2020 augusztus 12., szerda

Arany Lajos: Trendi feeling – welcome drink a barbacktől a backstage-ben

Share

A kitűnő Molnos Angéla lélektantankönyvet írt – egyetlen idegen szó nélkül. Purizmus – mondja az idegen szavak tudásfitogtató imádója. Egyetértek! – mondja anyanyelvünk szigorú kapuőre. Az igazság e kettő között van, mint oly gyakran: csak akkor érdemes idegen szót használni, ha a szóban forgó jelenségre, fogalomra stb. nincs jobb magyar kifejezés.

Márpedig a nyelvi idegenszerűségek hemzsegnek napjaink nyelvhasználatában.

Számos newsroom ontja a brékinget (breaking news-t), majd flashmobról tudósít. Pedig közvetíthetnének a magyar nyelvű „hírszobák”, szerkesztőségek „legfrissebb hírek”-et, „vezető hírek”-et, illetve említhetnének „villámcsődület”-et. De nem. Sőt, megtudhatjuk azt is a médiából, melyik celeb („híresség”, ismert médiafigura) hol shoppingol (vásárol). Ami pedig a diákkorú, a nyári táborba készülő gyerekeket illeti: „hagyjuk mi is, hogy csemeténk offline legyen egy hétig” – tanácsolják egy internetes oldalon. Értsd: a táborozás idején ne keressük unos-untalan pl. telefonon, ne zökkentsük ki a közösségi életből, legyen a tanuló e pár napra kikapcsolva a szülői házzal való kommunikációból, hagyjuk kikapcsolódni

Eljátszom a gondolattal: nyelvünk olyan elképesztően gazdag szókincsű óvója, mint mondjuk az író Szabó Dezső (1879–1945), „ha feltámadna, s eljőne” közénk, a 21. század második évtizedébe, milyen leckét adna nekünk nemzetféltésből és nemzetszeretetből, e nagy érzésegyüttes aktív részeként pedig az anyanyelv védelméből és szeretetéből! Ha itt élne közöttünk, vajon mit írna például a mindennapi beszéd, írás és a médianyelv állapotáról? Epébe mártott tolla alól találónál találóbb pamfletek, szatírák, mai nyelvhasználók könnyfakasztóan nevettető paródiái szaladnának ki sorban… Ezeken persze egyszersmind sírva is fakadnánk, mert ama éber toll biztos, hogy rendületlenül és szüntelenül, nagy erővel hívná fel a figyelmet napjaink nyelvhasználatának drámai, lesújtó állapotára. Adna neki bőven témát a mai beszélők serege. Olyannyira, hogy azt sejtjük: rálicitálna egy 1941-es esszéjére, s nem heti négy, hanem tíz anyanyelvi tanórát kezdeményezne… (Mindamellett, hogy nemcsak a magyar nyelvet művelte magas nívón, franciatanár is volt.)

Lelki szemeimmel látom, amint ez a nagy ember kényelmesen letelepszik egy dizájnos (jól megtervezett, vendégcsalogató) hazai pubban (azaz kulturált kocsmában). Aztán nyelvi radarjával fogná nyomban például azt, hogy a főszakácsot (konyhafőnököt, konyhai vezetőt) „egyszerű tisztasággal” executive chefnek szólítják, s furcsállná, hogy welcome drinkkel (üdvözlő-, köszöntőitallal) kínálják. Hallaná, hogy ami az ő magyar szótárában húsos császárszalonnát tartalmaz, az ott baconnel készül, s amit ajánlanak hozzá, azt lime-nak mondják, pedig nem egyéb az, mint zöldes-sárgás citrusból, „zöldcitrom”-ból készült hűsítő

Feszengeni kezdvén, érzékelné, amint a szemközti falra szerelt plazmatévé épp futó adásában ékes „magyarsággal” backstage-nek nevezi a műsorvezető a színfalak mögötti társalgót. Aztán lifestyle-magazin (az egészséges életmódról, a divatról tájékoztató műsor) kezdődne.

Kérvén az újságot, írónkat odaültetnék az internet elé. Szemöldökét fura játékba hozva érzékelné: a megkeresett online-felület csak úgy ontja a – szintén szép „magyar” szóval – brékinget, breaking news-t (friss híreket). Hökkenten hallaná, amint a vendégek kusza, a magyarba angol szavakat tűzdelő szövegömlenyt borítanak egymásra; egyebek mellett arról bájcsevegnek, ki hol shoppingolt (vásárolt), s milyen „komoly kihívás”, challenge (magyarul: próbatétel, feladat) az egyik munkahelyen, ha „beüt” a baby-boom (a gyermekszületések száma robbanásszerűen emelkedik)…

Késő este pedig azt tapasztalná A Segítség! írója a szomszédos vendéglátóhelyen, hogy aki felszolgálja neki a kapucínert, magyarul a kevés tejjel vagy tejszínnel készített feketekávét, azt itt barbacknek hívják (ő a bártender segédje), pedig – gondolná magyarul – pultos ő, csapos

Az is megütné ott a fülét, hogy a tegnapi események beszámolójában is mily gyönyörű, költői „magyar” szavak röppennek a légbe: a feszten (fesztivál, vigalom, összejövetel, találkozó) minden fullra cool (remek, tökéletes) volt (azaz a rendezvény kitűnően sikerült), az egésznek volt egy trendi feelingje (divatos stílusa, mai érzésvilága). Az egyik after party (nagyobb esemény utáni mulatság) végén pedig mindenki tuti(ra) happy (az olasz és angol szó magyarul: biztosan, százszázalékosan boldog) volt. Akaratlanul is tájékozódna róla, hogy az egyik harsány celeb pasi, miután hazaszörfözik, kivel chatel (a világhálón cseveg) és skype-ol (képtelefonon lép kapcsolatba), s mellesleg az egyik közösségi website-on (a világháló egyik közösségi oldalán) már délelőtt fantasztikus sok fan lájkolta egy fotóját  (azaz rengeteg rajongó nyilvánította tetszését elektronikus úton a fotóját illetően), még az exe (a korábbi, a volt, a régi kedvese, barátnője) is „dobott rá” egy lájkot.

Közben e „trendi”, idegenszerűségeket árasztó beszédből az is kiderülne, hogy az egyik macsó rappernek (a rapzene kigyúrt, „szívtipró” művelőjének, illetve kedvelőjének) születésnapja van, s köszöntőként felharsanna a „Happy birthday to you!”. Ezt hallván, valami ilyesmire gondolna az Egyenes úton szerzője: talán – anélkül, hogy maradinak neveznének bennünket – még maradhatunk ennél a jókívánságnál: boldog születésnapot! S szeretettel énekelhetjük a 134. zsoltár 3. versét: „Megáldjon téged az Isten, / A Sionról kegyelmesen, / Ki teremtette az eget, / A földet és mindeneket.”

S miközben nyelvzseniként, a felesleges idegen (nyelvi) szavak és idegenszerűségek, köztük anglicizmusok özönét hallván – azon tűnődne jeles írónk: melyik országba is vetette a sors, hallaná, amint az emlegetett tetszésnyilvánítást hallván többen felkiáltanak: va(o)u! (wow!) Azt akarván közölni (ám a vélhetően gyér szókincsük akadályt gördít efféle mondandó kinyilvánítása elé): Nagyszerű! Remek! Elsőrangú!

Látomásom vége szerint ekkor fordulna ki a helyiségből e tíznél is több nyelven értő írófejedelmünk. S visszarévedve gyermekkorára, visszhangoznának fülében otthonos kolozsvári állathangok, köztük egy-egy kutyaugatás hangfoszlánya, az, hogy egy-egy házőrző szájából milyen megnyugtatón, óvón hangzott ez a „vau”. És eltűnődne a mai káoszon: a kutyák mellett immár az emberek ugatnak…?!

Nyelvünk e nagy művésze – ismerve szatirikus vénáját – mindezek után valószínűleg azon is elkezdene elmélkedni: bizony, ezt a mai embert csak egy lépés választja el attól, hogy négy lábra ereszkedjen… Igen, mert négylábú barátainknak, köztük prágai farkaskutyánknak jól áll a „vau”, ő így „mondja”, neki ez a természetes kommunikációja. De mindezt lépten-nyomon hallgatni egy-egy kétlábú – egy-egy ember – szájából…

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Arany Lajos

Arany Lajos Gömörből származik: Putnokon született. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, a XIX. századi magyar irodalom történetéből speciális szakképzésben részesült. Újságíró, anyanyelvi lektor, a Stádium című országos kulturális folyóirat olvasószerkesztője, a Reformátusok Lapja munkatársa, rendszeresen publikál a Szókimondó című, Hajdúszoboszlón megjelentő folyóiratban. Számos esszéje, tanulmánya, több ezer újságcikke között eddig több mint kétszáz anyanyelvápoló írása jelent meg. 2007 óta óraadó tanár a Debreceni Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán. Írt könyvet a Hortobágyi Alkotótáborról (Ihlet a rónán), megjelent két főiskolai tankönyve (Szent hír és szabad vélemény – sajtóműfaj-elmélet; Sajtónyelvőr), szerkesztett két publicisztikai antológiát (Toronyőrök). Holló László- és Jókai-díjas.
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.