Kultúra

Bár sorozatom célja, hogy a Balaton vidékének kevésbé ismert látványosságaira hívjam fel a figyelmet, nem tudom kihagyni, hogy ne írjak a Balatonudvari műemlék temetőről. Az egyedülálló temető különös érzéseket kelt az emberben: egyszerre szól a halálról és az életről, az elmúlásról és a szeretetről, ami diadalmaskodik mindezek felett. Senki sem …

Az Aranyember szelleme kísért Balatonfüred utcáin, úgy kering, mint a szél… Néha felkapja a múltat, néha jövőt sodor, át a régi utcákon, új házak között. Fülel Jókai háza előtt, hallgatja a Nagy Mesélő szavait, énekel Blaha Lujzával és megpróbál anzixot feladni az osztrák császárnak, hogy legyen egy kicsit apostoli magyar …

Világszerte ismertek a görög meteórák, a sziklák között élő, ortodox szerzetesi közösség. Egy külön kis ország, saját törvényekkel és szokásokkal, egy ilyen „de civitate Dei” álmodhatott Szent Ágoston. Kevesen tudják, hogy a Tihanyi-félszigeten élő szerzetesek közössége, amiknek emlékét a megmaradt barátlakások őrzik, ősibb volt, mint a görögországi; még I. András …

Vajon miért pont Kaposvárra helyezte Csokonai Vitéz Mihály furcsa vitézi versezetének, a Dorottyának (vagyis a dámák diadalma a fársángon) helyszínét? A Költő maga is így nyilatkozott: „én Kaposváron mindöszve is egyszer vóltam, akkor is betegen és kúra kedvéért; a herceg kastélyában pedig sohasem vóltam”. Ő maga sem válaszolja meg egyenesen …

Vannak művészek, akik inkább jelenségek, mint alkotók a közvélemény szemében, s Kaposvár felé haladva azon gondolkoztam, hogy Rippl-Rónai nem tartozik-e közéjük? Szinte mindenki ismeri a nevét, de ha egy vetélkedőben az lenne a kérdés, hogy soroljuk fel három művét, kevesen jutnának a következő fordulóba… Ha nekem egy szóval kellene jellemeznem …

Múlt héten írtam a fonyódi Kripta-villáról prózában; most egy ott született verssel folytatom.   Kőleány fekszik kőnászágyon, mellette öregember kőből faragottan, kőtakaró fedi testüket, hideg minden és élettelen…   Kőbe faragott holt szerelem emlékműve ez, szerelemé, mely nem él, de fájón sajogat, soha vissza nem térő múltként, soha be nem …

Egyszer volt, hol nem volt Erdélyben egy fiatalember, Abrudbányai-Rédinger Ödön, kezdhetném a mesémet, aki halálosan szerelmes volt menyasszonyába, Magdiba, de a mese befejezése nem a hagyományos „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”; a lány néhány héttel az esküvőjük előtt egy titokzatos betegségben meghalt. Ödönt nem kímélte a sors: szerelme után …

A Templomban egykor nagyszakállú papok, díszes öltözékben mutattak be áldozatot, egészen elégőt. A Templom leromboltatott, s nincs már hol és nincsen ki bemutasson egészen elégő áldozatot. A Templom leromboltatott a sas nevében, ahogy Magyarhon is elpusztíttatott, tatárok fegyverével. Egy elpusztult ország, egy kis királyleány, ennyi maradt. Ennyi maradt: a kislányban …

Lullázás… Furcsa, nem létező magyar szó, mégis használom. Az utóbbi években vissza-vissza értünk ebbe a kis Somogy megyei faluba, hogy innen kiindulva fedezzük fel a Balaton közeli érdekes helyeket. Mert a Balaton nem csak a vízpartról és a lángosról, nemcsak a vízparti sütkérezésről szól, hanem ezeknek az alig, vagy kevésbé …

Gyermekként még azt gondoltam, hogy e a napon egymást keresztezi két vízsugár: nem fogta fel eszem az Epifániát… Ma már kezdem sejteni, hogy Isten e hármas ünnepen vetkezik, lépésről lépésre fedi fel magát, az ember-álca mögött isteni mivoltát. Gyermekként a bölcsek előtt, emberként a Jordán vizében, ember örömében, Kána menyegzőben. …