2019 október 21., hétfő

Vélemény

Lullázás 27.: Múzeum tárgyak nélkül (Zsidó Kiválóságok Háza, Balatonfüred)

Az Aranyember szelleme kísért Balatonfüred utcáin, úgy kering, mint a szél… Néha felkapja a múltat, néha jövőt sodor, át a régi utcákon, új házak között. Fülel Jókai háza előtt, hallgatja a Nagy Mesélő szavait, énekel Blaha Lujzával és megpróbál anzixot feladni az osztrák császárnak, hogy legyen egy kicsit apostoli magyar …

Még több »

Lullázás 26.: A magyar meteóra, avagy a tihanyi barátlakások (Tihany)

Világszerte ismertek a görög meteórák, a sziklák között élő, ortodox szerzetesi közösség. Egy külön kis ország, saját törvényekkel és szokásokkal, egy ilyen „de civitate Dei” álmodhatott Szent Ágoston. Kevesen tudják, hogy a Tihanyi-félszigeten élő szerzetesek közössége, amiknek emlékét a megmaradt barátlakások őrzik, ősibb volt, mint a görögországi; még I. András …

Még több »

Lullázás 25.: Dorottya és a tartalmas zsánerszobrok városa (Kaposvár)

Vajon miért pont Kaposvárra helyezte Csokonai Vitéz Mihály furcsa vitézi versezetének, a Dorottyának (vagyis a dámák diadalma a fársángon) helyszínét? A Költő maga is így nyilatkozott: „én Kaposváron mindöszve is egyszer vóltam, akkor is betegen és kúra kedvéért; a herceg kastélyában pedig sohasem vóltam”. Ő maga sem válaszolja meg egyenesen …

Még több »

Lullázás 24.: Ledér hölgyek és csacsifogat: Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont (Kaposvár)

Vannak művészek, akik inkább jelenségek, mint alkotók a közvélemény szemében, s Kaposvár felé haladva azon gondolkoztam, hogy Rippl-Rónai nem tartozik-e közéjük? Szinte mindenki ismeri a nevét, de ha egy vetélkedőben az lenne a kérdés, hogy soroljuk fel három művét, kevesen jutnának a következő fordulóba… Ha nekem egy szóval kellene jellemeznem …

Még több »

Lullázás 23.: Kőnászágy (Fonyód, Kripta-villa)

Múlt héten írtam a fonyódi Kripta-villáról prózában; most egy ott született verssel folytatom.   Kőleány fekszik kőnászágyon, mellette öregember kőből faragottan, kőtakaró fedi testüket, hideg minden és élettelen…   Kőbe faragott holt szerelem emlékműve ez, szerelemé, mely nem él, de fájón sajogat, soha vissza nem térő múltként, soha be nem …

Még több »

Szent Margit – az egészen megélt áldozat

A Templomban egykor nagyszakállú papok, díszes öltözékben mutattak be áldozatot, egészen elégőt. A Templom leromboltatott, s nincs már hol és nincsen ki bemutasson egészen elégő áldozatot. A Templom leromboltatott a sas nevében, ahogy Magyarhon is elpusztíttatott, tatárok fegyverével. Egy elpusztult ország, egy kis királyleány, ennyi maradt. Ennyi maradt: a kislányban …

Még több »

Lullázás 21.: Ahol érdemes megállni útközben: Trianon Múzeum (Várpalota)

Lullázás… Furcsa, nem létező magyar szó, mégis használom. Az utóbbi években vissza-vissza értünk ebbe a kis Somogy megyei faluba, hogy innen kiindulva fedezzük fel a Balaton közeli érdekes helyeket. Mert a Balaton nem csak a vízpartról és a lángosról, nemcsak a vízparti sütkérezésről szól, hanem ezeknek az alig, vagy kevésbé …

Még több »

A puszták éneke – Vízkereszt

Gyermekként még azt gondoltam, hogy e a napon egymást keresztezi két vízsugár: nem fogta fel eszem az Epifániát… Ma már kezdem sejteni, hogy Isten e hármas ünnepen vetkezik, lépésről lépésre fedi fel magát, az ember-álca mögött isteni mivoltát. Gyermekként a bölcsek előtt, emberként a Jordán vizében, ember örömében, Kána menyegzőben. …

Még több »