2017 október 24., kedd
Veiszer Alinda (jegy.hu)

Apáti Bence: Alinda Földes Andrással és Sara Mardinivel érzékenyít

Share

Sara lánytestvéréről már ezelőtt 3 hónappal írtam. Kaptam is érte a 24.hu jó képességű újságírónőjétől olyat, hogy a fal adta a másikat. Így: “Apáti Bence újra uszít a menekültek ellen.”

17 évig táncoltam az Operaházban, és sok más színházban. Itthon és külföldön egyaránt. Sok kontinens, sok nagyvárosában. Kevés kivételtől eltekintve eltáncolhattam a balettirodalom majd összes főszerepét.

A bulvárba is belekóstoltam. A tv2 Kismenők című műsorában zsűrizhettem.

A bulvár és a tánc miatt számos cikk jelent meg rólam. És mégis! Ha ma valaki beírja a nevemet bármelyik keresőbe, ezt az írást kapja meg az elsők közt: “Apáti Bence újra uszít a menekültek ellen.”

Mert le mertem írni, hogy Yusra – Sara Mardini testvére – csak egy kiragadott példa. Mi több. Egy elhanyagolható kisebbség. Egy matematikai hibahatár. Hogy bár nagyon jól hangzik a szír úszónő kalandos megmenekülésének története, aki szép, okos, nyelveket beszél, sikeres sportoló, valamint egy igazi szíriai, aki egy valóban létező háború elől menekült el, de a valóság ezzel szemben az, hogy olyanok, mint amilyen Yusra nagyon kevesen vannak.

Ugyanis az a több millió ember, aki pont 2015-ben, szinte egyszerre, varázsütésre elindult Európába nem szír, nem beszél nyelveket, nem háborús területről menekül, és nemhogy diplomája nincs, de a nyolc elemit sem végezte el. Legtöbbjük még írni-olvasni sem tud.

Yusra Mardini a liberális Soros-szervezetek kirakatbabája. A Soros-féle NGO-k reklámarca. Ő és testvére Sara tökéletes angolsággal tudja elmondani milyen volt három órát úszni a tengerben.

Újságírók, a nyílt társadalomban hívő politikusok és civil szervezetek adogatják egymásnak. Hordják körbe, mint a véres kardot. Libsi újságírók nyomják bele az orrunkat Yusra történetébe, mint a kutya orrát a saját piszkába, hogy nézd már meg te rohadt, buta magyarja! Nézd! Itt van a menekült hősnő. Te meg őt gyűlölöd! Te gyűlölködő, xenofób, mucsai bunkó, te!

Boros Júlia lejárató cikke miatt nagyot fordult velem a világ. Azóta írok.

Írnom kell, mert hála neki másból most nem tudok megélni. Ha ő nincs, nem írok ennyit. Hál’ Istennek szeretek írni, és szeretik az írásaimat.

Naponta rúgom rá az ajtót a hazug és álszent liberálisokra, és nyomom bele az orrukat saját hazugságaikba. Boros Júlia szabadított rá saját magára és a libsi propagandistákra.

Nem hagyott más lehetőséget, csak hogy írjak.

És én írok.

Ma például Sara Mardiniről és Alindáról.

Alinda, Gundel Takács Gáborral egyetemben megelégelte, hogy a bőgatyás magyarok nem elég elfogadóak a szegény menekültekkel szemben. Ezért össze is dobott gyorsan egy petíciót. Az elfogadás mellett és a csúnya félelem, no meg gyűlölet ellen.

A petícióját valamint önmagát pedig a saját műsorában keresztpromóciózza.

A keresztpromó keretein belül meg is hívta Sara Mardinit egy laza haknira. Sara tényleg profi. Hideg profi. Alinda imádja a könnyeket. De Sara egyszer sem érzékenyül el, mikor megmenekülése történetét meséli. Beállt a rutin. Nem is lehet hibáztatni emiatt. Túl sok ilyen haknija volt már. Gépiesen mondja fel a leckét. Alinda kénytelen helyette hozni a könnyekkel telt szemeket. Kapjuk is a nagy totált Alinda remegő ajkairól és könnybe lábadt szemeiről.

Sara monoton hangon, szinte akcentus nélkül, tökéletes angolsággal sorolja az ezerszer lenyilatkozott válaszokat. (Átúszta, igen, Keleti, hülye, gonosz magyarok, börtön, háború, elvesztette, hiányzik, háború stb.)

Talált pénz. Rutinhakni. Nem erőlteti meg magát. Olyan, mint egy világbajnok bokszoló, aki a sérülése után kap egy könnyű ellenfelet. Még csak nem is élvezi. Arccal a kasszának.

Sara Mardini lazázott címvédése után Földes Érzékenyítő András lép a világot jelentő deszkákra.

Földes fekete-öves soros-ügynök. Neki is rutin meló, de azért igyekszik. Semmi meglepetés. Akik ismerik a munkásságát, azoknak meg sem emelkedik a pulzusuk. (Keleti, hülye, bezárkózó magyarok, nyitott toleráns svédek, elfogadó németek, buta magyarok, szegény szírek stb.)

Kimegyek hányni, majd folytatom a hakni elemzését.

Csakhogy! Előkerül Libanon. Földes mostanában forgatott ott egy újabb érzékenyítőnek szánt propaganda videót. Nem olcsó egy ilyen munka. De pénz van bőven. Soros nem fukarkodik, ha érzékenyítésről van szó.

Egyébként én is jártam ott. Gyönyörű ország. “Kelet Párizsa”. Szíria szomszédja. Nagyrészt keresztény, felvilágosult arabok lakják, akik nem túlzottan kedvelik a szíreket.

Ennek sok oka lehet, de talán a legfontosabb, hogy ismerik őket. Szomszédok. Viszont nyilvánosan felvállalt ellenszenvük ellenére mégis befogadtak több millió szíriai menekültet. Ezekről a menekültekről azt érdemes még tudni, hogy úgynevezett igazi menekültek. Tájékozatlan liberálisoknak mondom, hogy az az igazi menekült, aki azért nyomorog Libanonban egy 13. kerületnyi gettóban, mert ő igazából valóban vissza akar térni a hazájába. Nem a Keletiben hőzöng, hogy ő Dzsermániba akar azonnali hatállyal eljutni. Nem a gonosz magyar népet szidja, amiért a sok ételt, amelyet nekik hordtak a segítők nem halál módra állították össze. Hanem a hazája melletti első országban arra vár, hogy visszatérhessen.

Sara Mardini története kellene, hogy meghasson. Ez a dolga Sarának. Hogy elgondolkozzak, hogy meghatódjak. De nem tud meghatni. Nem azért, mert hazugnak érzem ezt az egész haknit, nem azért mert pontosan tudom, hogy nem ő a menekült, hanem azok az afgánok, pakisztániak, irakiak, akik nem úszóbajnok. Aki nem tanultak iskolában, nem tudnak írni-olvasni és fogalmuk sincs hol van Szíria. Többségük még csak nem is hallott róla. Csak onnan tudja, hogy van ilyen ország, mert a Soros-féle embercsempész szervezetek prospektusain olvasta, hogy azt kell mondania, szír menekült, mert akkor könnyebben eljuthat Németországba. Nem amiatt nem tudok érzékenyülni, mert Alinda ezek helyett az analfabéta, iskolázatlan afgánok helyett Sarát mutogatja, hanem mert tudom, hogy az igazi menekültek a szomszédos országban várják ki a háború végét. Több millióan. Egy gettóban.

Sara Mardini lehet nekem akármilyen sikeres, kikupált, kioktatott propagandaszír, akkor is csak egy szerencselovag. Egy olyan közel-keleti, aki nem a háború, hanem a szegénység, a jobb lét, az új, izgalmasabb élet reményében menekült egész Németországig. A honfitársai pedig Szíria körül nyomorogva várják, hogy visszatérhessenek a hazájukba. Ami kétségkívül nem jövedelmez olyan jól mint egy Alinda műsorában eljátszott rutinhakni, de engem mégis jobban elérzékenyít.

Alinda! Ugye legközelebb meghívsz egy olyan mohamedán afgán analfabétát is beszélgetni érzékenyítésünk céljából – mondjuk Ahmedet –, aki sokkal jobban reprezentálja az úgynevezett menekülteket.  Mert ilyen emberek “menekülnek”. Ezek vannak több millióan. Sara pedig csak egy üdítő kivétel. Persze Ahmeddel nem lehet ilyen propagandaműsorokat készíteni. Még angol tolmáccsal sem. Nem beszél ugyanis angolul sem.

Apáti Bence

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Kávémesék: Belgrádi Jelena

Este hősünk, mintha gáláns kalandra indulna, hagyta el a szállodát. Próbaképpen megkérdezte a recepcióst: – …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.