá, hogy mindig vótak szegények, gazdagok. Általjában, az ügyeskedő gazemberekbűl lettek a gazdagok, akik „nemes uraknak” arisztokratáknak neveztették magukat. Aztán vótak, akik színtén gazemberek, de szegények maradtak. No, ezek kitalálták, hogy fellázítják a többit, a gazdagokat elűzik, oszt maguk ülnek a helyébe! Ők lesznek a gazdagok, az urak azontúl! No, mivel nagy vót az ínség, a nyomor, sok a szegény ember, sokan mellé álltak, működött a dolog. A gazdagot, elűzték, agyon ütték, vagy elmenekült. Sok senkiházi, a vagyonba, hatalomba béleült, oszt megállt a tudomány! Elfogyott, a lopni „államosítani” való! Maradt a rideg való, nem értünk semmihő, leginkább ahho, amihez kéne! Elvegyük a másét, addig tiszta sor! De ha ki írtottuk a mást, nem maradt kitűl elszedni! Államosítás, utána beszolgáltatás, Békekölcsön, külföldi kőccsőn,
    Hogy valahogy működjön, az ostobák uralma!
    No, de ez se ment, végtelenségig. Kitalálták a rendszerváltást! Mégis jobb a régi! Ami szar vót, de működött, az övék meg nem működik! No, váltottak, mint a részeges váltókezelő, a „rendszerváltók” de a sínhez nem nyúltak! Az a régi maradt! Meg a masiniszták, állomásfőnökök, így maradt a régi vonal, a pálya, amely az Istennek se megy az jólét fele csak a pusztagödör fele, amerre építették majd ötven évig! Köccsönt már nem kapnak, a megszorítás járja! A pórnépnek, igavonónak! Garantált minimál bér, hogy éhen ne dögöljél, azér! (a kódussá tetteknek segély, meg közmunka! Nem rabszolga, csak elrendelt, a valódi helyett! Piramis helyett meg stadion, az majd olyan régi!) Maguknak ötször annyinál kezdődik, mert ők állapítják meg!
    Közbe alakul ám a Mennjország! Már a kisrádiómat is bevágtam, mérgembe, a Bódvába! Hazudjon másnak, nekem ne! Mára a régi szép kommunista időket is felülmúlja! El nem kopnak az önfényező smirgli alatt! Már gondolom semmi se maradt, csak hiányzik a marha gyerek, ki megmondaná „A király meztelen!”
    No, ennyi morgásom van mára! Isten megáldjon fijam, te hogyan viseled, ezeket az új, korábbinál is butább majmokat?

    Közreadja a címzett: (létező személy volt, 1960-as évek elejéig, Szendrőládnál a Bódva parton, valami gróf vagy földbirtokos, aki nem bírt a környékről eltávozni. Tiltakozásul szabad ég alatt élt, végül diliházba vitték, mondván, rontja a szocializmus jó hírét.) Bővebben a google keresőjében! Találkozhattam vele, újabban leveleivel tisztel meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.