2018 május 22., kedd
  • Várakozás (Pünkösd)

    Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

    Istennek hálával,
    barátomnak, Juditnak köszönettel

     

     

     

     

    Zárt ajtók mögött,
    kiszáradt lelkek,
    mert messze jár a Mester,
    fakult lelkek imája
    fáradt szóval eget ostromol.

     

     

     

    Zárt ajtók mögött,
    tucatnyi férfi magányosan,
    mert Akit ismertek,
    már messze jár,
    s Akit ígért,
    a Lélek erejét,
    nem ismerik,
    nem is tudják, mi az.

     

     

     

    Csak az éhes remény maradt,
    csak az üres ima mormolása,
    csak a csökönyös akarat,
    sötét napokon keresztül,
    reményszikkadt éjeken:
    hogy mégis van miért,
    mert Valaki
    mert Valami
    egy nap elküldetik.

     

     

     

    Hisz a Mester mondta,
    elküldi majd,
    övéit nem hagyja magára,
    majd a mennybe szállt,
    nem maradt más,
    csak lába nyoma a porban,
    azóta szél fújta el.

     

     

     

    Elment a Mester,
    csak a várakozás maradt,
    régi imák ezerszer ismételt szava.

     

     

     

    Zárt ajtók előtt,
    kiszáradt fügefa,
    nem hajt ki többé,
    a Mester akarta így.

     

     

     

    Zárt ajtók mögött,
    tucatnyi konok férfi vár,
    már nem is tudja mit.

     

     

     

    Zárt ajtókon kívül,
    ezernyi ember,
    ezer nyelv,
    ezer gond,
    ezer pletyka burjánzik vadul,
    s ezek közül csak egy mondja,
    volt egy rabboni,
    Jézus volt a neve,
    valami történt vele,
    mondott valamit,
    de ki tudja mindezt megjegyezni?
    S a pletyka,
    ez éhes vadállat,
    tovaugrik, s új témára száll.

     

     

     

    Zárt ajtók mögött,
    tucatnyi férfiban szikkad a remény,
    zárt ajtókon kívül,
    már másról szól a világ,
    a Mesterről már senki sem beszél.

     

     

     

    És egyszer csak,
    mikor talán nem várja senki sem,
    mikor minden vágy
    lemondássá vált,
    túl az ajtókon,
    a kiszáradt fügefán,
    túl a városon,
    túl az Olajfák hegyén:

     

     

     

    egyszer csak
    feltámad a szél,
    s zúgása mindent betölt.

    A vershez tartozó jegyzetek a a honlapomon olvashatók

     

    Még több »
  • Csíksomlyói Babba Mária

  • Mit őriznek az Őrségben? – 10. Szalafő, Felsőszer és Pityerszer

  • Rozványi Dávid: A Mester és a Lélek között – Mennybemenetel

  • Vártalak – Anyák napjára