2019 augusztus 21., szerda

A szabad munkavállalás Janus-arca

Share

Először is szögezzük le, mint tényt, hogy egy országnak nem sok közvetlen anyagi haszna származik abból, ha az állástalan állampolgárai külföldön keresik a boldogulásokat. Ugyan a munkanélküliségi ráta növekedését rövidtávon el lehet e folyamattal takarni, illetve spórolni lehet egy keveset a szociális kifizetéseken; de mindennek a hosszú távú előnye igencsak kétes. Pontosabban deficites. Ráadásul, ha az elvándorlók esetében képzett munkaerőről van szó, akkor a tanításra elköltött állami pénz úgy folyik el, mint a lyukas vödörbe töltött víz.

 

Másodszor igaz az is, hogy a politikai tőke szempontjából komoly bukta egy politikai elitnek, ha az állampolgárok ezrével veszik bőröndjüket és indulnak világgá munkakeresés céljából. Egy fogyatkozó társadalom duplán veszít gazdasági versenyképességéből, ha nemcsak a születések száma csökken drasztikus módon, hanem a fiatalok intenek végleg búcsút hazájuknak.

 

Ma, egy uniós ország kormányának, így a miénknek is, azon kell tehát dolgoznia, hogy a kitaníttatott, képzett (illetve a képzetlen, de kétkezi munkára hajlandó és alkalmas) állampolgárai a saját hazájukban igyekezzenek megtalálni a helyüket. Külföldre ne véglegesen vágyódjanak, hanem tanulás, vagy tapasztalatszerzés céljából menjenek. (Ez a probléma a következő kormánynak egészen biztos, hogy az egyik legtöbb fejtörést fogja okozni.)

 

Azonban, minden eddig felsorolt érv ellenére, igencsak megalázó az a britek részéről felmerült törekvés, miszerint korlátozni szeretnék a munkaerő-vándorlás szabadságát. A Jelenleg kormányzó szövetség ugyan megosztott a kérdésben, de a David Cameron vezette konzervatívok mindenképpen mellette állnának. Már jó néhány hónapja gondolkodnak és dobják be a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ötleteket. (Például, hogy évente 75 ezer főre korlátoznák a beáramló munkavállalók számát.) Vasárnap pedig maga a brit miniszterelnök célzott burkoltan arra, hogy amennyiben az unió vezetői nem veszik fontolóra a korlátozás lehetőségét, úgy ők bizony akadályozni fogják a további országok csatlakozását, azaz a bővülést.  Mondhatni, gyakorlatilag vétóval készül zsarolni a britek miniszterelnöke.

 

A korlátozó ötlettel egyébként már formálisan foglalkozott az újonnan felálló német kormány néhány tagja is, illetve számos francia politikus szájából hallhattunk hasonlókat. Természetesen mindez közvetlenül összefügg azzal a ténnyel, hogy 2014. január 1-től megnyílt a munkavállalás lehetősége a bolgárok és a románok előtt is.

 

Valójában három ok miatt hajlanak többen is a korlátozás felé Európa-szerte. Először is az uniós országokban növekszik a munkanélküliek száma. Az eurózónában 12 százalék körüli. Másodszor: vannak rossz tapasztalataik már a fejlettebb gazdaságú tagállamoknak abban, hogy mi történik, ha tömegesen nyílik meg a munkaerőpiac az újonnan csatlakozott, szegényebb országok előtt. A harmadik ok pedig a már említett aktualitás, a román és a bolgár bevándorlóktól való félelem.

 

Mi magyarok, a már felsorolt érvek miatt, azt is mondhatnák, hogy egyáltalán nem bánjuk, ha vannak országok, amelyek korlátozzák esetleg előlünk is munkavállalás lehetőségét. (Mert így kevesebb honfitársunk hagyná el véglegesen az országot.) De ezzel elfogadnánk azt is, hogy az angolok, a franciák, vagy éppen a németek minket másodrendű uniós állampolgárnak tartanak.

 

Az meg csak hab a tortán, hogy miközben az angolok a szabad munkavállalást korlátozni szeretnék, a tőke szabad áramlása mellett továbbra is kiállnak. Sőt! Az elmúlt egy évtizedben (a németekkel, vagy a franciákkal együtt) kihasználva ezt a szabadságjogot, gyakorlatilag háború nélkül szereztek új és új piacokat Kelet- és Dél-Európában. A privatizációval, a szabad verseny dicsőítésével és persze a szolgalelkűen kormányzó liberális helytartók segítségével.

 

Abszurd, ellentmondásos helyzet ez. Mert egyrészről örülhetünk, ha nem mennek százezrével külföldre a képzett magyar munkavállalók; másrészről viszont igencsak álságos és megalázó számunkra az, hogy miközben például az angol tulajdonú Tesco miatt számos kis élelmiszerbolt ment tönkre az elmúlt években, a tőke szabad áramlásának zászlaja alatt, most korlátozni kívánják a szabad munkavállalás jogát. Mert fogyasztónak jók vagyunk a gazdagabb uniós országok számára; de mint szorgalmas, dolgozni vágyó emberek büdösnek vagyunk nekik.   

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Nagy Ervin filozófus-politológus, a Polgár Portál felelős kiadója, állandó szerzője. Közíróként rendszeresen publikál más blogjain (http://nagyervinfilozofus.blogspot.hu/), az Aracs Délvidéki Közéleti Folyóiratban, illetve a Magyar Hírlapban. Megbízott egyetemi előadó, számos felnőttképzéssel foglalkozó iskola tanára. A liberalizmus illúziói (Attraktor, 2014) és az Omladozó téveszmék (Attraktor 2016) című könyvek szerzője.
Share

Esetleg más?

MNM Málenkij Robot Emlékhely

#Muzej2019 – MNM Málenkij Robot Emlékhely

Aki a Hungária körúton a Rákóczi hídtól észak felé halad, nem tudja nem észrevenni ezt …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.