2018 november 14., szerda
Még a nap is kisütött az Emlékezés Hétvégéjén - Rozványi Dávid fényképe

Az Emlékezés Hétvégéje Füzérradványban

Share

Szeretem a kis falvakat, ahol életet találok, ahol tudnak ünnepelni, ahol tudják milyen értéket képviselnek a helyben élő emberek, mert a nemzet nem egy felettünk lebegő felhő, hanem mi magunk vagyunk, a falvak, a városok, a templomok, a földek és az emberek.

A templom méltó helyszíne volt a megemlékezésnek – Rozványi Dávid fényképe

Július elején, Füzérradványban tartották meg az emlékezés hétvégéjét, egybefonva a Hősök Napján és a Trianonra történő megemlékezést. Egy nagyvárosnak is dicsőségére vált volna ez a két nap. Felsorolni is hosszú lenne a programokat és a résztvevőket: előadások, versek, megemlékezések, kóruséneklés, nem is írnék ezekről hosszan, hiszen aki nem volt ott, nem tudja igazán átélni, mégis van valami, amit fontosnak tartok elmondani, s ez nem más, mint a hit.

A Magyarok Világszövetségének képviselőjével együtt koszorúzott a fiam

Szombaton emlékeztünk meg Trianonról, vasárnap a hősökről, de az első egyik nap sem a szónokok vagy a költők szava volt, hanem az imáé. Szentmisével kezdtük a napot, az Úr szava volt az első, mert ha van az elmúlt évszázadnak tanulsága, akkor az, hogy semmi sem sikerült a magyarságnak, amit a saját erejéből kezdett el, de az ima mindig az Életre vezetett el minket. Nem ér semmit sírni Trianon miatt, ha nem tudjuk hazánk sorsát Isten kezébe helyezni, ahogyan Füzérradványban tettük.

 

Korábban:

Temetni jöttem versemet…

Telkibányai helytörténeti kiállítás

Kovácsvágás csontképei

Megoldható-e a königsbergi hidak problémája a füzérradványi kastélykertben?

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Nagy Ervin: Párhuzamos politikai valóságok

Egyre inkább mélyülni látszik a szakadék Európa legfőbb szellemi törésvonala mentén. A felvilágosodás individualizmusa – …

Egy hozzászólás van

  1. a magyar mindegyik kolompos, vezér vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni, s ehhez képest nincs a világnak tán oly legkisebb féket, rendszert nem tűrő népe, mint a magyar” — Széchenyi István
    magyar: önhittség, önáltatás, öncsalás tartoznak, a másodikba lelkesedés és szalmatűz, harmadikba közrestség, negyedikbe végül irigység és szülöttei, pártviszály és uralomvágy.
    „Unalom a rosszra hajló embert rosszá, a jóra hajlót boldogtalanná teszi, s valóban szánakozásra méltó kinek az életben dolga nincs.” Széchenyi: Hitel
    „S maguk tudják munkásságaik által elejét venni jövendő elaljasodásoknak.” Emlékezzünk a magyar nemesség volt a mai szóval uralkodó osztály, amely magának tartotta fenn az ország vezetés jogát.
    „Hogy a nemesség nagyobb részének olly szívre ható szegénysége, hiányos vagy semmi nevelése s ekképp égbekiáltó tudatlansága s járatlansága közt, olly törvények alatt, melyek a rendbontóknak kedveznek, inkább mint a rendszeretőknek, a közhenyélésnek közepette, nincs a hazában több baj, több veszély, mint melynek tanúi vagyunk. ” Herman Ottó: Magyarokról
    Akit Petőfi így jellemzett: „Nem írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok”… Munkátlanság csak az élet, van életem, mert henyélek”
    Igy festenek a hősök?
    Az első meglepetést az orosz lovasság szerezte… Nem vette fel a harcot a felvonuló, lovasságunkkal mint azt a felsőbb hadvezetés elgondolta, hanem) leszálltak a lóról, beásták magukat, és gépfegyverrel lőttek bele a lelke­sen vágtázó szegény huszárokba!

    A hazug romantikára nevelt katonák meghaltak a vezetők tudatlansága miatt! …az osztrák-magyar hadsereg lovassága jórészt elvérzett

    Ahol a mi hadseregünk sorsát intézték, ott nem vették tudomásul, hogy a jövendő harctér, Kelet-Galícia, Orosz-Lengyelország és Szerbia, minden járvány melegágya. Kolera-, tífusz-, és vérhas járvány tört ki. Rengeteg időbe és áldozatba került, míg a járványokat annyira-amennyire leküzdötték.
    Nem hördült-e fel az ország, amikor a bakancscsalók (a frontkatonáknak szállított papírtalpú bakancsokra céloz) és a posztó szállítók bűnei, gazságai folytán a magyar proletárok tízezrei pusztultak el a Kárpátok hó és jégsírjaiban. Nem üvölt-e végig az ország minden szegényének, nyomorgójának elkeseredése, amikor a hadi miliók felhalmozására gondol? Most egyedül Budapesten 160 ezer munkanélkülit hagy jövedelem, segély nélkül, megadva néki az egyetlen magyar szabadságjogot: az éhenhalás szabadságát. Évente 100-200000 ma­gyarországi dolgozót tett hontalanná, űzött kivándorlásba… ahol a mezőgazdasági munkások évi jövedelme 150 és 500 korona között ingadozott, amelyben a tüdővész évente 70-80000 embert pusztított el, amelyben 3-400 ezer gyerek nem jut iskolába, amely tízezrével kergette prostitúcióba a dolgozók leányait! Magyar Lajos.

    Így áll elő az a helyzet, hogy amikor a felkelt nemzetiségek megindítják az elszakadást, nincs komoly katonai erő, amely ezt megakadályozza! A nép, amely ugyan nem indult el urait lemészárolni, most nem hajlandó az „Úri Magyarországért” harcolni!

    Lásd http://www.szemcseppek.blog.hu rózsaszín ködlátás ellen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.