2018 február 19., hétfő

Lukács Géza

Ezeröcsi és az öcsi

Kovácspéter tetején az élet szép volt. Az első igazi, valóvilágos élményeinket ott szereztük be, három-négy napra is teljesen magunkra voltunk, éltük gyűjtögető életmódunkat. Felnőttek nélkül 14 évesen, telefon és GPS nélkül napokig nagyon jól elvoltunk. Tudtuk a természet, az erdő és vadjai szabályait, tájékozódtunk, ételt készítettünk magunknak, bicskánk és parittyánk …

Még több »

Angyalos nyaralás

Mi nagyon érdekes felfogás szerint nevelkedtünk. Megvehettünk biciklit, cipőt, korcsolyát, bármit. Bárhova elmehettünk kirándulni, egy nyáron akár kétszer is, csak a hozzá való pénzt kellett megkeressük saját magunk erejéből. Azon a tavaszon sok üveget mostunk, sok címkét kapartunk le, így lett meg a pénz a kéthetes tengerparti nyaralásra. Alig vártuk, hogy …

Még több »

A félbevágott hóember

Minél régebbi télre emlékezünk annál nagyobb volt a hó, annál jobban roppantak, recsegtek a kertdeszkák a hidegtől, és annál szebben havazott… Azon a napon tényleg szépen havazott, előre kis pelyhekben pilinkézett, majd szitát cseréltek és kezdte ontani hatalmas nagy pelyhekben. Névnapozni gyűlt össze hozzánk a rokonság apraja nagyja. Akkoriban még be …

Még több »

A fű

Amikor azt mondom, hogy régebben a fű is értékesebb volt, mint ma, nem a nosztalgikus öreg énem szólal meg, hanem a nyulakat tartó gyermek, aki naponta tépte a vasút oldalából a füvet. Zsummogva, zsörtölődve téptük, kész kínszenvedés volt. Otthon közös udvar volt szép zöld kövér fűvel, de arra nem volt …

Még több »