A szépségverseny Posted in: Egyéb kategória

Bezzeg a mi időnkben nem így volt, hallottam tátitól és öregebb emberektől, d szerintem már én is elértem azt a kort, hogy mondhatom nyugodtan, az én időmben biza nem így volt az ismerkedés. Megismerkedni akkoriban egy lánnyal, hatalmas kihívásnak bizonyult. Most bezzeg bejelöljük, láljkoljuk, osztunk, hozzászólunk, de mindezt egy képernyő mögé bújva.

Az iskolában is halmozottan hátrányos helyzetben voltam, mert faluról származtam, mechanika osztályba jártam, kocsink sem volt és még sorolhatnám. Biza ki is voltak alakulva a kasztok. Hiába fejtettem meg fejben a keresztrejtvényt, a matekos lányoknál nem lehetett esélyem, az elektrósok pedig még zárkózottabbak voltak. Próbáltuk, hogy virággal ajándékoztuk meg őket, eredmény nem sok. Az ismerkedési vágyunk az viszont hatalmas volt, még a léggyel is megismerkedtünk volna röptibe.

A szándulybeli medvétől nem féltünk, de remegett a hangunk-lábunk és ugrott ki a szívünk, ha szóba kellet állni egy őzike szemű lánnyal. Úgy éreztük egyik barátommal, hogy egyedüli közös nevező, ami minden lányt érdekel, az a szépség... Ó nem a miénk, hanem az övék! Nagy lélegzetet vettünk, meg egy füzetet és odaálltunk az elérhetetlen lányok elé. Remegve, de kimondtuk a varázsszót, hogy szépségversenyt szervezünk és szeretnénk, ha benevezne.

Nagy robajjal omlottak le a kasztok közötti falak és nyíltak meg a kapuk… Feltételeink szigorúak voltak, még a tananyagból levő költőtől egy verset is meg kellet tanuljanak a preszilveszterig. Írtuk a névsorokat, költőket, verseket, a kapuk tárva voltak, s jelentkezők hada ostromolt. De már akkor elkövettük a hibát, hogy a verseny előtt kezdtük osztályozni, csillagokkal értékelni szépségüket, kedvességüket, no, a verstudást azt még nem.

Persze, hogy beárultak, hogy jelzőkkel, jegyekkel, csillagokkal osztályozunk már. Másnap egy nagyobb csapat jelölt jött, hogy nézzék meg ki jelentkezett még, ki a konkurencia. Mint a villám úgy kikapták a füzetet a kezünkből és rohanás. Minden szem a nevekre és a versekre tapadt, de csak az volt a füzetben. Szépen visszaadták és értetlenül néztek egymásra, és fenyegetően egy legénykére.

Amiről nem tudtak, hogy egy kedves lány szólt, hogy egyik kívülálló fiú beárult, mivel irigyelte, hogy falakat romboltunk, kapcsolatokat építgetünk. Mi hamar még egy füzetet vettünk, újraírtuk, újragyűrtük és azzal rohantak el.

Csengettek. Mindenki megnyugodva ment be az osztályokba, csak egy legényke kapálózott a folyosó ruhafogasain a nadrágszíjától felakasztva. Másnap bejelentettük, hogy lefújták a szépségversenyt, szidtuk a rendszert, a vezetőséget és vigasztaltuk a lányokat.

Szépségverseny nem lett, nyertes nem lett hirdetve, de mi akkor úgy éreztük, hogy nyertünk, ha egyebet nem, sok szép őzikeszem mosolygott ránk egy-egy füzet mögé bújva a Salamon Ernő folyosóján. Megnyertünk még egy csatát, amit magunkkal kellet megvívni, mégpedig hogy merjünk odaállni egy lány elé és merjük elhívni publikra. Most egy képernyő mögé bújva, remegve várom, ki fogja ennyi idő után számon kérni,hogy potyára tanulta meg azt a verset…

Lukács Géza