2017 június 23., péntek

Cenzúráznak a demokráciáért aggódó németek

Share

„Ha megszűnik a megszállás (Palesztináé), a terrorizmus, az erőszak és a szélsőségesség mindenhol a világon, a Közel-Keleten és Európában is meg fog szűnni. Néhány hete rabbik felszólították az izraeli kormányt, hogy mérgezze meg az ivóvizünket és így ölje meg az összes palesztint. Mi ez, ha nem felszólítás népirtásra palesztin nép ellen?”.

Nem akárhol hangzott el ez a vérvád, és nem akárki szájából. Mahmud Abbász palesztin vezető  mondta ezeket az Európai Parlamentben, 2016. június 23-án. A képviselők nagy többsége állva tapsolta meg Abbászt,Martin  Schulz, a Parlament elnöke pedig „nagyon ösztönzőnek” nevezte a beszédet.

Ezzel a jelenettel kezdődik egy német dokumentumfilm, ami körül nagy vita zajlik Németországban. A francia-német Arte és a német WDR tévécsatornák megbízásából készült filmet ugyanis egyik csatorna sem mutatta be. Végül a Bild nevű bulvárlap engedély nélkül, 24 órára hozzáférhetővé tette a honlapján a filmet.

Mi lehet a dokumentumfilmben, ami nem felelt meg a programtanács kényes ízlésének? Hiszen az ő megbízásukból és pénzükből készült!

Megszólaltaknak szélsőjobbos és szélsőbalos Izrael-ellenes fiatalokat, akik hisznek a zsidó világhatalomban. Ami az egyiknek a pénzhatalom összeesküvése, az a másiknak az amerikai imperializmus eszköze.

A stáb ellátogatott a német evangélikus egyház palesztinbarát megemlékezésére. A konfliktus történetéről szóló kiállítás elhallgatta, hogy az arab országokból mintegy 850 ezer zsidót űztek el. A rendezvényen 11 „civilszervezet” is részt vesz. Ezek közül a nagyok (pl. az Amnesty International vagy az Oxfam) számtalan kisebb szervezetet finanszíroz. Köztük a Bcelem nevű, Izraelben működő szervezetet, amelynek egyik vezetője a Holokauszt megtörténtét is tagadja és zsidó kitalációnak tartja. A Bcelem szívesen nevezi Izraelt apartheid-államnak. Az EU államai, egyházak és maga az Európai Unió évi százmillió eurót fizetnek az adófizetők pénzéből hasonló „civilszervezeteknek”.

A Palesztin Hatóság 307 millió eurót kap 2017-ben az Európai Uniótól, amelynek nagy részét Németország fizeti, amely további 143 milliót a saját nevében ad. Az USA 440 millió dollárt utal át. Az Öböl-államok és más muzulmán országok további összegekkel segítik a Palesztin Hatóságot. A 4,6 millió palesztinra jut a világon messze a legtöbb egy főre eső segély. Sajnos nem az ott élők jobb életére fordítják ezt a hatalmas összeget. A palesztin vezetők tengerparti villái – nem egy közülük saját mecsettel – is azt sejtetik, hogy a pénz nem megfelelő kezekbe kerül. A filmben megszólaltatott palesztinok panaszkodnak a nagymértékű korrupció miatt.

A palesztin menekültstátusz az egyetlen a világon, amelynek az öröklődését elismeri a nemzetközi közösség. Így nőtt 70 év alatt a palesztin menekültek száma a tízszeresére.  Ők a nemzetközi segélyek folyamatosságának a záloga. A palesztin menekültekkel külön ENSZ-ügynökség, az UNRWA foglalkozik, a világ összes többi menekültje ügyében pedig egyetlen másik, az UNHCR illetékes. Az UNRWA éves költségvetése 1360 millió euró. 30000 embert foglalkoztat, főleg helyieket. „Kinél van a pénz? – kérdezte a riporter. – Mert a lakosságnál biztos nincsenek a milliárdok. – Dehogynem! Vannak könyvvizsgálóink, ellenőreink – volt a válasz. – Folyamatos kapcsolatban állunk az EU-val. – Az UNRWA az egyetlen ENSZ-szervezet, amelynek nincs felügyelőtanácsa. Az ENSZ teljesen elvesztette az ellenőrzést felette – mondta egy szakértő.

– Az európaiak olyan követelményeket támasztanak Izraellel szemben, amiket egyetlen más állammal szemben sem. Lehet, hogy ez nem tudatos vagy szándékos antiszemitizmus, de attól még az – fogalmazott egy jogász.

A Közel-Keletről visszatérünk Németországba, ahol a BDS mozgalom (bojkott, kisajátítás, szankciók – izraeli intézmények, termékek és munkahelyek nemzetközi bojkottjára szólít fel) tüntetéseit látjuk. Majd bemutatják a palesztin-zsidó együttélés két jó példáját: egy műanyagüzemet Ciszjordániában, ahol a dolgozók fele zsidó, fele palesztin és béke van: a palesztinok négyszer annyit keresnek, mint egy palesztin tulajdonú munkahelyen. A jeruzsálemi Hadasza kórházban a személyzet szintén vegyes, és egyaránt megmentik a palesztin merénylő és a megkéselt zsidó életét. A BDS mozgalom éppen ezt az együttélést lehetetlenítené el.

Végül a franciaországi zsidóellenes merényletek, gyújtogatások, gyilkosságok felsorolása után egy párizsi lakónegyed életébe látunk bele, ahol a keresztények, muzulmánok, zsidók békés együttélését felváltotta az erőszak. A zsidók már a szomszédos utcákba sem mehetnek be életük kockáztatása nélkül, a fiatalok a kivándorlást fontolgatják.

Az Arte és a WDR azzal indokolja, hogy a film a fiókba került, hogy a film készítői eltértek a megbízásuktól. Túl sokat forgattak a Közel-Keleten és túl keveset Európában.

Továbbá, a filmjük nem elég „kiegyensúlyozott”. Nem tudom, emberellenes, gyilkos ideológiáról hogyan lehet kiegyensúlyozottan tájékoztatni. Vajon a kommunizmusról úgy kell-e, hogy a kommunisták álláspontját is részletesen bemutatjuk? Azt is felvetik, hogy a civilszervezetek képviselőit nem szólaltatták meg. Ez nem igaz, hiszen több aktivistát is mikrofon elé kértek, akik szörnyű dolgokat mondtak: pl. hogy Izrael megmérgezi a Földközi-tengert, illetve, hogy az izraeli rendőrök önkényesen palesztinokat lőnek le, majd kést tesznek melléjük, mintha támadtak volna. A főnököket, az ideológusokat tényleg nem szólaltatták meg, de ez a zsidó megszólalóknál is így volt.

Természetesen a film nem hibátlan, néhol szájbarágós, néhol indulatos. Egészében viszont hiteles, és nem sok filmet látnánk, ha csak a tökéleteseket engednék képernyőre. A film készítői amiatt neheztelnek, hogy az illetékes, nagy tapasztalatú szerkesztő elfogadta a filmet, végig tisztában volt a munka menetével. A programtanács utasította el, anélkül, hogy velük vagy akár a saját szerkesztőjükkel szóba álltak volna. Érdekes adalék, hogy a WDR március 8-án levetített egy filmet a holland Geert Wilders-ről, ahol a film arra utalt, hogy Wilders iszlámellenességéről a zsidók tehetnek. Ez nem esett szakmai kifogás alá.

A szélsőjobboldal az egész vitát nem tartja indokoltnak, és úgy véli, hogy az „antinémetek” ott is antiszemitizmust látnak, ahol nincs. A baloldalon hasonló a helyzet: a Der Spiegel szerint a szakmai kifogások teljesen jogosak, a film nem való képernyőre, nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni.

Magyar szemmel nézve, megdöbbentő, hogy Németországban cenzúráznak egy rendelésre készített dokumentumfilmet az antiszemitizmusról, „kiegyensúlyozatlanság” címén. Ez az a Németország, amelyiknek a kormánya szakadatlanul aggódik a magyarországi antiszemitizmus „folyamatos erősödése” miatt.

A svájci parlament június 13-án elfogadott egy határozatot, amely megtiltja olyan „civilszervezetek” (nem kormányzati szervezetek, NGO-k) támogatását, amelyek antiszemiták, rasszisták, bojkottra szólítanak fel, és nem járulnak hozzá a békés megoldások kereséséhez. Ilyen döntést sem a német parlament, sem az Európai Parlament nem hozott. Ők továbbra is hatalmas pénzekkel finanszíroznak olyan szervezeteket, amelyek magukat „civilnek” álcázva, az emberi jogok védelme ürügyén határozott politikai szándékokat képviselnek; egy ország delegitimálását tűzték ki célul, és annak kormányát nemzetközi szervezetek segítségével akarják politikája megváltoztatására kényszeríteni – ha már a választókat nem sikerült meggyőzniük. Ugye ismerős?!

Az Európai Unió ehelyett foggal-körömmel ragaszkodik a „civilszervezetek” politikai fegyverként való felhasználásához. A saját nemzeti kormányukkal szemben a civilszervezeteknek adnak hitelt, pedig senki nem választotta őket, semmilyen felhatalmazásuk nincs mások képviseletére. Egyetlen legitimációjuk a sajtó támogatása és az, hogy saját elmondásuk szerint ők az emberi és szabadságjogok legnagyobb védelmezői. Ezért a baráti sajtó és a „nemzetközi közösség” úgy állítja be őket, mint akiknek megfellebbezhetetlenül igazuk van a választott kormányokkal és politikusokkal szemben. Ez a demokrácia aláásása a választóközönség adójából.

Így kerülhetett bele az Európai Parlamentnek a Magyarországgal foglalkozó május 17-i határozatába, hogy „számos ügyben aggodalmak merültek fel, nevezetesen a közpénzek felhasználásával, a civil társadalmi szervezetek és emberijog-védők elleni támadásokkal”. Meg azt is megállapították, hogy „súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete, többek közt a …. zsidók jogai …. tekintetében.” Így döntöttek az Abbász vérvádjának állva tapsoló képviselők, akik a „civilszervezetek” segítségével akarják irányváltásra kényszeríteni a magyar kormányt, a magyar választók akarata ellenére.

Utóirat: a filmet végül be fogja mutatni a német közszolgálati televízió.

(Az írás a Magyar Időkben 2017. június 17-én megjelent publicisztika bővített változata)

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Szótár az online sajtó élvezetéhez

A magyar online sajtó saját, különös szóhasználatot dolgozott ki a közéleti jelenségek leírására. Ennek értelmezéséhez …

Egy hozzászólás van

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    A zsidók mindenkit leantiszemitáznak akik bírálják őket, pl. amit csinálnak a palesztinokkal! Ha így folytatják, minden böcsületes ember el fogja ítélni őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.