2019 október 17., csütörtök
Forrás: tv.animare.hu

Arany Lajos: Ez fantasztikus!(?)

Share

Az anyanyelvhasználatban évek, sőt évtizedek óta szívósan élő elcsépelt divatszavak, tartalmatlanná kopott, szürke kifejezések egyike a fantasztikus. A felvilágosodás kori tudós, Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket keserítő pontatlan, félreérthető fogalmazás, stílustalanság egyike e melléknév unos-untalan használata. Kosztolányi Dezső, a nyelvművelőnek is elsőrangú író már 1926-ban (!) ellenszenvesnek ítélte, nagyzolónak találta, mondván: „Ez a szó manapság egyre gyakrabban lábatlankodik előttünk, minden ok nélkül.” Utalva anyanyelvünk árnyaltságára, rokon értelmű szavakban való mérhetetlen gazdagságára, a szinonimákkal élés örök igényére, hozzáfűzte: „Száz és száz jobb és pontosabb szóval írhatom körül.” Egyre időszerűbb gondolat.

Ma eredeti értelmében – ’kitalált, költött, képzeletben született, fantázia szülte’ – ritkábban találkozunk a fantasztikus szóval, annál gyakrabban használjuk a ’bámulatos, káprázatos, pompás, ragyogó, elsőrangú, kitűnő, kiváló, nagyszerű, remek, rendkívüli’ jelentésében. Utóbbi értelemben nyakló nélkül alkalmazza a társalgási nyelv – és a rá elementáris erővel ható sajtó. Napjaink médiája többnyire jelentős(nek ítélt) teljesítmények méltatására veszi igénybe. Sőt olykor a valós értéket jócskán eltúlozza, felnagyítja e jelzővel élve. Ne csodálkozzunk! A nagyotmondások, a nyelvi túlzások immár szinte „kötelező” nyelvi elemei a médiának.

A tömegkommunikáció tehát különösen ludas abban, hogy a fantasztikus immár ködszürke divatszóvá kopott. Egy tehetségkutató show-műsorban például röpke fél óra alatt számlálhatatlanul sokszor hangzott el dicséretként. Hol maradnak a szinonimák? – hökkenünk meg, miután celeb műsorvezetők századszor is a fantasztikus jelzővel illetik azt, ami bármi okból kivívta elismerésüket. Beletörődne a média, hogy némely feladatait egy magányos hegyi kecskepásztor hatszáz szavas szókincsével is el lehet látni?

Ha sci-firől olvasnánk, hogy „fantasztikus film volt”, a minősítést szójátéknak is elfogadhatnánk (értvén így: ’fantázia szülte’, egyszersmind ’remek’ film), ám ha megtörtént esemény ihlette alkotásról írja ezt a sajtó – mint teszi gyakran –, az már félreérthető. „Fantasztikus volt a film” – olvassuk egy olyan alkotásról, amely teljes mértékben valóságalapú. Ilyen esetben mondjuk azt, amire gondolunk: remek, elsőrangú, lenyűgöző filmet láttunk. „Fantasztikus könyvet olvastam, ami egyáltalán nem skatulyázható be a szerelmi dráma kategóriájába”. Azaz, bár a szót használja, maga az olvasó tudatja: nem tudományos-fantasztikus témájú mű ez, nem az a jellemző rá, hogy a való élet talaját elhagyva képzeletbeli új világot teremt. Azaz nem fantasztikus, hanem érdekes, izgalmas, elgondolkodtató, tanulságos stb. mű szerzett neki különleges élményt.

Fantasztikus barát, akire mindig számíthat az ember” – olvassuk egy internetes oldalon. Nem Alfról, a szőrös kis földönkívüliről vagy E. T.-ről lelkendezik itt a dicsérő jelző tálalója, hanem egy igencsak valóságos személyről. Azaz szavatartó, jellemes, eszményi, hűséges barátról beszél. „Fantasztikus édesanya és feleség” – minősítenek egy amerikai színésznőt. Pontosan utalunk arra, mennyire jó ebben a (valóságos) szerepében (is) a művésznő, ha példás, gondoskodó, figyelmes, gyengéd, szeretetteljes anyának és nejnek nevezzük. Hiszen itt sem kitalált lényről van szó. Ellenkezőleg: emberről, aki fáradhatatlanul törődik csemetéjével és férjével. „Fantasztikus tanárokat mondhatok magaménak” – nyilatkozta egy táncos. Mivel igencsak élő (tánc)oktatók lehettek, pontosabb jelzőket is találhatunk az említett pedagógusokra: kiváló, bámulatos, kivételes, nagyszerű, rendkívüli, mesteri.

Fantasztikus jelenetnek lehettek tanúi a nézők a holland bajnokin” – olvassuk egy online-újságban. Repülő csészealjat láttak? – kérdheti a szó eredeti értelmét (is) tudó olvasó. Nem. Arra utal a mondat, hogy egy játékos a levegőben úszva ollózta kapura a labdát, sazaz rendkívül látványos, tetszetős, attraktív megmozdulást láthatott a szurkolótábor. „Az új magyar aranygeneráció fantasztikus győzelmet aratott – dicséri a média a junior női kézilabda-válogatottat. Ugyanúgy megbecsüljük sportolóinkat, sőt, ha imponáló győzelemről, bravúros sikerről, hősies diadalról beszélünk.

A „fantasztikus énekhang” kifejezőbb szavakkal is érzékeltethető, lehet például pazar, briliáns, káprázatos, csodálatos. „Fantasztikus őserdőkbe jutottam el” – idéznek szó szerint egy utazó dokumentum-beszámolójából. Kosztolányi talán regényesnek, varázsosnak, hökkentőnek, elbűvölőnek, tündökletesnek mondaná azt a rengeteget…

Részint a nyelvhasználat szürküléséhez vezet a fantasztikus szónak az említett mellékértelmében való sűrű használata; e jelentés fokozásával egyre veszít a szó a hatásából. S hasonlóan bajos, hogy félreértést is okozhat. Ezért az említett mellékjelentés értelmére utalva vegyük elő a szókincstárból bátran – az említettekkel együtt – a szintén magyarosabb szédületes, pompás, káprázatos, csodálatos, bámulatos, lenyűgöző, csodás, rendkívüli, kivételes, ámulatba ejtő, nem mindennapi, kiváló, lehengerlő, egyedülálló, utánozhatatlan, páratlan, felülmúlhatatlan, szenzációs, fenomenális, kolosszális, zseniális szavak bármelyikét; a tetszésnyilvánítást, az elismerést a fantasztikus melléknévnél mindegyik pontosabban kifejezi. Tessék választani!

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Arany Lajos

Arany Lajos Gömörből származik: Putnokon született. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, a XIX. századi magyar irodalom történetéből speciális szakképzésben részesült. Újságíró, anyanyelvi lektor, a Stádium című országos kulturális folyóirat olvasószerkesztője, a Reformátusok Lapja munkatársa, rendszeresen publikál a Szókimondó című, Hajdúszoboszlón megjelentő folyóiratban. Számos esszéje, tanulmánya, több ezer újságcikke között eddig több mint kétszáz anyanyelvápoló írása jelent meg. 2007 óta óraadó tanár a Debreceni Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán. Írt könyvet a Hortobágyi Alkotótáborról (Ihlet a rónán), megjelent két főiskolai tankönyve (Szent hír és szabad vélemény – sajtóműfaj-elmélet; Sajtónyelvőr), szerkesztett két publicisztikai antológiát (Toronyőrök). Holló László- és Jókai-díjas.
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Bunkermúzeum

Vannak témák, amikhez szinte lehetetlenség hozzányúlni, nevezhetjük ezeket akár darázsfészeknek is. A magyar történelem egyik …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.