2018 július 21., szombat
Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

Callidus: Ne áltassátok magatokat

Share

Dehogy vagytok ti másak, hiába üvölti arcunkba a homoszexuális propagandátok a páratlanság talmi csillogását, hiába próbáltok beférkőzni a „mindenki más, te is, én is” fals szlogenetekkel a társadalmak egészséges szövetébe, hogy ott majdan, nem is a túl távoli jövőben visszafordíthatatlan pusztítást végezzetek, mindez hiábavalóság, mert valójában csak ti, a kétségbeesetten egyediségre vágyók hiszitek magatokról azt, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkotások vagytok.

De mi tudjuk, hogy ez nem igaz, csalás és ámítás csupán, tudjuk, hogy valójában ti mindannyian ugyanazon gyártelep mocskos futószalagjának végtermékeiként nem vagytok különlegesek, sem egyediek és megismételhetetlenek. Nincs mögöttetek munkából, tudásból, akaratból, áldozatból fakadó teljesítmény, vér, veríték és küzdelem, nincs mögöttetek semmiféle produktum, amely kiemelhetne benneteket önnön posványotokból. Nem vagytok másak, nem tértek el egymástól, uniformizált buzikként, felcserélhető, kicserélhető, lecserélhető bábukként, egyszer használatos, eldobható műanyag alkatrészekként, a 21. századi deviancia útvesztett gyermekeiként szolgáltok egy önmagába forduló, ezáltal önmagát törvényszerűen felemésztő trendet, s e hóbortot gyilkosan ölelő életképtelen ideológiát. Mert ugyanabban a műhelyben készültök, fülledt és izzadságszagú nyugati metropoliszok tétlen magányában jöttök a világra, s csak a „kultúra”, melybe beleszülettetek ruház föl benneteket félreértett küldetéstudattal, és hiteti el veletek, hogy példa nélkül álló műalkotásokként ragyogjátok be a rátok bámuló normalitás viszolygó tekintetét.

Ugyanabban a humuszbárban óvjátok vélt egészségeteket, ahol ugyanarról a színdarabról zengtek ódákat, majd este, ugyanabban a romkocsmában súgjátok egymás fülébe, s összekacsintva – miközben leereszkedve körbenéztek –, hogy ezt csak és kizárólag ti, a másak érthetik meg. Ugyanazért a divattáskáért, cipőért, pólóért rajongtok, s ugyanolyan márkájú televízión bámuljátok együttérzéssel vegyes csodálattal Meryl Streepet, aki bájosan fröcsögve épp Trumpot gyűlöli, majd ugyanazon típusú IPhone-on olvassátok, amint a 444 Conchita Wurst utolsó slágerét isteníti, s immár ennek tudatában ugyanolyan egyformasággal önt el benneteket a meleg büszkeség, ezért aztán ugyanolyan félreértéssel hiszitek azt, hogy akadt végre legalább egy közületek, akinek sikerült!

Így váltok kénytelenné unalmas egyformaságotokat tőlünk, normálisoktól lopott, önmagatokra mindig másként szabott fogalmakkal feldíszíteni, miközben e fogalmakat kiüresítitek, s torz tartalommal újratöltve áruljátok a gyanútlan jóhiszeműeknek.  A betegség nem másság, a normalitás pedig nem homofóbia, a homoszexualitás, s a tucatnyi vizionált társadalmi nem entitásként nem értelmezhető, melegjogok, azaz külön jogok a homoszexuálisok számára – manapság kiszélesítve a palettát LMBTQ-közösségre – nem vindikálhatóak, ahogy önmagában heteroszexuális jogok sem léteznek, a pedofília pedig nem eltérés, hanem bűncselekmény. Nincs olyan, hogy melegházasság, ahogy meleg szülők sincsenek, így azoknak értelemszerűen gyerekeik sem lehetnek.

Nem vagytok másak; a szemetekben vibráló tébolyult büszkeség nem más, csak a szánalmas középszerűség hisztérikus kitűnni vágyása. Veletek született, vagy választott devianciátok – döntsétek már el! – nem tesz benneteket mássá, csupán a „meleg büszkeség napján” közterületen vonagló, szivárványszínre fröccsöntött, frusztrált tömeggé, de erre a legkevésbé sem illene büszkének lenni, pláne tiszteletet, vagy épp rajongást követelni érte.

A másság nem bennetek rejlik, hanem a kínai matuzsálem szeme sarkában húzódó ráncban, amely mélyebbre vésődik, ha özvegye megfakult fotográfiájára pillant, a felvidéki muzsikus elszánt tekintetében, miután a sokadik pofont kapja a magyar szóért, vagy a szomáliai gyereklány könnyében, amely patakokban folyik, amikor ötévesen körülmetélik. A másságot az ő életük lenyomata adja, másfajta kérdésekre adott másfajta válaszaik megannyi eltérés és különbözőség. De ti, a nyugat lelki nyomorultjai, önmagatokat reprodukálni képtelen, ezért ragadós kézzel a normalitás gyerekei után nyúló végtermékei ezt elképzelni sem tudjátok.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Callidus

Politikai, közéleti, olykor irodalmi szövegeim csokorba szedésével kívánom a kedves Olvasót töprengésre késztetni. Vagy dühöngésre. Vagy csak józan gondolataik számbavételére, mely tevékenység némelyeket talán tettekre sarkall, míg másokat bölcs hallgatásra. Meglátjuk.
Share

Esetleg más?

Ambrus Csaba: Berci, ez Tusványos, nem a Pride!

Az újraszerveződő baloldal nem adja fel. Láss csodát magyar, az MSZP századjára is kezet nyújt …

5 hozzászólás

  1. A Facebookon kioktatott bennünket egy ffi. Közölte , hogy génproblémások a melegek , amiről nem tehetnek . Ők is csak boldogok akarnak lenni –írja. /Mint a többi ember !/
    Próbálom elhinni , megérteni . DE: Ebben a korszakban vajon miért szaporábbak a génhibás csecsemők ?
    Valami nem stimmel ! Étellel –, itallal fertőzik a jónépet ? Netán az interneten “fertőződnek” a fiatalok ?
    Persze attól még nem kellene önmutogatást rendezni ! Kérkedni a másságukkal !?
    VAGY EZ LESZ A JÖVŐBEN AZ INGYENCIRKUSZ ?

    • Nincs több génhibás,mint régebben volt. Az továbbra is 1% körülire tehető. Ettől többen vannak,amik (mert ugye akár asztalnak is képzelheti magát) divatból,egyéb ostobaságból lettek burnyákok. Sajnos a média segítségével ki lettek hangosítva. Érdemtelenül hangosra.

  2. Dávid Szaniszla

    Ha ez lenne a világban, kihalna az emberiség, még migránsok se lennének. Ehhez mi a hozzászólásotok? Ugye nagyszerű. Sajnállak benneteket, hogy ilyen fantázia nélküliek vagytok. El sem tudjátok képzelni milyen az, ha egy családban megszületik az első, a második…az x-edik gyerek Annál szebb nincs a világo, Ezt elhihetitek!
    Sajnos erre ti képtelenek vagytok. Szerencsére a magyar emberek ennél külömbek, s ezért nem hal ki a magyar nép. HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

  3. Dávid Szaniszla

    Milyen tiszteletet óhajtotok. Sajnos nem tudlak benneteket tisztelni. Mégis hogyan képzelitek ezt? Ha szépen bezárkóznátok az otthonotokban, sokkal tiszteletre méltóbbak lennétek, de ehhez ti nem értetek, nektek a cirkusz kell, hát legyen, de tiszteletet ne várjatok a normális emberektől. S ez így van még akkor is, ha úgy néz ki, hogy a cseheknek is elment az esze!

  4. Tisztelem a normalitást,és ELTŰRÖM,ha valaki furcsa! Miihelyt el kezd kérkedni vele,UTÁLNI FOGOM!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.