2019 június 20., csütörtök
Solymári Advent - Rozványi Dávid fényképe

Adventi gondolatok: melyik a legnagyobb ünnepünk?

Share

Melyik a legnagyobb keresztény ünnepünk? Ha magyar szívvel gondolkozunk, akkor Szent István ünnepét említjük, ha keresztyénként, akkor a Nagypénteket, ha keresztényként, akkor Húsvétot, ha karizmatikus módon éljük meg hitünket, akkor Pünkösdöt… Mégis, a legtöbb ember számára a legfontosabb ünnep a Karácsony.

Régen, még a II. Vatikáni Zsinat előtt az ünnepek rendjét úgy határozták meg, hogy a Szentháromság minden személyének külön ünnepet rendeltek: Karácsony az Atya ünnepe volt, mivel ő ajándékozta Nekünk Jézust – s mindig az ajándékozó személye a fontosabb, nem az ajándék. Húsvétkor Jézust ünnepeltük, hiszen Ő akkor vállalta értünk a halált és a szenvedést a kereszten. És az ünnepek köre és a Szentháromság tisztelete Pünkösdkor vált teljessé, amikor a Szentlélek megérkezett hozzánk.

Ma már a liturgikus év Jézus központú: az Adventben Jézus várásával kezdjük és Krisztus Király ünnepén a történelem beteljesedésével fejezzük be, minden ünnepet Jézus Krisztus személyében fogalmazunk meg.

A Karácsonyra való készület, az Advent szűk négy hétig tart, szemben a nagyböjti 40 nappal, amikor Húsvétot várjuk – mégis, a Karácsony ünnepére való várakozás örömteli, míg Nagypénteket és Húsvét napját örömtelen, gyászoló szívvel várjuk. Nem csak a világi emberek, de mi keresztények is.

A magyar nyelv csodálatos gazdagságára jellemző, hogy a gyermeke születését váró anya állapotát tucatnyi szóval lehet leírni, s ezek között alig van negatív értelmű. A gyermek érkezése, örömteli várakozás, míg a szeretett személy halálát várni, főleg, ha olyan keserves halálról van szó, mint Jézus halála a kereszten, mindig fenyegető és örömtelen.

Pedig a sötét árnyak már Jézus születésénél ott ólálkodtak a közelben: vajon József el tudja-e fogadni, hogy Mária nem tőle vár gyermeket? El tudja-e hinni, hogy a gyermek Isten ajándéka az emberiségnek? Nem lépnek-e fel bonyodalmak a szülésnél, hiszen az egészségügyi körülmények még a kor színvonalán is elégtelenek voltak? Nyomára akad-e a félőrült Nagy Heródes a Gyermeknek? Karácsony ünnepe a betlehemi gyermekmészárlással ér véget, az anyák zokogásával…

Mégis, titokban, észrevehetetlenül, de Mária és József őrzi a reményt, amely a maga irracionalitásában a Megváltást ígéri az emberiségnek és a teremtett világnak.

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lullázás 29.: Üdítő pillanatok egy (majd) 400 éves korcsmában (Fenékpuszta)

Van abban valami abszurd, hogy Fenékpusztán egy lepusztult kastély és egy római romváros mellett a …

Egy hozzászólás van

  1. A Szent István szobor leleplezése
    Szent Istvánt, szentté avattátok! Aki ismét páncélosokat hozott rátok! Az mért nem új eszmés, üdvözítő szent Az ország mindkettőbe belegebedt! –

    Augusztus 20-án Szent István emlékétől hangos az ország. A király emléke szoborrá merevedett. A méltatás elsődleges oka: (egyetlen szempontja) megmaradásunk záloga a szentté avatott király által felvett kereszténység és a létrehozott államszervezet.
    Tényleg megmaradtunk (ez idáig). Szent István király óriási egyéniség. Nem hiszem, hogy van még az emberi történelemben olyan uralkodó, aki annyira meghatározta népe további sorsát, mint Ő.
    A méltatók mindig csak arról beszélnek, mit tett a nagy király. A hogyanról, valahogy elfelejtkezünk. Pedig az ördög a részletekben van, és ennek következménye a magyar történelem. Muhi, Mohács, Trianon, minden állomás, esemény csírája, oka a szentistváni mű!
    Mit tett Szent István? – felvetette népével a kereszténységet. Hogyan? Az ellenálló törzsfők és a pogánylázadások leverése útján. ( Az ország lakosság 1/3-át ki írtva! Amikor Szent Istvánról beszélünk, elfelejtkezünk a puszták népéről, pedig összetartoznak. Illyés Gyula így ír erről (Puszták népe 61., 62.,64. oldal, Móra kiadó):

    „A betelepülő törzsek már számuknál fogva sem szállták meg az ország egész területét, egymás között, hatalmas sávokat hagytak…
    Ezeket a területeket, az ország területének kb. felét, István egyszerre királyi, azaz saját birtokának jelentette ki Koppányék az ősi vallással először is az ősi szabadságot akarták megvédeni Leverték őket, az életben maradottakat…rabszolgákká bélyegezték…A még szabad földeket egy-két idegen vitéz birtokának nyilvánították.
    (Azok a páncélos német lovagok birtokai lettek, akik a hittérítést karddal végezték, és akik úgy tekintették a magyar jobbágyaikat, mint az amerikai telepesek, néger rabszolgáikat!)
    A rabszolgák, nevük után ítélve mind magyarok! Míg a föld magántulajdonosai kezdetben, s később is szinte kivétel nélkül idegenek voltak, főleg németek… Az ország ügyeinek vezetéséhez jogot a földtulajdon adott… A fennmaradt számtalan perirat szerint sehol a rabszolgákat úgy ki nem uzsorázták, mint a király által juttatott apátsági területeken. A XII. és XIII. század csak a kolostorok elleni jajongástól zajlik… Van korszak, amikor Ausztriában a robot évi tizenkét nap, nálunk ugyanakkor heti három nap!”
    Innen érthető az egyházi hála: valóban nekik „szent”, aki nekik ennyit adott. Ezt tette népével a Szent király!
    A magyar törzs és nemzetségfők megsemmisítésével, és a német lovagok, olasz és német papok „ország vezetésbe” emelésével megteremtette a máig jellemző idegen eredetű, érzelmű és érdekű uralkodó osztályt és ország vezetés alapját.
    Itt keresendő történelmünk minden kínjának, szenvedésünknek, balsorsunknak minden gyökere! Született egy ország, melynek uralkodó osztálya (idegen lévén) mindig a nép ellen, és saját önzése szerint élt! Akik soha nem átallottak idegen hatalomra támaszkodni, azt kiszolgálni saját uralmi helyzetük fenntartása érdekében.
    A ma Szent István éltetők megint a németekhez kívánják az országot csatlakoztatni. Mert jóakarónk, nekünk a német! Ma – holnap „boldog emlékezetű” lesz a Habsburg – ház. Az amnéziában szenved, vagy nagyon is jól tudja a régi receptet, amely szerint a „német lovagok” segítségével a mi zsírunkon süti a maga pecsenyéjét.
    • Ha valamit fel tudunk hozni a király mentségére, az a ősi szittya-magyar kevélység, amellyel mind első akar lenni, az egyenlők között. Így akadály volt az akkor kötelező korparancsnak, a központi hatalom megteremtésének, és alkalmatlan a feudalizmus hűbéres alanyának.
    • A magyarságon élősködő idegenek (franciák, osztrákok, németek, olaszok, lengyelek, stb.) a viharos évszázadokban lehulltak a nemzet testéről, mint a sózott piócák. Egy faj maradt rajta: a zsidó.
    Ezen alapszik az európai keresztény érték rend amely egy angolna hajlékonyságával, ill. nyálkásságával csúszott át a jobbágy kizsákmányoláson alapuló feudalizmusból a kezdetben munkás kizsákmányoláson alapuló kapitalizmusba. Majd annak fejlődésével szorosan lépést tartva a világ kizsákmányoláson alapuló zsidó kapitalizmusba. (Uzsoracivilizáció.)

    Sokszor emlegetjük, hogy Amerikának nincs (állami) pénze. A “szövetségi pénz” (FED) magántulajdonban, zsidó tulajdonban van. A Római Katolikus Egyház pénze szintén magánpénz. A Pápa magánvagyona (!), amelyről senkinek sem tartozik számadással.
    A vatikáni bankok a legsötétebb maffiabankok. Ezek finaszírozzák az egyház világ méretü politikai machinációit. Ezt a tendenciát erősíti, hogy az Egyház történetében először egy jezsuita lett a pápa. A jezsuita rend tevékenysége csupán s zsidó világ összeesküvéssel hasonlítható össze.
    De térjünk vissza a “keresztény értékrend” jellemzésére.

    A keresztény értékrend mára judeokeresztény értékrenddé alakult. Teljes mértékben azonosul az erkölcstelen zsidó ideológiával, amelynek társadalmi, gazdasági kifejeződése a fentebb már említett zsidókapitalizmus.
    Ennek alternatívájaként jelentkezett a marxi alapokon nyugvó zsidószocializmus, amelyről mára teljes bizonyossággal kiderült, hogy a keresztény társadalmat és gazdaságot romboló zsidókapitalizmus édestestvére. Kettejük stratégiai céljai azonosak, taktikai módszereik különböznek csupán.

    A keresztény értékrendet kezdetben az idegenek (a jó merániak), a csuhás sáskák, az idegen és a “magyar” nemesség képviselték. Később melléjük álltak a Verbőczy féle jogtudorok, lévén az ország a jogászok és a kanászok országa.
    Werbőczy modern utódai is teszik a dolgukat. Egyik illusztris alakjuk Zétényi Zsolt, aki egy tanulmányában “bebizonyította”, hogy a magyarnyomorító ezeréves “történelmi alkotmány” az etelközi és pusztaszeri alkotmányok szerves folytatása. Azt a tényt, hogy a nép csaknem ezer éven át formálisan is ki volt rekesztve az alkotmányból, azzal hidalja át, hogy ez idő alatt a nemesség látta el a népképviseletet. Dózsa megégetése és a nemzet nyakára illesztett halálos hurok: a Tripartitum jól jellemzik e képviselet minémüségét.
    Kiváncsi voltam, hogy e végtelenül hajlékony gerincü és gondolkodásu úr miként vélekedik az EU-ról. Egy Bunyevácz Zsuzsa nevü úrhölggyel folytatott csevely szövege adta mag a választ. “Bunyevácz Zsuzsa: Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a Szentkorona-tan “eurokonform”. Mi kellene ahhoz, hogy hivatalosan is visszatérjünk ehhez a jogrendszerhez? Dr. Zétényi Zsolt:A Szentkorona-tan több is, mint eurokonform, ezzel pusztán azt mondjuk, hogy ez a hagyomány lényegét illetően megfelel azoknak a követelményeknek, igényeknek, amelyeket a nemzetközi közösség, különösen Európai Unió támaszt.” Ezt olvasva már csak azt kellett eldöntenem, köpjek e vagy hányjak…

    A fentebb hivatkozott Tiborc panaszában megemlíti az izmaelitákat, a mohamedán “adóbérlőket”. Nos az idegenek és az izmaeliták helyét az izraeliták foglalták el. Ez a daganat is a nemzet testszöveteiben tenyészik. Sajnos a táptalaj ma sokkal vastagabb, terjedelmesebb. A nyálas, hitvány “magyar” értelmiség alkotja. Ez a csőcselék semmi rokonságot nem mutat a magyar felvilágososodás írói költői nemzedékével. Nem magyar, hanem kozmopolita. Hitvallása az egzisztencializmus, amely félreteszi az essentiát (lényeget) és helyébe az existentiát (létezés) teszi, az önös közömbös létformát. Ez a banda minden rend nem malmán húz, cserébe a véglényként való tengődésért.
    Nincs még egy olyan értelmiség a világon, de Európában biztos nincs, amely ilyen mértékben hazafiatlan lenne.
    De a dologban nem ez az érdekes, hanem az értelmiség perifériáján tengődő szellemi vegetariánusok: a “radikális” Jobbik, a hungaristák és a nyilasok hozzáállása.
    Ezek a papság, a pápisták uszályában hajóznak. Vona/Zázrivecz a Habsburg monarchia feltámasztásáról vizionál. A hungaristákat és a nyilasokat sem zavarja egy csöppet sem, hogy Szálasi nemzeti szocializmusban gondolkodott, nemzeti szocialista pártot alapított. A devizahitelesek elkeseredésén lovagoló Kásler Árpád és pártja is a Szentkorona alól néz ki a világra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.