2019 február 21., csütörtök

Rozványi Dávid

Rozványi Dávid - író, költő, közgazdász, keresztény magyar, gondolkodó ember, aki az Isten szeretetében megélt szabadságra vágyik.

Felváltja-e a „Boldog Karácsonyt” a „Kellemes ünnepeket”?

Sokan beszélnek arról, hogy az Európai Unió a Római Birodalom örököse... Talán nem teljesen oktalan gondolat, hiszen a nyugatrómai császárság, ahogy tanultuk, Kr. u. 476-ban jogilag megszűnt létezni. Nagy Károly alatt 800 Karácsonyán újjászületett – 323 év szünet után. Igaz, 843-ban a verduni-i szerződésben megszűnt, de alig több, mint egy évszázad után, 962-ben, Szent Római Birodalom néven állt helyre és fenn is maradt 1806-ig. Ha azt nézzük, hogy Krisztus születése óta, kicsit kerekítve a számokat 3, 1 és másfél évszázad telt el, hogy jogilag nem létezett egységes Európa,  meg kell állapítanunk, hogy lehet szeretni, nem szeretni, de ennek a földrésznek az egység a természetes állapota.

Még több »

A diófák titka

Valamikor, még kamasz koromban, a rajztanárnő azt a feladatot adta fel nekünk, hogy rajzoljuk le az örökkévalóságot… Egyik osztálytársam diófát rajzolt egy kápolna előtt. A rajz szép volt, nem számított, hogy a tanárnő nem fogadta el és újat készíttetett vele. Diófa… Számomra a vadgesztenyefa és a fenyőfa mellett a harmadik …

Még több »

Temetőtánc

I. Solymár

Búcsúzó nap fénye,
gyertyalángokat táncoltat
a november esti szél,
megszínesedett falevelek
halál-szép színei,
vadgesztenyék pattognak
a temető-ösvényen,
mécsesek fénye
életre kelti a sírok városát.

Keresem a holtakat,
keresem bennük magam,
keresem bennük otthonom.


Mert otthon csak ott van,
hol már nem üres a temető,
ahol van kiért gyertyát gyújtanod.

Még több »

Halottak napja

Sokan kérdezik tőlem, hogy miért szerepel annyit a halál az írásaimban, miért halnak meg a főszereplők? Miért vagyok ennyire pesszimista?



A kérdés nagyon mai, a válasz örök: mert hiszek abban, hogy a halál nem az életnek a vége, hanem a beteljesedése,

átlépés egy szebb, jobb és igazabb világba. Amíg valaki él, nem tudjuk, hogy sorsa, lelkének útja merre visz: a jót vagy a rosszat választja. Ezért viszem el a történeteket mindig a szereplő haláláig, hogy a végső, az új életbe való átlépés előtt még egyszer vissza tudjunk pillantani, s meglássuk mindennek az értelmét.
A másik kérdés, hogy miért kell idő előtt meghalnia a jóknak? A válaszom, az előzőhöz hasonló: mert ők már elérték a teljességet, elrendezték sorsukat itt és az eljövendő világban is. Nekik ez az idők teljessége: nem évben, hanem életben mérve.

Még több »

Jelent-e nekünk még valamit 1956 emléke?

De volt tíz napunk, amíg szabadon álmodhattunk. Amikor még egyszer utoljára, azt tudtuk mondani: elég volt!

Az első, soha vissza nem térő szerelem ízét ízleltük tíz napon át.

Amikor elhittük egy pillanatra, hogy kezünkbe vehetjük a sorsunkat. Amikor egy pillanatra nem csak iskolai memoriter volt „hí a haza, itt az idő, most vagy soha!”

És megtanultuk, hogy soha.

(június 4. - Trianon)

 

Ünnepségek... Beszédek, lyukas zászlók, recsegős hangfelvételen Nagy Imre valamelyik beszéde, esetleg pár vers. Aztán levesszük az ünneplőt, hazatérünk és élvezzük a hosszú hétvégét: „megcselekedtük, mit megkövetelt a haza...”. Egy órára jó magyarok voltunk, kipipáltuk. Mint a férj, aki egy doboz bonbonnal intézi el a felesége születésnapját.

A gyerekek reggel ünneplőben mentek iskolába, amikor néztem őket, arra gondoltam: vajon többet jelent ez nekik, mint nekünk jelentett november hetedike?

Még több »