2018 február 20., kedd

Rozványi Dávid

Rozványi Dávid - író, költő, közgazdász, keresztény magyar, gondolkodó ember, aki az Isten szeretetében megélt szabadságra vágyik.

2012. április 7. Postcommunio

(áldozás utáni imádság)

a solymári templomban készült

 

Te ismered lépteimet, Uram,
tudod, milyen nehezek oltárodtól távozóban.

 

Húsodat és véredet viszem,
s közben saját húsom bűnének terheit hordozom.

...

 

A sok boldog pillanat
újra és újra vádol,
ha színed előtt vagyok,
terhem mint Atlaszé, világot hordozó.

 

Csak egy kérdés Uram:
ha én alig bírom el súlyát bűneimnek,
Te hogy hordoztad el mindenkiét?

 

Ha az én lábaim remegnek,
mikor oltárodhoz lépek,
Te hogy bírtad terhét a keresztnek?

 

 

 

Ez a múlt.

 

A jelen: előtted vagyok,
s bűneim terhét viselem.

 

A jövő: a Te titkod, Uram,
(csak arra kérlek, Uram, hogy szavaimra,
s ne vágyaimra hallgass!)

 

Reményem Benned,
ahogy szereteted él.

 

 

Még több »

2012. április 6. Nagypénteki példázat

 

Mikor a Gyermek megszületett,
mindenki csodájára járt:
szép volt,
testén semmi hiba,
mint az Istennek legjobban tetsző áldozat,
s a falubeli anyák
mind irigyelték Máriát.

 

Mikor a Gyermek felnőtt,
szép volt,
mint a kedveséért hegyeken átlépő vőlegény.

 

Mikor a Gyermek szólásra nyitotta ajkait,
sokan figyeltek rá,
sokan jöttek hozzá,
panaszkodva testük-lelkük sok baját.

 

Mikor a Gyermek látta ezt,
cserét ajánlott:
elkérte az emberek bűnét,
s cserébe szépségéből adott.

 

S eljött a nap,
mikor már a világ minden csúfságát,
sebét testében hordozta.
Akkor, akiken korábban segített,
mind rátekintett, s így csúfolta őt:

 

„Nem vagy szép, sem ékes,
hiszen látjuk,
a külsődre nézve nem vagy vonzó -
pusztulj hát!”

 

S nagy tömegben rá mind halált kiált.
Ekkor a Gyermek,
ki egykor legszebb volt az emberfiak közül,
a világ minden bűnét, csúfságát, s sebét
saját testében keresztfára vitte.

 

De aki felismerte őt csúfságában is,
megismeri majd őt dicsőségében is.

 

Még több »

2012. április 5. Nagycsütörtöki példázat

 

Nagycsütörtök éjjelén,
mikor az Úr önmagát a kínzók kezére adta,
a Sátán győzelmet ünnepelt,
s mert Isten ereje rejtve maradt,
a gonosz szellemek és lelkek
egy éjszakára megkapták a földet,
hogy a lelkekben gyengítsék a hitet.

 

A Gonosz éjszakája volt ez,
mint a böjti szél repdesett,
sok igaznak lelkébe férkőzött a kétség.

 

De győzelme csak látszat volt csupán,
mert másnap az Úr halála,
mikor szenvtelen kéz döfte át szívét:
vereség által lett győzelem.

 

S a vért látva
még a Gonosz is elcsendesült.

 

 

Még több »

Gondolatok, Istenről, hazáról…

június 4. - Trianon

Azt hiszem, mielőtt megosztanám a gondolataimat, illenék bemutatkoznom: Rozványi Dávid vagyok, katolikus, magyar, író - és remélem gondolkodó ember is.

Valamikor írtam trianonról (sic!, mert lassan már nem tulajdonnév, hanem a hétköznapi fájdalmunk része), a magyarságról egy verset: http://rozvanyidavid.fw.hu/news.php?extend.9.4

Vagy megnézhető videón is: http://www.youtube.com/watch?v=P09xIUCY7t0&context=C4218d63ADvjVQa1PpcFOjq4nTqdZ0I0EpoesENurTRRb3_nkRBYM=

Ha mást és többet nem is tudok írni, úgy érzem, akkor is megérte élnem. Talán nem ez a legjobb bemutatkozás, de azt hiszem, ha ez az írásom tetszik, érdemes olvasnod tovább is engem, ha nem: köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és elolvastad vagy meghallgattad.

június 4. - Trianon

Még több »