2019 május 22., szerda

Hírözön

Lullázás 30.: Szívhez szóló sírkövek (Balatonudvari)

Bár sorozatom célja, hogy a Balaton vidékének kevésbé ismert látványosságaira hívjam fel a figyelmet, nem tudom kihagyni, hogy ne írjak a Balatonudvari műemlék temetőről. Az egyedülálló temető különös érzéseket kelt az emberben: egyszerre szól a halálról és az életről, az elmúlásról és a szeretetről, ami diadalmaskodik mindezek felett. Senki sem …

Még több »

Nagyszombati csend

  Csend van, nem történik semmi sem, a Messiás sírjában pihen, az apostolok ajtók mögött félnek. Mária arca könnytelen, könnyei elapadtak pénteken. Magdala zokog, hiszen meghalt a remény. Péter lehajtja fejét, nehezíti három árulás. Csak Pilátus és a negyedes fejedelem koccint a barátságra, hisz összeköti őket a közös gyávaság, s …

Még több »

Lullázás 29.: Üdítő pillanatok egy (majd) 400 éves korcsmában (Fenékpuszta)

Van abban valami abszurd, hogy Fenékpusztán egy lepusztult kastély és egy római romváros mellett a prosperitást egy korcsma képviseli. Aki gépkocsival száguld Balatonberényből Keszthely felé, vagy vissza, észre sem veszi talán az út mellett megbúvó régi vámházat, pedig érdemes megállni egy rövid pihenőre! Nos, be kell vallanom, a mi pihenőnk …

Még több »

Lullázás 28.: A magyar „Zóna”, idegenek nélkül (Szentkirályszabadja, szellemváros)

Azt hiszem, a legtöbbünknek meghatározó filmélménye volt Tarkovszkij Sztalker c. filmje. Aki nem ismeri: az idegenek leszállnak a Földre és tovább állnak, de a helyen, a Zónában, ahol jártak, különös dolgok történnek. Egy lepusztult, néptelen világ, ahol a legendák szerint van egy szoba, ahol mindenkinek teljesül a legtitkosabb és legnagyobb …

Még több »

Lullázás 27.: Múzeum tárgyak nélkül (Zsidó Kiválóságok Háza, Balatonfüred)

Az Aranyember szelleme kísért Balatonfüred utcáin, úgy kering, mint a szél… Néha felkapja a múltat, néha jövőt sodor, át a régi utcákon, új házak között. Fülel Jókai háza előtt, hallgatja a Nagy Mesélő szavait, énekel Blaha Lujzával és megpróbál anzixot feladni az osztrák császárnak, hogy legyen egy kicsit apostoli magyar …

Még több »

Lullázás 26.: A magyar meteóra, avagy a tihanyi barátlakások (Tihany)

Világszerte ismertek a görög meteórák, a sziklák között élő, ortodox szerzetesi közösség. Egy külön kis ország, saját törvényekkel és szokásokkal, egy ilyen „de civitate Dei” álmodhatott Szent Ágoston. Kevesen tudják, hogy a Tihanyi-félszigeten élő szerzetesek közössége, amiknek emlékét a megmaradt barátlakások őrzik, ősibb volt, mint a görögországi; még I. András …

Még több »

Lullázás 25.: Dorottya és a tartalmas zsánerszobrok városa (Kaposvár)

Vajon miért pont Kaposvárra helyezte Csokonai Vitéz Mihály furcsa vitézi versezetének, a Dorottyának (vagyis a dámák diadalma a fársángon) helyszínét? A Költő maga is így nyilatkozott: „én Kaposváron mindöszve is egyszer vóltam, akkor is betegen és kúra kedvéért; a herceg kastélyában pedig sohasem vóltam”. Ő maga sem válaszolja meg egyenesen …

Még több »

Lullázás 24.: Ledér hölgyek és csacsifogat: Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont (Kaposvár)

Vannak művészek, akik inkább jelenségek, mint alkotók a közvélemény szemében, s Kaposvár felé haladva azon gondolkoztam, hogy Rippl-Rónai nem tartozik-e közéjük? Szinte mindenki ismeri a nevét, de ha egy vetélkedőben az lenne a kérdés, hogy soroljuk fel három művét, kevesen jutnának a következő fordulóba… Ha nekem egy szóval kellene jellemeznem …

Még több »

Lullázás 23.: Kőnászágy (Fonyód, Kripta-villa)

Múlt héten írtam a fonyódi Kripta-villáról prózában; most egy ott született verssel folytatom.   Kőleány fekszik kőnászágyon, mellette öregember kőből faragottan, kőtakaró fedi testüket, hideg minden és élettelen…   Kőbe faragott holt szerelem emlékműve ez, szerelemé, mely nem él, de fájón sajogat, soha vissza nem térő múltként, soha be nem …

Még több »