2018 augusztus 18., szombat
Fotó: Polgári Szilvia / PolgárPortál

Az ellenzéki pártok nem érdekeltek abban, hogy kiénekeljék alóluk a szavazóikat – interjú Kiszelly Zoltánnal

Share

Vajon miért hitte el választás előtt a többség, hogy kisebbségben van, és most miért hiszi magát a kisebbség többségnek? A hála miért nem politikai kategória, mi történt tulajdonképpen Hódmezővásárhelyen, az ellenzéki pártok pedig meddig támogatják azokat az utcai tüntetéseket, amelyek célja, hogy kiénekelje alóluk saját választóikat? Mik lehetnek Gyurcsány Ferenc hosszú távú tervei, és mire számíthatunk Brüsszeltől? Vagy mit gondoljunk azokról, akik ugyan kifejezetten haszonélvezői voltak és lesznek is a Fidesz rendszerének, mégis ellene szavaztak? Kiszelly Zoltán politológust kérdeztük, aki nemcsak a politikai ismeretlenekről beszélt kendőzetlenül, de a korrupciós vádakról alkotott véleményét is megosztotta velünk.

Írta: Polgári Szilvia

Miért hitte el választás előtt a többség, hogy kisebbségben van, és miért hiszi a kisebbség most, hogy többségben van?

A nép döntött, egyértelmű a választás eredménye, és a közvélemény-kutatások már a választás előtt is határozott Fidesz győzelemről beszéltek. Ennek a mértéke persze nem volt világos, de a legtöbb elemző abszolút többségből indult ki, a Medián kétharmadot mért.

Ők egy kicsit föl is mérték, ugye?

Igen, 142 mandátumot jósoltak, de az ötven százalék körüli Fidesz támogatottság abszolút bejött, tehát igazából azt lehet mondani, hogy az ellenzék szokás szerint hangosabb volt, de nem tudott mozgósítani. A fővároson túl nem is nagyon léteznek ellenzéki pártok, nincsenek struktúráik. Ezzel szemben a Fidesz képes volt mozgósítani, és ezek a számok végül nagyon jól megközelítették a valós eredményt.

Hódmezővásárhely ennyire félrevitte őket?

Önhitté tette őket. Ha megnézzük, nem történt más Hódmezővásárhelyen, minthogy az összes ellenzéki párt szavazója egy jelöltre szavazott, míg a Fidesz támogatottsága csak kicsit növekedett. Ebből pedig azt gondolták, hogy a magasabb részvétel az ellenzéknek kedvez, illetve, ha mindenhol egy jelöltet állítanak, akkor le tudják győzni a Fideszt ott is, ahol egyébként erős a jobboldal. Nos, ez tévhitnek bizonyult, pedig a tankönyv valóban azt mondja, az alacsonyabb részvétel a kormánynak kedvez, míg a magasabb részvétel protestet jelent, és ez utóbbi általában a kormánnyal szemben jelenik meg. De emlékezzünk vissza 2002-re, amikor az első forduló 71 százalékos eredménye a jobboldali szavazók megjelenése miatt emelkedett 73 százalékra. Tehát Magyarországon ezzel az elmélettel ellentétes tapasztalat is volt már, és most szintén az derült ki, hogy a Fidesz, amely néppártként működik és intézményrendszerével az egész országban jelen van, tudott mozgósítani, míg az ellenzéki pártok, amelyek vidéken szervezetileg nincsenek jelen – a Jobbik, vagy egy-két folt kivételével –, azok nem tudtak mozgósítani.

Azért azt sejthették, hogy Hódmezővásárhely speciális eset volt, mivel épp egy olyan embert tudtak kiállítani, aki akkor, abban a pillanatban hitelesnek bizonyult. Persze némelyek fejében még az is felmerült, hogy a Fidesz közvetett módon részese volt az eredménynek, mondjuk úgy, hogy látták az irányokat és hagyták. Ez lehetséges?

Nem. Egy párt mindig nyerni akar. De ha megnézzük, az egész médiában két hónapon át másról sem beszéltek, mint Hódmezővásárhelyről. Valóban egy jobboldali, helyi szinten ismert jelöltről volt szó, a kormánypárti média rendesen be is támadta, ez nem biztos, hogy hasznos volt, illetve a Fidesz elkövette azt a hibát is, hogy helyi, és nem országos kampányt vittek, ráadásul nem a migránstémát helyezték a középpontba, hanem az eredményeket. A hála pedig tudvalevőleg nem politikai kategória, tehát amikor azt mondták, hogy épül majd gyorsvasút Szegedre, erre az ellenzéki jelölt úgy reflektált, hogy oké, de ha rám szavaz, akkor az Ön háza előtt is lesz megálló.

Miért nem politikai kategória a hála? Hiszen az eredmények többnyire szemmel láthatóak, kézzel foghatóak.

Igen, csak aki ezzel kampányol, annak hozzá kell tennie azt is, hogy ezek az eredmények veszélybe kerülhetnek. A migránstémában a Fidesznek óriási tartalékai voltak, hiszen már 2016 októbere is megmutatta, hogy 3,3 millióan szavaztak a bevándorlás ellen. A Fidesznek 2,3 millió körüli szavazótábora van, tehát látszott, hogy bő egymillió emberre számíthat ebben a kérdésben. Amellett az is mozgósító erőként hatott, hogy a kutatások szerint Orbán Viktort sokkal többen akarták miniszterelnöknek, mint bármelyik ellenzéki kihívóját. A kampányuknak tehát sikerült elmondani főleg a vidéken élő, szegényebb embereknek, hogy bizony volna mit veszíteniük, hogyha ránk zúdulna évi több tízezer migráns. No meg akik közelebb élnek a természethez, a valláshoz, a családhoz, többségében jobboldali emberek, ők tudják, hogy nincs még egyszer 150 évünk egy muszlim invázióra.

Vajon belegondolnak-e a tüntetők, az ellenzéki pártok, illetve a médiájuk, hogy a győzelemhez arra a több mint 2,8 millió emberre is szükség van, akik most a Fideszre szavaztak? Arra gondolok, hogy nem kontraproduktív-e ezeknek a szavazóknak a lehülyézése?

Ez nyilván kontraproduktív, mint ahogy az erdélyi magyarok lerománozása is ugyanolyan kontraproduktív volt. Igazából azt lehet látni, hogy az ellenzék a sanyarú helyzetéből próbál valahogy kijönni, csak épp rossz eszközöket használ. De mint mondtam, vidéken leépültek az ellenzéki pártok, az emberek nem lelkesedtek az ötleteikért. A mostani választási rendszer a nagy tömböknek kedvez, a Fidesz képes is volt a jobboldali, polgári szavazókat egyesíteni, és ha egy töredezett ellenzék áll vele szemben, akkor az sosem nyerhet. Lényegében ez a tüntetéshullám is azt a célt szolgálja, hogy a felháborodásában, csalódottságában egymásra talált ellenzéket egyben tartsa.

Ez azért fából vaskarika, nem?

Nem, ez a választási rendszer logikájához való alkalmazkodás…

A tartalomra gondolok.

Ja! Hát a probléma ott van, hogy igazán nincs jó válasz. Május 8-ig szerintem folytatódik ez a tüntetéshullám, utána pedig majd a Parlament veszi át a politika központjának a szerepét. Addig tehát még várható tüntetés. Gulyás Márton egy évvel ezelőtti tündöklése a példa, amikor kiengedték, sokan várták a Szabadság téren, a Közös Ország Mozgalom meghirdetésekor viszont már kevesen csatlakoztak hozzá.

Tehát mielőtt sorozat lenne a tüntetésekből, kifullad a történet?

Igen, én ezt várom. Mint mondtam, a politika arénája, központi színpada a Parlamentbe tevődik át. Bár megkísérlik egyben tartani a szavazóbázist, de nincs karizmatikus vezetőjük. Orbán Viktornak azért sikerült ugyanez a mutatvány 2002-ben, mert egyrészt ott volt ő, mint karizmatikus vezető, másrészt meg ott volt egy meglévő intézményi pártstruktúra is. De most e két opció közül egyik sincs meg, amellett az ellenzéki pártok nem érdekeltek abban, hogy kiénekeljék alóluk a szavazóikat, ezért előbb-utóbb ők már nem fognak úgy mozgósítani a tüntetésekre, mint az elején.

Ők is kaptak fricskákat.

Hát, megszavaztatták a tüntetőket, hogy ezeket a bukott, ellenzéki politikusokat választják-e, vagy inkább az új mozgalmat? És az ott jelenlévők többsége az új mozgalomra szavazott, nem pedig az eredménytelen politikusokra. Ez pedig nyilván konfliktushelyzet, ezért az ellenzéki politikusok hosszútávon nem lesznek érdekeltek a mozgalom támogatásában. Egyébként ugyanez történt tavaly is, az olimpiai álom legyilkolásánál, amikor a Momentumot kezdetben lelkesen, később azonban már csak muszájból, kényszeredetten támogatták, mert rájöttek, hogy valójában a politikai konkurensük. A parlamenti pártok tehát kihátrálnak majd, ahogy eddig is az összes ilyen szerveződés mögül, gondoljunk csak a Szolidaritás Mozgalomra; ott sem volt érdekük, hogy egyenrangúként emeljenek be egy olyan felet, amely nem mérettette meg magát a választásokon, és nem tudni, hányan támogatják.

Lényegében ezek destruktív menetelések, nem lehet, hogy ezért is huny ki a lángjuk? Említetted a NOlimpiát, amely szintén arról szólt, mi ne legyen, mit ne tegyünk meg, mi nem jó, Orbán takarodj, ugye, de nem volt benne az, hogy mi legyen. A szokásos patronokon kívül persze, amelyeket mára jócskán kiüresítettek.

Nyilván az ellenzéki pártok keresik az eszközöket. Általában, amíg valaki ellen kell összefogni, addig van egy egység, de amint elérik a célt, onnantól kezdve szétesik ez a kényszeregység, mert a közös ellenség megszűnik.

És nincs értékközösség sem.

Én versenyhelyzetről beszélek, azaz az ellenzéki pártok versenyhelyzete nem változott a választások előtti helyzethez képest, csak a pártok pozíciója gyengült. Ez az utcai mozgalom pedig versenyez a parlamenti pártokkal, de versenyez a többi hozzá hasonlóval is, például a Közös Ország Mozgalommal, amely leszálló ágban van. A mostani még felszálló ágban van, de nem tudjuk, mikor fog kipukkadni. A magyar emberek demokratikus gondolkodásúak, a választás megtörtént, a nép döntött, a súlypont átkerül a Parlamentbe és tudjuk, hogy négy év múlva lesz a következő választás. Az utcai tüntetők, amikor rájönnek, hogy nem lesz új választás és marad a Fidesz-kormány, akkor előbb-utóbb beletörődnek, és onnantól kezdve a mozgalmuknak is kezd leáldozni. Magyarországon 1990 után egyébként sosem működött az utcáról történő kormánybuktatás.

Többen beszéltek már arról, hogy egy nagy gyűjtőpártra volna szüksége az ellenzéknek, de rögtön felmerül a kérdés, hogyha a sok kicsi nem tudott összefogni, akkor miért gondolja bárki is, hogy ugyanazok az emberek, akik a kis pártok képviselőiként hallani sem akartak egymásról, majd egy nagy pártban képesek lesznek a harmonikus együttműködésre? A belbecs ugyanaz marad, nem?

Hát, nem biztos, hogy ők ezt így gondolják. Mint mondtam, az ellenzéki pártok között is megmaradt a versenyhelyzet; az egyik ilyen az MSZP-DK és a Jobbik közötti versenyfutás a váltópárt szerepéért. Utóbbi nem tudott egyértelműen a váltópárt pozíciójába kerülni, de mindkét csoportosulás továbbra is ugyanolyan erős, mint a másik, ezért egymással versenyeznek.

Ha már itt tartunk, mi lesz az ellenzékkel? Kiüresedett a szellemi holdudvar, a valósággal szembenézni nem tudó, vagy nem akaró értelmiségi réteg támogatja őket, többségük megélhetési politikus és nincs hiteles utánpótlás sem. A régi arcokból lehet valami újat építeni?

Nyilván nem, ezért is van esélyük új pártoknak. Ha megnézzük, jól szerepelt a Momentum, 3 százalék körüli, de a Kutyapárt is 2 százalék körüli eredményt ért el – ez mind kritika. Az ellenzék valóban kiüresedett. Négy évig a demokráciát féltette, kétharmad lett belőle, majd 2014-től újabb négy évig az oktatás, egészségügy, korrupció témáiról beszélt, erre megint kétharmad lett belőle. Azaz nem jó témákat választanak. Gyurcsány Ferenc elmondta, hogy ő még szeretne miniszterelnök lenni, ha úgy tetszik, ágaskodik az ambíciója, de csak akkor lehet ismét miniszterelnök, ha egy 20-30 százalékos párt áll mögötte. Na most, ő nulla százalékról indult 2011-ben az utódpárt utódpártjaként a DK-val, most pedig majdnem 6 százaléka van. Tehát úgy képzeli, hogy 2022-ra 20-30 százalékra feltornásszák a DK-t, ehhez a többi pártot persze le kell darálnia, és a szavazóikat elhalásznia. Az egy nagy demokrata párt tehát, amelyről Gyurcsány beszél, az ő vezetése alatt állna.

Nem is hittem mást.

A többi esélytelen politikusra pedig csak akkor van szüksége, ha azok hűségesküt tesznek neki, mert valójában a többi párt szavazójára van szüksége. Emlékeznünk kell, hogy úgy Bajnai Gordon, ahogy Botka László is kerülte Gyurcsányt, aki tehetségesebb politikus ugyan, mint ők voltak, de nem a kormányzásban, hanem a kampányolásban és a machinációkban jeleskedett. Ezért kerüli mindenki Gyurcsányt, ő meg ezért menetel előre, mint egy makedón phalanx. Az 5-6 százalékot most már nehéz elvenni tőle és abban bízik, hogy 2022-re a Parlamentben ő lesz Orbán Viktor ellenfele, a szócsaták pedig talán a Parlamenten kívül is őt emelik az esélyes szerepébe.

A második részhez kattintson a következő oldalra, vagy IDE!

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Polgári Szilvia

Polgári Szilvia író, publicista, szerkesztő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán diplomázott történelemből és szerkesztésből, előtte pedig grafikát és tipográfiát tanult. 2009-ben publikálta kisregényét, Én, Marcus címmel; ezt követően számos történeti dolgozata jelent meg online. 2016-ban az Aetas Történettudományi Folyóirat közölte Hamvasztás Magyarországon című tanulmányát.
Share

Esetleg más?

Villax Richárd: „Fáj a fejem” – néhány gondolat a pa-dö-dő jelenségről jubileumuk kapcsán

Az Állatkertben (!) ünnepelték a napokban a Pa-Dö-Dő lányok együtt éneklésük harmincadik évfordulóját. Bizony, már …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.