2017 október 24., kedd
Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján
Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján

Batthyány maga adta ki a tűzparancsot a kivégzésekor

Share

Súlyos megtorlás követte az 1848-49-es szabadságharc leverését. Az osztrák kormány nem csak bosszúért lihegett, de példát is akart statuálni. 1849. október 6-án kivégezték Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét.

A leszámolás még a fegyveres harcok idején elkezdődött, miután Haynau, az új osztrák császári főparancsnok, Julius Jacob von Haynau kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, az büntetésre számíthat.

A császári határozat végrehajtásával és a halálos ítéletek jóváhagyásának jogával is a kérlelhetetlenségéről ismert Haynaut bízták meg. Ferenc József császár – talán a lelkiismereti problémákat megelőzendő –, arra utasította Haynaut, hogy a halálos ítéletekről csak utólag tegyen jelentést.

Felsőbb utasításra ítélték halálra Batthyány grófot

Batthyány Lajost még 1849 januárjában letartóztatták, és az olmützi törvényszék ítélte – koncepciós perben, felsőbb utasításra – kötél általi halálra. A bíróság az ítélet meghozatalakor csak példát akart statuálni, abban a hiszemben, hogy az uralkodó kegyelemre változtatja az első felelős magyar miniszterelnök a halálos ítéletét – ám ez nem következett be. (A bírák ugyanakkor a Bécsben hozott szabályt is megsértették, hiszen a felelősségre vonás csak az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozott – Batthyány viszont ekkorra már lemondott kormányfői tisztéről.)

A volt miniszterelnök halálos ítéletét Haynau 1849. október 5-én erősítette meg.

Kötél helyett „por és golyó”

Batthyány Lajos a kivégzés előtti éjjelen – mert megalázónak tartotta az akasztást, azzal csak a köztörvényes bűnözőket illették – egy felesége által becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát.

Bár szándékában állt, nem halt bele, ám a sérülése miatt a helyi parancsnok saját hatáskörben akasztásról „porra és golyóra” változtatta az ítéletet – ami miatt Haynau idegrohamot kapott.

Rajta, vadászok!

A vérveszteségtől legyengült gróf a puskacsövek kereszttüzében sem engedte, hogy bekössék a szemét, és fél térden állva maga vezényelt tüzet. Utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez Jäger, éljen a haza!” (Azaz: Rajta, vadászok…)

Egy golyó a szívét, egy a tüdejét, egy pedig a fejét ütötte át.

További tizenhárom hősi halott

Aradon ugyanezen a napon végezték ki a tizenhárom honvédtábornokot:

Aulich Lajost
Damjanich Jánost
Dessewffy Arisztidot
Kiss Ernőt
Knézich Károlyt
Lahner Györgyöt
Lázár Vilmost (ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon)
Leiningen-Westerburg Károlyt
Nagysándor Józsefet
Poeltenberg Ernőt
Schweidel Józsefet
Török Ignácot és
Vécsey Károlyt.

A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték hajnalban agyon. Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezényelt tüzet a tanácstalan katonáknak, de egy tiszt hozzálépett és fejbe lőtte.

A kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak.

A többi elítéltet a vártól délre összetákolt bitófákra akasztották fel. (A leírások szerint Franz Bott hóhér elégedetlen volt a közeli épülő ház elrekvirált gerendáiból ácsolt akasztófákkal.)

Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el. A kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

Damjanich János aradi vértanú 1849. október 6-án, feleségéhez írt búcsúlevele a Veszprém Megyei Levéltárban 2015. október 6-án, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az aradi vértanúk emléknapján. A honvédtábornok az utolsó sorait a vizitkártyájának hátuljára írta le. MTI Fotó: Nagy Lajos

Haynau nem lankadt

A bíróságok 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlások során mintegy 500 halálos ítélet született, ebből mintegy 110-et hajtottak végre.

Másfél ezer embert ítéltek többévi börtönre (sokaknak a halálos ítéletet változtatták erre), a honvédsereg állományának 25-30 százalékát pedig besorozták, nekik hét évet kellett szolgálniuk távol a hazától.

„Ezt Aradért kapod!”

A könyörtelen bosszúhadjárat 1850 júliusától mérséklődött. Az európai felháborodás miatt a bécsi udvar ekkor nyugdíjazta a „hatáskörét túllépő”, és általános gyűlöletnek örvendő Haynaut.

A legenda szerint, mielőtt dicstelen véget ért volna a szabadságharc kitörésének 5. évfordulójának előestéjén, a hóhért angliai utazása során, egy londoni munkásgyűlés két magyar résztvevője felismerte és megverte – a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben.

Állítólag maga Garibaldi is meg akarta keresni a két magyart, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését…

Haynau élveboncolásáról beszélt az utókor

Ugyancsak legenda övezi az említett dicstelen véget: az szinte bizonyos, hogy a bresciai hiéna  barátaival éppen az észak-itáliai felkelés leverését ünnepelte, amikor elérte a halál. Egyes történetek szerint a jelenlévők a halált agyvérzésnek tudták be, de nem tudhatták, hogy egy fejsérülés utóhatásaként Haynau rendszeresen elveszti eszméletét.

Később elrendelték a holttest felboncolását, amit a koponyatető lefűrészelésével kezdtek el – a történet szerint az elborzadt orvosok ekkor vették észre, hogy Haynau még él, s egyikük megadta neki a „kegyelemdöfést”.

A szikár valóság azonban minden valószínűség szerint az, hogy a kiérkező orvos meg tudta állapítani a halál beálltát, és nem került sor boncolásra.

A nemzet áldozata nem volt hiábavaló

A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget.

A magyar kormány 2001. november 24-én visszatérő nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. A kormányrendelet értelmében ezen a napon a Magyar Köztársaság lobogóját félárbócra eresztik, a középületeken meg kell jelennie a gyászlobogónak, az iskolákban pedig megemlékezést tartanak.

MTI / hirado.hu

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Orbán Viktor: Ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk

Az eső és az ítéletidő ellenére tízezer ember gyűlt össze a Terror Házánál, ahol Orbán …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.