2018 augusztus 16., csütörtök
Szovjet löveg a Hősök terén Budapest ostroma idején, 1945-ben. A romos Millenniumi emlékművön a Béke szobra, Zala György szobrászművész alkotása áll (MTI-fotó: reprodukció)

Budapest ostroma a II. világháború egyik legkeservesebb küzdelme lett

Share

Az 1944. december 25-én megkezdett hadműveletben a Vörös Hadsereg először a pesti oldalt foglalta fel, a németek pedig az átkelés megakadályozására valamennyi hidat felrobbantották. A budai oldal ostromának végén már csak a Vár bevétele maradt hátra a szovjeteknek, amikor a német és magyar csapatok 1945. február 11-én megpróbáltak kitörni a budai Várnegyedből.

1944. március 19-én szállták meg a náci Németország csapatai Magyarországot, ekkor Magyarország elvesztette „állami önrendelkezését”.

Német motoros alakulat a Halászbástyánál Magyarország német megszállásakor, 1944. március 19-e után (MTI-fotó: reprodukció)

A Vörös Hadsereg 1944 szeptemberétől már a trianoni Magyarország területén nyomult előre. Horthy október 15-i kiugrási kísérlete kudarcba fulladt, a hatalmat a nyilasok vették át.

A Malinovszkij marsall vezette 2. Ukrán Front október 29-én a Tisza vonalától indított támadásával megpróbálta menetből elfoglalni Budapestet, de a kellően nem előkészített támadás elakadt.

Budapesti utcarészlet az 1944. szeptember 5-i bombatámadás után (MTI-fotó: reprodukció)

A szovjetek ezután a főváros bekerítését tűzték ki célul, a 2. Ukrán Front balszárnya a Duna bal partját tisztította meg Bajától egészen Pestig, a jobbszárny a Bükk és a Mátra vidékét egészen a Miskolc-Gyöngyös-Hatvan vonalig.

Budapesti utcarészlet az 1944. szeptember 5-i bombatámadás után (MTI-fotó: reprodukció)

November végén Tolbuhin marsall 3. Ukrán Frontja a Dunántúlon dél felől egészen a Balaton vonaláig nyomult előre, és a Duna jobbpartján tört észak felé Budapest irányában.

Az emberek eltakarítják a lebombázott épületek romjait a bombatámadás után (MTI-fotó)

Az első szovjet harckocsi már november 3-án elérte a mai Budapest közigazgatási határát, de a támadás az Ecser-Vecsés-Soroksár vonalban kiépített Attila vonalon megállt.

Beregffy Károly (j3) honvédelmi miniszter, vezérkari főnök és más magyar és német vezetők a budai Várban, a nyilas hatalomátvétel idején, 1944. október 21-én (MTI-fotó: Jármai Béla)

A nyilas “nemzetvezető”, Szálasi Ferenc eleinte nem akarta, hogy a főváros csatatérré váljon, és december 4-i berlini bemutatkozó látogatásán felvetett Hitlernek, hogy Budapest legyen nyílt város.

A magyar fővárost már november végén erőddé nyilvánító Führer erről hallani sem akart, parancsa szerint az általa az Ausztriába vezető út kapujának tartott Budapestet házról házra kell megvédeni.

A Magyarországon harcoló Dél hadseregcsoport parancsnokát, az utasítását irreálisnak nevező Hans Friessner vezérezredest leváltotta, helyére Otto Wöhler tábornokot állította, a “Budapest erőd” parancsnoka pedig a harctéri tapasztalattal nem rendelkező, de vakbuzgó Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-rendőrtábornok lett.

Egy lakásából kibombázott férfi batyuba kötve cipeli személyes holmijait 1944 végén (MTI-fotó)

Budapesten december 10-én kihirdették a hadiállapotot, a nyilas minisztériumok, államigazgatási szervek Nyugat-Magyarországra költöztek.

A Budapestet elérő szovjet csapatok egyik katonája cirill betűs Budapest-tábla mellett áll a főváros határában, valamikor 1945 januárjában (MTI/INT/Jevgenyij Haldej)

A Vörös Hadsereg gyűrűje karácsonykor zárult be Budapest körül, ahol mintegy 800 ezer polgári lakos rekedt.

A körülzárt városban egyre súlyosabbá váltak a viszonyok, nem volt gázszolgáltatás, villany csak napi 2-3 órán át, egyre kevesebb volt az élelem és később már az ivóvíz is, szabadon garázdálkodtak a zsidókra és katonaszökevényekre vadászó nyilas csoportok.

Román katonák tüzeléshez készülnek egy páncéltörő löveggel Budapest ostroma alatt, 1945 elején (MTI-fotó/Hadtörténeti Intézet)

A védelem a IX. német hadtestre és a Hindy Iván altábornagy parancsnoksága alatt álló I. magyar hadtestre hárult, de Hindynek sok beleszólása nem volt a dolgok menetébe.

A védők száma mintegy 92 ezerre volt tehető, ebből 50 ezer volt a magyar katona, a támadó szovjet Budapest Csoport együttes létszáma mintegy 150-170 ezer főt tett ki.

Szovjet katonák a Nagykörúton, Budapest ostroma alatt, 1945 januárjában (MTI/INT)

A védők december 29-én visszautasították a megadásra felszólító ultimátumot, a jegyzéket átnyújtó parlamenterek (Steinmetz és Osztapenko kapitányok) máig tisztázatlan körülmények között életüket vesztették.

Szovjet katonai egység harcol az utcán egy T–34-es harckocsi támogatásával, a főváros ostroma idején (MTI-fotó: reprodukció)

Másnap megkezdődött az ostrom, a támadók az alapos tüzérségi előkészítés után is csak hatalmas áldozatokat követelő, elkeseredett harcokban, házról-házra tudtak előrenyomulni.

Egy szovjet tiszt budapestiekkel beszélget 1945-ben, a főváros ostroma idején (MTI/APN)

A szovjetek január 15-én érték el a Nagykörút vonalát és 18-án jutottak ki a Dunáig, Pest felszabadult, de a Budára visszavonuló németek a még álló Duna-hidakat is felrobbantották.

A jobban védhető, hegyes-dombos budai oldalon még majdnem egy hónapig folytak a harcok, miközben a németek nyugat felől több ízben próbálták feltörni az ostromgyűrűt.

Szovjet löveg a Hősök terén Budapest ostroma idején, 1945-ben. A romos Millenniumi emlékművön a Béke szobra, Zala György szobrászművész alkotása áll (MTI-fotó: reprodukció)

E kísérletek kudarca után, február 11-én a budai Várban rekedt védők kétségbeesett kitörésre szánták el magukat.

Budapest elfoglalásának napján, 1945. február 13-án szovjet katonák kitűzik a New York-palota tetejére a vörös zászlót a német csapatok kiűzése után (MTI-fotó/Jevgenyij Haldej)

A több mint 40 ezer katonából 20 ezren pusztultak el, a többiek – részben sebesülten – fogságba estek, saját vonalaikat csak 624-en érték el.

Az Apponyi tér (1991-től Ferenciek tere) a felrobbantott Erzsébet híd pesti hídfőjénél a német csapatok kiűzése után, 1945 februárjában (MTI/INT/Jevgenyij Haldej)

Másnap a megmaradt védők nagy része megadta magát, február 13-án az utolsó ellenálló egységek is letették a fegyvert. Budapest elfoglalásának hírét Moszkvában díszsortűz adta a lakosság tudtára.

Szovjet közlekedésirányító katonanő a Nyugati pályaudvarnál a főváros ostroma után (MTI/APN)

Budapest ostroma a II. világháború egyik leghosszabb helységharcának számít, második Sztálingrádnak is nevezik. Az ostrom 102 napig tartott, amiből a védők 52 napot teljes bekerítésben harcoltak végig.

A felrobbantott hidak és a romos főváros látképe (MTI-fotó: reprodukció)

Kiégett a pesti Vigadó, a királyi vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, a visszavonuló németek felrobbantották az összes Duna-hidat.

A Habsburg-lépcső romjai a Budavári Palota keleti szárnyánál a vár ostroma után (MTI-fotó: reprodukció)

A pincékből lassan-lassan előmerészkedőket hatalmas romhalmaz várta, az újjáépítés évekig elhúzódott.

Romos budapesti épületek a II. világháború végén (MTI-fotó: reprodukció)

A főváros épületeinek 27 százaléka pusztult el vagy rongálódott meg súlyosan, több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált.

Hátrahagyott német harckocsik a Szentháromság téren a budai Várban, a főváros ostroma után (MTI/APN)

A szovjetek vesztesége mintegy 80 ezer halott és 240 ezer sebesült volt, összes magyarországi veszteségük fele, a védők és a polgári lakosság körében a halottak és sebesültek száma több mint százezerre tehető.

1945-ben készült felvétel a romos Kálvin térről (MTI-fotó)
A Sándor-palota romokban heverő épülete 1945 márciusában (MTI-fotó/Hadtörténeti Intézet)
Megindult az élet a Harminckettesek terén, közvetlenül az ostrom után (Mafirt-felvétel)
A Nyugati pályaudvar és környéke a főváros ostroma után (MTI/INT/Jevgenyij Haldej

Forrás: MTI / hirado.hu

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Sorsdöntő választás előtt Európa

Kevesebb, mint 10 hónap van az európai parlamenti választásig, melynek sosem volt még olyan fontos …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.