2020 május 30., szombat

Rozványi Dávid- Az elégethetetlen levél

Tavasz, szerelem, kávésbögre – 6. rész

És az idő, mint olyan megszűnt létezni. Csak a pillanatok és az órák, amikor együtt voltak. Néha munka közben váltottak egy-két e-mailt, ha a folyosón összefutottak, egymásra pillantottak és ha már nagyon hiányzott a másik, lementek a lépcsőfordulóba, ahol valóban kettesben lehettek, hiszen a lépcsőt használni a XXI. században már …

Még több »

Tavaszkezdet – 5. rész

Attól kezdve reggeli szertartássá vált, hogy egyszer a férfinél, egyszer a lánynál főzzék a kávét, s közben mindenféléről, néha csak semmitmondó butaságokról, amik abban a pillanatban mégiscsak a világ legfajsúlyosabb ügyeinek tűntek, elbeszélgessenek. S mind a ketten, még ha nem is találkoztak többet, egész nap mosolyogtak azon a bizonyosságon, hogy …

Még több »

Első munkanap, konyha, beszélgetés – 4. rész

Nagyon hétfő volt az a nap, az év első munkanapja, bár péntekre esett, a többiek inkább szabadságot vettek ki, meghosszabbítva a hétvégét. Bekapcsolta a gépet, de a lámpát nem, így a monitor fénye halotti maszkká festette az arcát. Minden sötét és szürke volt, és nagyon egyedül érezte magát, s képtelenségnek …

Még több »

Szilveszter, a hídon: az átkelés – 3. rész

Szilveszter: kötelezően letudandó kötelezettség, kötelező vidámság, fesztelenség, amikor látszólag mindenki jól érzi magát, amikor a világ boldognak, feldobottnak, féktelennek játssza magát. Amikor a papírtrombiták harsogása elnyomja a felmerülő kérdést: öregebbek lettünk egy év alatt, de vajon többek is? Paxa legszívesebben este hatkor lefeküdt volna, hogy aztán egy új évre, talán …

Még több »

Ősz, iroda: szürkülés – 2. rész

Nem szerette különösképpen a munkát, amit végzett, egyre viszont tökéletesen alkalmas volt: betöltötte a napjait. Beleásta magát, legjobb lelkiismerete szerint s cserébe elvonta gondolatait „az élet nagy kérdéseiről”. Néha esténként elment táncolni, inkább a mozgás öröméért, mint a társaságért. Szerette a szépet, s örült annak, hogy a táncban ő is …

Még több »

Nyárutó, Balaton-part: álmodozás – 1. rész

Nekem nem születnek gyerekeim, csak unokáim lesznek – gondolta a lány és békesség töltötte el. – a harmincas éveim közepén járok, még ha találnék is magamnak valakit, akkor is ott ketyeg a biológiai órám, lehet, hogy kifutok a gyerekszülő korból. Talán, ha szerencsém van, a korábbi házasságából lesznek gyerekei és …

Még több »