2020 szeptember 24., csütörtök

Írók

A lélek csendje -imádságos álmaim-

  Amint haladnak előre az évek, úgy halványulnak az emlékképek. Egyre többször imádkozom álmomban, hol a templomok padsorai között, máskor ismeretlen tájakon bócorogva. Az utolsó hátrahagyott éjszakán is messze földön jártam, soha nem látott dédnagyapám házának fuszekli-kötő műhelyében múlattam az időt, rácsodálkozva a kézi kötőgépekre. A falon szentkép lógott, Szűz …

Még több »

Egy mécses, két kép…

A héten „zavar támadt az erőben”… Sok barátom és ismerősöm élete vett rossz fordulatot. Voltak, akiknek a verseim jelentettek erőt, de ilyenkor nagyon nehéz bármit is mondani, nagyon nehéz megérteni az álomgyilkos „miért”-eket. Nehéz a távolból vigasztalni valakit, akinek összetörik a kisvilágát. Mégis, valamit el kell mesélnem. Esténként a betlehem …

Még több »

Vörös kolostor a Dunajec felett

Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz… 6.     A Dunajec zajgó vize felett,hatalmas a csendnek Istene.Vastag falak őrzik a csendet:egy templom, négy szoba,egy a munkára, egy az imára,egy az alvásra, egy a kályhának… Kell több, hogy megtaláld az Istent? Némaságot fogadott testvérek,némaságuk Istenről beszél,felesleges szó nem lesz vád ellenük. A csend …

Még több »

Várablak Nedecen, 1943.

Két határon túl, még mindig egykor magyar földön. Egy vár, aminek a negyvenes évekig magyar urai voltak. Egy vár, amelynek nem csak magyar, de inka múltja is van.   Nedec.   A grófnő a szalon ablakában ül,szépítkezik, a tükörbe s a várudvarra néz.Minden békés, mit csak lát szeme,csak kintről hallatszanak …

Még több »

Nedec vára

  Két vár, Czorsztyn és Nedec, két testvérpár építette, mint mondják régi regék, kik egymással nem lelték a békét, de egymáshoz kötötte őket végzetük.   Két testvér, két nép, lengyel és magyar, közte a kéklő Dunajec, az ezeréves határ.   Két testvérnép, egymás szomszédjai, bár közös határuk nincs, mégis, sorsuk …

Még több »

A szférák karácsonyi zenéje…

“Jaj, annak, aki egyedül marad!” Istenem, hányszor hallottam édesanyám ostoros bánatát, mielőtt hozzám költözött. Apám távozása oly bánatba sodorta, ahonnét nem volt visszaút. Amíg élt és utazni tudtak megtömött szatyrokkal érkeztek, ha én mentem, hazafelé tartva a csomagtartó roskadozott az édes illatú dobozoktól, gyümölcsös kosaraktól és a befőttes üvegektől. Apám …

Még több »

25 éve: Temesvár

A napokban emlékezünk arra, hogy 25 éve egy maroknyi ember ellent mert mondani a történelem egyik leggroteszkebb diktatúrájának. Ezekben a napokban, még a harcok idején jártam Aradon és Temesváron, s az emlékeimet leírtam az Éjszaka egy halott asszony ágyában c. regényemben. Ma a regénynek ezt a fejezetét osztom meg olvasóimmal. …

Még több »

Adventi ölelés

Hiába van Advent, dolgozni kell… Mint megannyi zombi, haladnak az emberek a hűvösvölgyi végállomáson, csak néhány nő áll és osztogat szórólapokat. Ilyenkor eszembe jut ifjúkorom, amikor Karácsony előtt én is ilyen munkát vállaltam, hogy menyasszonyomnak ajándékot tudjak venni.     Odaléptem egyikkőjükhöz, egy fiatal lányhoz, aki meglepetésemre elmosolyodott és így …

Még több »