2018 február 19., hétfő

A tyúkfőzés

Share

Rendes helyeken, ahol tyúk kapirgál az udvaron, csak megtörténik, hogy időnként házi tyúkból finom húsleves készül. Nálunk ugyan tiltott állat lett a tyúk és a kakas is, de anyumnál szépen befödve kész tyúkmenhely van.

Más helyeken, ha három évet betöltötte a tyúk, azért már elhangzott, hogy hess a lábasba! Anyumnál, ha kitojta magát, még tartottuk, mert jól kotolt, vagy mert szép volt, mert hátha még fog tojni és nagyon sok érv volt még, hogy tovább kapirgáljon. Csak akkor került elő a kés, ha legalább már oldalra ment vagy, ahogy anyum mondta, hogy ne, ez már énekel, vagy ha megcsípte a lába szárát. Csak ezek voltak a tyúkvágás indítékai.

Egy öreg kotlóst adott a szomszéd jó pár évvel ezelőtt, de már akkor úgy adta, hogy ne add vissza, mert úgyis egyidős az országúttal. Ez kotolt még sokat, nem énekelt, nem csípett, nem ment oldalra és így sosem lett kiszavazva a tyúkélővilágból. Vicceltünk is anyuval, hogy le kéne vágni, mert mindjárt személyit kell csináltassunk neki. És így kivételesen megtörtént a korhatáros vágás.

Reggel neki is fogott anyu tyúkot főzni. Szólt, hogy ne főzzünk, mert ebédre tyúkhús lesz. De a húslevesben nem volt hús csak laska, meg murok. Ahogy anyum mondta, még egy kicsit kell, hogy főjön a hús. Estére már láttam, hogy ecettel is locsolta, mintha szódaport, citromot is dobott volna bele, de semmi.

Anyum kitartó volt. Azt mondta, fa van, kályha van, az idő beleszámít a nyugdíjba, így is, úgyis megfőzi. Egész éjjel füstölt a kémény, de másnap dél fele már segítséget kért. Bevittem neki pár kiló zsírt és fél kiló marószódát, hogy legyen finom szappan, de kikergetett szódával együtt.

Estére már leőrölte vagy kétszer, szerintem háromszor is és fasírtot készített szépeket, kicsiket és gumiszerűen rágósokat. Csombolygattuk a szájunkba, de vetekezett a rágógumival, és így lekváros kenyér és tej lett a vacsora. De hogy ne vesszen kárba, felfűztem egy spárgára és húztam magam mellet az udvaron ide-oda, hadd keresse meg Füles. A nyom végén mindig volt fasírt, de a harmadiknál csak lefeküdt a kutya a fasírt elé és bánatosan nézett rám, hogy miért is büntetem, hisz szépen jött a nyomon. Végső megoldásként bedobtam a mangalicáknak. Becsületszavamra mondom, túlélték, de másnap azért figyeltem, hogy nem a tegnap esti fasírtot rágják e még most is.

Lukács Géza

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Lukács Géza

Latest posts by Lukács Géza (see all)

Share

Esetleg más?

Gágyor Péter: Az új ember

Félelmetes rendszerességgel visszatérő téveszme az „új ember” megteremtésének a vágya. Kísértet ez a bugyuta vágyakban …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.