2017 december 12., kedd
Forrás: royalmagazin.hu

Csanády Lili: Egészség-ügy

Share

Az ellenzék kitalálhatna már néhány új jelszót! Bárhol szólalnak meg a képviselői, vagy a miniszterelnöki posztra ácsingózó önjelöltjei, az embernek az a benyomása, hogy évekkel ezelőtt lenyeltek egy végtelenített magnószalagot, fiatalabbak kedvéért a CD lejátszót ismétlésre állították, és nem képesek a stop gombot megnyomni. Nagyjából négy-öt jelszót fújnak, amelyből ugye a „legdrámaibb” az egészségünk katasztrofálisan romló állapota, az egészségügy még „tragikusabb” helyzete miatt.

Van itt mindenféle érv az ellenzéki bűvészkalapban, a hiányzó eszközök, a gyógyítók elvándorlása és persze a pocsék ellátás úgy általában. A baloldali döntéshozó zsigerileg tudja évtizedek óta, hogy nekem, buta, önállótlan egyénnek mi a jó. Láthatólag az elmúlt huszonhét év nyomtalanul múlt el a gondolkodásukban! Szép sunyin megbújik a mantraként ismételt vádak mögött a paternalista, kommunista állam visszacsempészésének vágyálma, azaz az össznépi felelőtlenség!

Számtalan riport, nyilatkozat, könyvtárnyi irodalom lelhető fel az egészségügy súlyos betegségei témában, sok „okos” nyilatkozik, jajgat, vagy dicsekszik pro és kontra. De a lényegről, az egyén felelősségéről és a társadalombiztosítás betegségeiről valahogy nem esik szó. Pedig a kettő kéz a kézben jár, éppen ideje lenne már észrevenni.

Említettem, hogy a paternalizmus, mint kommunista elhúzódó betegség itt él közöttünk és nemcsak az ellenzéki fejekben, hanem a hosszú agymosás következményeként, sajnálatosan tömegek tudatában is. Az átlagember még ma sem érti, hogyan változott meg körülötte úgy a világ, hogy neki kelljen olyan ügyekben is döntenie, felelősséget vállalnia, amihez sem tapasztalata, sem iránytűje, és semmiféle mentális muníciója nincs. A legtöbbjének meg sem fordul a fejében, hogy az ő felelőssége az egészségének a megőrzése!

Egyik oldalon a hivatalos jajveszékelés az ország népességének egészségi állapota miatt, másik oldalon az egyén, aki legkevésbé sem képes, vagy elszánt az életvitelén változtatni. Magyarországon nem „divat” egészségtudatosan élni, legkevésbé vidéken, ahol a társadalmi élet leginkább a közös ivászatot és a nagy evészeteket jelenti.

Természetesen, mint minden általánosítás, ez is sántít, de a lakosság nagy része azt gondolja, hogy a fitneszguruk és a celebek úri passziója az egészségtudatos lét, és ha jó volt az öregapámnak, öreganyámnak, amit ettek, akkor miért ne lenne jó nekem is? A többség viszont elfelejti azt, hogy amit az őseik ettek, nem volt agyonvegyszerezve, tartósítva, mesterséges adalékokkal felturbózva, továbbá sokkal kevesebb jutott az asztalra és fel is dolgozták nehéz fizikai munkával a bevitt kalóriákat.

A multik megjelenésével bezúdult egy sor élelemnek nem nevezhető dizájn szemét az országba, és mire magunkhoz tértünk a bőség zavarából derült ki, hogy számtalan terméknek semmi köze az élelmiszer definíciójához. A „rettenetesen” konzervatív és még inkább populista Orbán-kormány, jelesül az agrárkormányzat és az élelmiszer ellenőrök nem győzik kisöpörni a kereskedelemből a silány, bóvli árut, és támogatni az egészséges magyar termékek előállítását és terjesztését.

De egyetlen kormány sem képes az egyed, a vásárló helyett dönteni, amikor mindenféle vacakot a bevásárló kosarába tesz.

Nem kell statisztikákat böngészni, nem kell nemzetközi összehasonlításokat tenni, csak ki kell menni az utcára, nyáron a strandokra és körülnézni. Elképesztően sok a túlsúlyos, főként fiatal, de van belőlük elég középkorú is. Leginkább ez a metrón, a buszokon, villamoson tűnik fel, mert az ülőhelyeket nem tudni kikre, de nem az átlag magyarra tervezték és legkevésbé azokra, akik minimum tíz-húsz kilogramm fölösleget cipelnek. Az én gyermekkoromban sem az általános, sem a középiskolában nem voltak kövér gyermekek, a százhúsz fős egyetemi évfolyamomon nem volt senki túlsúlyos, igaz gyakran örültünk, ha egyáltalán volt mit enni. Az életmódunk is más volt, nem ültünk a komputer előtt, gyalog jártunk és nem ittunk agyoncukrozott „szoft” italokat, nem rágcsáltunk valami zacskós izét és így tovább. A túlsúly egyenes következménye a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az ortopédiai problémák, a keringési és szívműködési rendellenességek. Elég csak a statisztikákat megnézni és hallgatni a vészharangok folyamatos zúgását. Ugyanakkor egyre több gyógyszerről – amelyről az előállító tegnap még azt állította, hogy veszélytelen – derül ki, hogy egészségkárosító és szélsőséges esetben rákot is okozhat. Nem baj, jöhet az újabb méreg!

A Conterganról, amelyet a Nyugat-Német előállítók anno biztonságosnak hirdettek szörnyű tragédiák, kéz és láb nélküli újszülöttek formájában derült ki negyvenhat országban, hogy súlyosan károsítja a magzatot. Állítólag a rák bizonyos fajtája ellen hatásos?! Biztató nem?

A természetvédők, az ökológusok rég tudják, hogy az antibébi tablettákból a vizelettel kiürülő ösztrogén nem bomlik le és a világtengerek élővilágát degeneratív módon károsítja, sőt kutatók állítják, hogy a legújabbkori férfitársadalom hajatlanságáért is a vízzel bevitt ösztrogén a felelős! Lehet tovább sorolni. A multik gyomirtói – amelyek nálunk is elterjedtek – a világ ökológiai egyensúlyát veszélyeztetik naponta. Ma már Kína egyes vidékein az emberek porozzák be a gyümölcsfákat a kipusztított méhek helyett. A következményeket tudjuk, vagy még ijesztőbb, hogy sokan nem is tudják.

Mi történt itt az idők folyamán? Mitől lettünk ennyire „toleránsak”? Csak nem tán a pénz istene, a Mammon lett a világ ura?

Sajnos a Mammon sikeresebb, mint a szirének hangjai. Odüsszeuszt csak hét évre tudták eltéríteni, de a fogyasztói társadalomnak állandóan a füledbe duruzsoló reklám-ördögei ismétlik éjjel-nappal, fogyassz, fogyassz, akció van, a black friday a csoda maga, és egyébként minden eladó. Láthatóan sikeresen!

Ebből a társasjátékból az állambácsi is farizeus módon veszi ki a részét, amikor alkoholt és cigarettát árul, ja persze reklám nélkül. Mintha ez bárkit is visszatartana az „élvezetektől”? Nyilván megéri az államnak, mert még mindig marad elég a plusz oldalon, a tüdőrákosok és a leépült alkoholisták gyógyítási költségein túl. A tönkrement családok darabja mennyit ér?

Nem tudok tv-adót, rádióadót nézni, hallgatni úgy, hogy ne ömlene belőlük a gyógyszerreklám. Teljesen mindegy, milyen élethelyzetre, tünetre, a gyógyszeriparnak azonnal megvan a medicinája a bajra és naponta biztat az újdonabbnál újabb csodaszerek kipróbálására, azon készítmények használatára, amelyekből egyre „újabbak és hatékonyabbak” vannak és amelyeket a betegbiztosító nem támogat. Gyermekkoromban olvastam nagy csodálattal Lin Yutang kínai író, a Mi kínaiak című könyvében, hogy a kínai orvost addig fizetik, amíg egészségesen tart. Ezt ugye mi nagyon píszíül prevenciónak, azaz megelőzésnek nevezzük.

De mi ambicionálja az állampolgárt, az orvost a megelőzés gyakorlásában, amikor az egész biztosítási rendszerünk a betegséget preferálja?

Igen, azt, mert naponta mehetsz valódi, vagy beképzelt betegként, ha van időd, türelmed és pénzed az „egészségügybe”. Előbb utóbb sorra kerülsz, és utána elindulhatsz a „gyógyítás” kalandos ösvényein. A ma magyar orvosa minimum laborba küld, de leginkább röntgenre, CT-re és biztos, ami biztos MR vizsgálatra is. Ugyan lehet, hogy csak egy banális, hogy ne mondjam hétköznapi orrfolyásod, vagy emésztési problémád van, de az orvos nem vállalva a diagnózis felállításának maceráját és felelősségét, elküldi a pácienst Ponciustól Pilátusig, hogy a végére kiderüljön valami. Hát, valami biztosan kiderül. A tortúráktól minimum magas vérnyomása lesz az illetőnek, de lehet egyéb súlyos, pszichés tünetek, mint letargia, dühroham, törni-zúzni vágyás, átkozódási inger és hasonlóak veszik hatalmukba a pácienst, és akkor azután jöhetnek a gyógyszerek! Sokféle, mert le kell húzni a vérnyomást, le kell nyugtatni a dühöngőt, aki félnapos várakozás után átkozódva kíván mindenféle kórságokat az egészségügy összes szereplőjének, vagy újra kell éleszteni, mert agyvérzést kapott a kivizsgálások megpróbáltatásaitól.

Azért ez egy jó kis társasjáték, amelyben a betegjelölt előbb-utóbb tényleg mindenféle tüneteket produkál, mert megjárta a megyéje összes egészségügyi intézményét, ahol barátságtalan fogadtatás után, dodonai válaszokat kapva elmehet a sóhivatalba panaszkodni, és bár semmivel nem lett okosabb, de kifizette a hálapénzt és otthagyta a gyógyszertárban vagyona roncsait. Eközben az államkassza is fölöslegesen ürül és mindenki, beteg, orvos, felelős irányítók és leghangosabban az ellenzék jajveszékel. Nem csoda, ha a „beteg” mind e válogatott kínzások helyett, vesz egy üveg pálinkát, amivel az állambácsi is jól jár, meg a delíriumba szenderült is, mert legalább hagymázas álmaiban ő egy gondoskodó ellátásban részesülő állampolgár.

Lehet mondani, hogy ilyen a piacgazdaság, vannak magánrendelők, magánklinikák, de leginkább a „drága jó mszp-szdsz-érában, az egészségügyi reform sikereként” az intézményekből kimazsolázott és privatizált szolgáltató létesítmények. Hát, aki nem lop, nem rabol bankot, nehezen jut el ezekbe az intézményekbe. A szűk, jól kereső társadalmi réteg meg nem meghatározó, hogy szakszerű legyek: statisztikailag nem szignifikáns!

Kötelező ennek így lennie?

Nem lehetne már a közeljövőben a TB egy egészségtámogatási pénztár? Azaz premizálják azt az állampolgárt, aki soha, vagy ritkán és csak nagyon indokolt esetben veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat.

Évek óta várok erre a teljesen logikus és racionális megoldásra, hogy legyen a betegbiztosítás is specializált! Van rá példa a világban! Miért cipeljük ezt a toldozott-foldozott hátizsákot – amelyet egészségügynek nevezünk – a rendszerváltás óta tovább, és hagyjuk kipotyogni az értékes tartalmat a silánnyal, az elavulttal együtt. Kinek jó ez? Megesküszöm, hogy alapvető változás állna be a finanszírozásban és a várólistákban, ha az egészséget és nem a betegséget támogatná a közös befizetéseinkből fenntartott TB-kassza! Talán így azok időben juthatnának jogosan megfelelő ellátáshoz, akik önhibájukon kívül szorulnak drága orvosi ellátásra és gyógyszerekre.

Ha valaki például kórosan elhízott, ha elhanyagolta a betegségét, annak legyen kötelező hozzájárulnia betegség esetén a kezelése költségeihez. Szinte minden esetben a csípő, térdízületi kopás primer okozója a túlsúly és a mozgáshiány. Egy implantátum, a gyógyszerekkel és rehabilitációval együtt milliós nagyságrendű összeg! Egészen biztos, hogy gyökeres változást lehetne elérni mind a finanszírozásban, mint az egészségmegőrzésben, ha ez a műtét és rehabilitáció nem a közös kasszát terhelné, vagy csak indokolt esetben. Ha el akarom tüntetni a ráncaimat, mert nem tetszik a fizimiskám, a plasztikai műtétet én fizetem. Ha valaki módszeresen pusztítja az egészségét, azt miért a közösségnek kell megfizetnie?

Arra is huszonhét éve várok, hogy a természetgyógyászati kezeléseket vegyék be megfelelő garanciák mellett a támogatásba! Az, hogy az európai gyógyszergyártók és a velük összefonódó „gyógyítók” hatalmas csinnadrattával mentek neki nemrég a homeopatikus készítményeknek csak azt bizonyítja, hogy komoly veszélyben látják az extra profitjukat. Ami engem illet, én már harminc éve csak természetes gyógymódokat alkalmazva, homeopatikus gyógyszerekkel tartom magam karban és igyekszem – amennyire a „nemzetközi helyzet” megengedi – egészségesen élni. Halkan jegyzem meg, hogy a falunkban gyógynövény és mindenféle fűszernövény csak a mi kertünkben terem. A falusi ember, aki korábban százszor is meggondolta, hogy ökrös szekéren bemenjen-e a városba az orvoshoz, és használta a gyógynövényeket, most marokszámra eszi a gyógyszert és sopánkodik, hogy milyen drága, és persze szidja a túlterhelt egészségügyet, ahová lassan hazajár.

Engedtessék meg nekem, hogy szuverén állampolgárként, egy demokratikus államban eldönthessem, kinek a tudásában, kezelésében bízom meg. A mostani állapot sem az állampolgárt nem fegyelmezi, az egészségügyet még kevésbé és legkevésbé engedi meg nekem, mint egyénnek, hogy eldönthessem, kérek-e a paternalista egészségügyből.

Ahogy bizonyos nyavalyák, kórságok esetén sem hatásos a felületi kezelés, ugyanúgy nem lesz egészséges az egészség ügye, „műtéti” beavatkozás nélkül. A toldozás-foldozás és a transzparencia hiánya lehet, rövidtávon egyeseknek hatalmas profitot hoz, de hosszú távon fenntarthatatlan állapotokat eredményez, megbetegítve a társadalmat, beleértve a gyógyítókat is. Addig pedig nagyon jót tenne a mentális egészségünknek, ha a baloldali politikai kuruzslók, vajákosok és vizitdíj kitalálók, csendben maradnának és a kopott barázdájú recsegő, ropogó lemezeiket az ócskapiacon árulnák, de leginkább egy jó nagy darálóban megsemmisítenék!

Csanády Lili

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Mezőhegyi Gyula: Párhuzamos valóságok

Közeledve a választások felé, nem csak az idő lesz egyre hidegebb, hanem az a polgárháborús …

3 hozzászólás

  1. Dékány Ilona

    Kedves Lili ! Óriási az ötleted : Az egészségeseknek térítsenek ! De legalább is azoknak , akik minimálisan veszik igénybe az orvosi ellátást . Bevallom —bár jó a kapcsolatom a gyógyszerészeimmel — , hogy gyógyszerellenes vagyok . Az egyetlen gyógyszer amit szedek a vérnyomáscsökkentő , de abból is fél szem ! Vitamin , gyógyteák , fokhagyma —minden mennyiségben !— , citrom , gyömbér , diófalevél tea , és ötszöri étkezés . Nem jóllakni , csak enni ! Amennyit a lában és szivem bír , annyit mozogni , kerékpározni .
    Persze ettől ,még van belgyógyászom , reumatológusom stb.
    Mindenképpen az emberek tehetnek a betegségeik kialakulásáért . Manapság a tizenévesek már dohányoznak , alkoholizálnak . Mire 30 évesek lesznek többet töltenek majd orvosnál , mint a munkahelyen . Hogy a koraszülöttek száma magas lesz , az biztos . SŐT ! A betegen született csecsemők száma is emelkedni fog . KI FIGYEL ODA ERRE ???

    • Csanády Lili

      Köszönöm Ilona! Több évtizede dohogok, hogy én miért fizetem a betegbiztosítást, amikor szinte soha nem veszem igénybe? Ha valamiért pénzt adtam ki, az az én természetgyógyász csodaorvosomra, aki az összes fölösleges és veszélyes Röntgen, Mammográfia, CT vizsgálatot nekem pénzben és időben megtakarítva megmondta a problémáim okát és a megfelelő gyógymódot! DE! A természetes gyógymódok megkövetelik a páciens aktív, fegyelmezett közreműködését, míg a modern orvostudomány a gyógyszerekkel csak elodázza az időzített bomba robbanását. Hát ez a nagy büdös igazság!

  2. Kedves Lili és Ilona,

    Nem tudnék én sem többet hozzá tenni, küldje el esetleg az illetékes minisztériumnak, vagy még inkább az összesnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.