2017 november 21., kedd

Állok faladnál Fehérvár…

Share

Belgrádból, ami nekünk örökre Nándorfehérvár marad, két írással tértem haza. Az első egy kávémese volt, a Belgrádi Jelena, a második egy vers, amit a Nándorfehérvári várról írtam.

Állok faladnál Fehérvár,
mit neveznek Belgrádnak is.
Hősi múlt s lakótelepek
múltja s jelenje keveredik.

 

Egykor itt harcolt Hunyadi,
véle sok rác és talján.
Duna és Száva itt folyik,
alant vizük találkozik.

 

Azt mondják, titkokat tudók,
más a vizük, s a hőfokuk,
mégis, itt egymást ölelik
csituló hullámaik.

 

Más vérrel él a magyar,
a rác, az oláh és a talján,
fél évezrede egybefolyt
mégis a sok nyelv és vallás.

 

Halni tudtunk együtt egykoron,
de az élet oly nehéz
testvéri múltra lapot húz
a történelmi egyet nem értés.

 

Vajon jön-e még újabb vész
mely testvéré kovácsol népeket?
Vagy gyilkol tovább az irigység,
mert a másiknál fontosabb az „én”.

 

A vezér fél-oláh, s olasz pap lelkesít,
együtt hal a magyar és a rác,
„csak vér, vér, vér” – mondaná a szávai Hamlet,
s e sok vér percbékében egyesít.

 

A Belgrádban készült fotóim itt tekinthetők meg

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Csanády Lili: A tévedések szomorú játéka, avagy mi a populizmus?

Magyarázza már el nekem valaki, ki az, mi az a populista, miért is lett ez …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.