2018 május 23., szerda

Amikor kinyílik a bicska…

Share

Őszi sürgésforgás az udvaron, vevők válogatnak, várogatnak, pakolgatnak, a nyugisabbak a ház melletti padon észt osztogatnak. Megállott az észosztás, a pakolás a lélegzet minden vélemény, mert beérkezett az udvarra egy csodaszép tünemény. Sugárzott az elegancia róla, a kiskosztüm mintha ráöntve lett volna, és ami még vonzóbbá tette, hogy természetes kedvességgel hangosan köszöntött mindenkit. Mint a napraforgó a Napot, úgy követte minden tekintet.

Nagy góré még nagyobb fia hatalmas egóval, még nagyobb alkoholszinttel, fékezhetetlen hormonszinttel, mint egy üstökös keringett egyből a Nő körül. Okos telefonján manelet akart vele hallgattatni, illetlen viccekkel próbált randi pályára állani. De az ócska zene és az íztelen viccek esélyeit még távolabbi pályára helyezte.

Sértve érezhette magát, hogy más síkon keringnek, mert egyből meg akart bizonyosodni, hogy e szépség valódi, mert mohón neki fogott tapogatni…

Segélykérő tekintet minden fele, én, mint házigazda, és mint férfi úgy éreztem kötelességem őt megvédeni. Nyugisan szóltam a csábultnak, hogy hagyja a tapizást, ne zavarja Vásárlóm nyugalmát. Pökhendi lett egyből, agresszív és durva és hogy nyomatékot adjon félrehúzta kabátját megcsapkodva pisztolytáskáját. Leltárt is kívülről tudta, hogy 10 golyó van benne, jó hangosan mondta.

A hátamon a hideg végigfutott, mit is csináljak, mert ha ez a pisztolyt előrántja, még a végén a fóliámat kilyuggatja. Mosolyom megmaradt, el is bambult rajta. Míg ő csodálkozott, bal kezem a zselés hajába markolt, jobb kezem egy bicskát jó erősen a nyakának nyomott. A leltárt én is tudtam és mosolyogva mondtam, hogy biza ebből a golyó ki nem fogy.

Pökhendisége egója elfogyott, térdének ina is csütörtököt mondott. Gyors telefon egy rokonának, vinné el innen, míg enni nem vet a gatyának. Hamar el is vitték, pisztolyát elvették.

Az apuka később még értékelte is, hogy kezem jobban nem remegett…, a maga módján még meg is tisztelt .

Mindenki felsóhajtott, a csodaszép vásárlóm most már remegve, de felszabadultan mosolygott, szinte-szinte a nyakamba ugrott. Én is örvendtem, hogy fóliám lyuk nélkül megúszta.

Eltelt egy pár hónap, már ünnepi volt a hangulat, mikor egy este pisztolyos barátom tiszteletét tette. Pisztolytáska helyett egy szatyrot csapkodott, benne kávé, csoki, bor és fagyi látszott. Sok bocsánatkéréssel körbekerítve azt az asztal sarkára letette.

Kezébe adtam a szatyrot, ajtót nyitottam. Kifele! Ezt most mosoly nélkül mondtam. Hogy biztosra menjek, el is magyaráztam, hogy se pisztollyal se ajándékkal többet meg ne lássam. Álldogált az ajtóba egy keveset, de szerintem rájött, hogy ha megnyitja, egy kujaknyi csonttal lesz találkozása.

A párom csak úgy csendesen megjegyezte, hogy pedig milyen finom kávé volt benne. Tudtam, hogy csak viccel, de hogy később meg ne halljam, hogy a finom kávét a háztól elszúrtam, estére jutva az üzletbe bort, fagyit, csokit és finom kávét válogatott. Azt a kávét azóta is pisztolyos kávénak hívjuk.

Lukács Géza

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Lukács Géza

Latest posts by Lukács Géza (see all)

Share

Esetleg más?

Dr. T. Túri Gábor: Ismét a hun-magyar kérdésről

A hunok és a magyarok közötti kapcsolat izgalmas kérdéseket vet fel a genetika tükrében is. …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.