2018 szeptember 25., kedd
Forrás: http://itthon.transindex.ro

Ambrus Csaba: Trianon szelleme ismét itt kísért

Share

Azért is túlzás a trianoni békeszerződést összehasonlítani a Soros-tervvel, mert ez utóbbi kivitelezésében jóval több hazaáruló vett részt, mint anno a Versailles-ban végrehajtott egyoldalú „földosztásban”. De előbb nézzünk körül egy kicsit Európában. Valami bűzlik Dániában! Penészfoltok jelentek meg a civilizált nyugat egyik nyílt társadalmú demokráciájában. Miután hazájának munkásnegyedeit sikerült migránsgettókká fejleszteni, Lars Lokke Rassmussen dán miniszterelnök bejelentette, hogy a Merkel asszonytól kölcsönzött willkomenskultur tankönyvet most már szeretné visszajuttatni gazdájának.

Persze a dán kormány továbbra is együttérez minden bajbajutott földlakóval bőrszíntől, vallástól, nemtől függetlenül, vagyis jó egészséget mindenkinek, sok sikert az életben, de mindezt most már tessék szíves összehozni Dánia határain kívül. Meg is fogalmazták gyorsan a saját tizenkét pontos Stop Soros tervüket, amelyet természetesen nem így hívnak, hiszen ez Brüsszel részéről egy újabb európai ország diktatúrájának kikiáltását jelentené, de a tartalom, az irányelv, az bizony eléggé összecseng Orbán Viktor migrációs aggodalmaival.

Csak semmi pánik, kedves bürokraták, a dán kormányfő soha nem fogja azt mondani, hogy Orbánnak volt igaza, mert ez olyan, mintha a homlokára varratna egy Putyin-tetkót. Ennél azért dörzsöltebb fickó ez a Rassmussen, pontosan tudja, hogy most jött el a Brüsszelben oly jól bevált kettős játék ideje, ami egyébként nála annyit jelent, hogy hősiesen megmenti országát azoktól a bűnbandáktól, melyeknek nagy részét a saját felelőtlen politikai elitje telepített be.

Miután túladagolták magukat multikulturális vegyessalátából, a dán miniszterelnök végre beismerte, hogy kormánya rehabilitációra szorul. Persze nem ő az egyetlen, hosszas vajúdás után Angela Merkel szintén kénytelen volt belátni, hogy most már Németországban is léteznek azok a no-go zónák, amelyek szerinte eddig nem léteztek. Bizonyára a tavasz az oka, valószínűleg a hegyekből befolyó hólé mosta be ezeket a német külvárosokba.

Rassmussen megtérésétől és Merkel asszony józan pillanatától függetlenül – az olaszországi választásokat is ideértve – senkit ne gyötörjön a kétség, a migrációs vakrandiszervezés folytatódik tovább, legfeljebb akiben alábbhagy a lelkesedés, azt majd jobban megfizeti a nyíltszívű filantróp. Talán annyi változás észlelhető Brüsszelben, hogy a Nobel-békedíjért pedálozó liberális igehirdetők már nem annyira a saját, hanem inkább mások országába szeretnék betelepíteni a migránsokat.

Például Magyarországra. Ezért orrolnak nyugaton a kerítésünkre, ezért kampányolnak szerte Európában a magyar baloldal mellett, és ezért lett kulcsfontosságú számukra egy amúgy világviszonylatban jelentéktelen ország miniszterelnökének megbuktatása. Mert magyar földre fáj a foguk, mint 1920 júniusában, amikor egyetlen tollvonással elvették Magyarország területének kétharmadát. Akkor a hegyet adták Mohamednek, most Mohamed jönne a hegyhez. Kilencvennyolc éve még lenyeltük a békát, nem is volt más választásunk, hiszen vesztes oldalon fejeztük be a háborút. Most azonban más a helyzet, most még – áprilisig garantáltan – független állam vagyunk, és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk során – ha jól emlékszem – tagállami partnerséget kötöttünk, nem adásvételi szerződést. Igen, lehet minket azzal zsarolni, meg fenyegetni, hogy a kvótarendszer elutasításának bosszújaként majd kevesebbet utalnak nekünk az uniós forrásokból, csak magyarázza meg nekem valaki, hogy mondjuk egy magyar textilipari vállalkozó üzembővítési pályázatának, mi a jó Isten köze van a Földközi-tengeren Olaszország felé csónakázó bevándorlókhoz? Nyilvánvalóan abszolút semmi.

Ne legyünk naivak, a Soros-terv csak részben szól a migrációról. Ennek az embernek az életfilozófiája a társadalom összes területére veszélyt jelent. Az álszent jótékonykodás, az emberi jogok védelme a világon – mindez pusztán mértani pontossággal kimért porhintés, fedőtevékenységek egész sorozata. Ha elfogadod Soros üzleti receptjét, akkor azt is elfogadod, hogy teljesen korrekt az olyan innovációmentes, piacilag hasztalan üzletkötés, melynek során az egyik oldalon minden partner elveszíti mindenét, tőkéjét, ingatlanjait, a másik oldalon pedig áll egy ember, aki újabb hárommillió dollárral lett gazdagabb. Mert ilyen a biznisz, az egyik nyer, a másik meg veszít. Ezzel ellentétben a mai szabadkereskedelmi és piacgazdasági feltételek mellett simán lehet úgy is vállalkozónak lenni, hogy a végén mindkét fél – megbízó és kivitelező – nyertesként foghat kezet.

Ha elfogadod a Soros-terv migrációs politikáját, akkor az emberkereskedelem kettős mércéjét is elfogadod. Ha egy szerb kamion rakterében migránsokat találnak a határőrök, a sofőr jó eséllyel bíróság elé kerül embercsempészet vádjával, miközben az „emberjogi” szervezetek hosszú hónapokig szállíthatták az olasz partokhoz a migránsokat, humán segítségként elkönyvelve. Értem én, hogy a kamionsofőr adott esetben pénzt is kérhetett utasaitól, míg a „szeretetszolgálatok” hajóira nem kellett jegyet váltani, de ettől még tömegeket beszállítani menetrendszerűen idegen országokba messze nem számít legális tevékenységnek. Mert ilyen alapon bárki létrehozhat egy alapítványt, bejegyezteti, mint emberjogi segélyszervezet, aztán nekilát sikkasztani a „szegények megsegítéséért”, mert a kamionsofőrrel ellentétben ő ezt megteheti.

Ha elfogadod a Soros-tervet, akkor elfogadod a büntetőjog európai kettős mércéjét, melynek legfontosabb szabálya, hogy csak a merényletet elkövető terrorista lehet gyilkos, a politikusok felelőtlensége miatt vízbe fulladt több száz menekült esetében kizárólag balesetről szabad beszélni. Amikor az Európai Unió nagyágyúi áldásukat adták a zöldhatárokon beözönlő migránsok befogadására, azon a szép napon megbecsült hivatásként jegyezték be az embercsempészetet. Csakhogy nem akárki választhatja ezt a szakmát, előnyt jelent, ha kerítesz magadnak egy nyílt társadalomban edzett milliárdost, aki a havi zsebpénz mellé még leveszi a válladról az „iparűzési adó” anyagi terhét is. A Földközi-tenger és a kamionok raktereiben levegő nélkül maradt szerencsétlenek esetében tilos a miérteket erőltetni, nehogy véletlenül Merkel asszony kancellári irodájához vezessenek a nyomok. A felelőtlen politika vízi hullái csupán véletlen áldozatok, akik rosszkor voltak rossz helyen, mint a zebrán elgázolt vak koldus.

Mindettől függetlenül a bevándorlásnak korántsem a terrorizmus a legnagyobb veszélye. Ha egyetlen terrorcselekmény sem történt volna Európában, akkor is égbekiáltó ostobaságnak tűnik az egész folyamat. Mert teljesen eszement az a liberális gondolkodás, melynek értelmében valahányszor fegyveres konfliktus, vagy polgárháború fenyegeti valamely más kontinensbéli országot, semmi más dolgunk nincs, mint átköltöztetni az adott ország lakosságát Európába. Csak azt nem tudni, mi lesz ennek a vége? Mi a cél? Lakatlanná tenni Afrikát? Végiggondolta ezt valaki ép ésszel?

Soros György nem az egyetlen olyan milliárdos üzletember, aki pozitívan áll a migráció jelenségéhez. A multinacionális cégek, sőt a nagyvárosi kis- és középvállalkozások is érdekeltek a gazdasági menekültek betelepítésében. Abban reménykednek, hogy az afrikai és közel-keleti migránsokkal fokozatosan lecserélhetik az egyre nagyobb béreket felemésztő kelet-európai munkaerőt. Ugyanis a harmadik és negyedik generációs ex-kommunista vendégmunkásokkal már lehetetlen fenntartani a modernkori rabszolgaságot, őket kénytelenek megbecsülni a munkahelyükön, hiszen például a fejlett nyugaton létrejött lengyel vagy román szakszervezeteknek pont az a dolguk, hogy tisztába tegyenek mindenkit az alkalmazotti jogokkal kapcsolatban, és a munkavédelmi törvények által biztosított lehetőségeket propagálják. Más kérdés, hogy az afrikai nemzetek életfilozófiája kevésbé nyitott az új társadalmi szabályok elfogadására – a kelet-európaiakkal ellentétben –, és csak részben tudnak azonosulni a nyugati civilizáció napi életritmusával, ami röviden arról szól, hogy reggel csörög az óra, apa és anya dogozni megy, a gyereknek pedig ott az iskola. És ez nem opcionális lehetőség. Mi több, ezt nem lehet elkezdeni huszonöt vagy harmincévesen, a legtöbbjüknek talán nem is célja, így alternatív megoldásként marad a vallás által táplált radikalizálódás, ami valahol természetes, hiszen keresztényként mi magunk is akkor fordulunk leggyakrabban Istenhez, amikor nem találjuk helyünket a világban. Akire pedig nem hat az iszlám tanítása, mert képtelen ellenállni a nyugati trendek csábításának, annak marad a gettó élet, vagy a kiábrándító hazatérés. Különben is, a munkaerőhiány pótlására vannak jól bevált tradicionális eszközök, ilyenek lennének például a munkaközvetítő irodák, így csak azok jutnának Európába, akik már másnap munkába állhatnának, nem kísérne kontinensünk felé minden agysebészt kétszáz analfabéta.

Brüsszelben azt mondják rólunk, hogy szándékosan összekeverjük a bevándorlókat a terrorizmussal. Tényleg? Na és a Bataclan koncertteremben meggyilkolt százharminc ember esetében ki keverte a tömeg közzé a terroristákat? Talán Orbán Viktor? Esetleg Szijjártó Péter?

Mert megeshet, hogy az EP-képviselők laptopjainak vágólapján külön lehet választani a terrorizmust a bevándorlástól, de kint az utcán, a téren, a pályaudvarokon már más a helyzet. És ezt ők is tudják, hiszen a karácsonyi csomagoknak álcázott német betonkockák jól bizonyítják, hogy maguk sem hisznek a saját elméleteikben. Mintha az volna a normális, hogy védőfalnak használt ajándékcsomagokkal véded az utcára vonuló polgárokat ahelyett, hogy kerítést húznál a zöldhatárra. Apropó, közelednek a húsvéti ünnepek, hamarosan beköszön a betonba öntött csokinyuszik fénykora.

Trianon szelleme ismét itt kísért, hazudnak, fenyegetnek, dollármilliókat költenek hazaárulókra, mert ha sikerülne ellenállni a külső nyomásnak, akkor belülről kell szétverni az országot. A történelmünk pedig sajnos azt igazolja, hogy hitvány magyarból soha nem szenvedtünk hiányt. De hiába öltenek demokratikus álruhát, hiába hiszik azt, hogy bátran reklámozhatják a fogkrémet az RTL Klubon meg a Hír-tv-ben, mert a plazmán keresztül úgysem érzik a nézők a szájszagot. Ahogy Józsi barátom mondta egyszer az egyik ellenzéki pártra, ha ezek a sátánista szektába verődött elvtelen férgek politizálás helyett, évről évre megrendezték volna a selejtes gének országos fesztiválját, nagyjából ugyanezek a tagok verődtek volna egy csapatba. Mert a víz nem válik vérré, az ilyen-olyan egyéjszakás összefogás, a politikai gruppen partis közéleti fajtalankodás köszönő viszonyban sincs a szilárd elvekre épülő demokráciával.

Erre kell nemet mondani áprilisban!

A szerző kolozsvári író

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Önéletrajz helyett (Hitvallás)

A város fölé érkező pirkadó hajnal arany köntösbe bújt az ébredő nappal. A szőke Tisza …

4 hozzászólás

  1. HeroesNeverDie

    Kiváló cikk!

  2. Telitalálat Ambrus Csaba írása, remek, helytálló hasonlatokkal.

  3. Nem ertem hogy a sido befolyas mind gazdasagilag mind kulturalisan miert nincs soha emlitve a mult es jelen torteneseirol az orszaggal kapcsolatban….

  4. Szolidan szólva hülyeség, az a mantra amit a szocializmus (?) alatt próbáltak mindenkibe beleverni, mint az Ön példáján is demonstrálható, időnként tartós sikerrel. Trianon azért következett be, mert elvesztettük a háborút, semmi másért. A magyar uralkodó osztály bármit tett volna másképp korábban ez lett volna az eredmény (Európa legjobb nemzetiségi törvénye volt a mienk, miközben Franciaországban száz év alatt megszüntették a provanszál nyelvet – éppen az első világháború előtt halt meg az utolsó provanszál anyanyelvű -, a baszk a francia oldalon hol nyelvnek tekinthető, a breton épp hogy túlélte, de nem beszélik. még annyira sem mint az írt Írországban, addig Magyarországon külön díjazást kapott az a nemzetiségi tanító aki magyarul is (!) tanított. A kettős mérce mindig is működött. Vae victis.) Attól tartok ebben az ügyben Ady nem mértékadó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.