„Istenünk, tarts meg bennünket őseink szent hitében és erényeiben!” – szól a csíksomlyói Salvator-kápolna előtti keresztre vésve a könyörgés, amely a 450. Csíksomlyói Búcsú mottójává lett.
Lassan tényleg csak a Jóistenben bízhatunk, hogy egyáltalán megtartson bennünket. Megtartsa magyarnak a külhonba kényszerített nemzettársainkat, hogy dacolva a többségi nemzettel megőrizze identitását Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján…
A magyar nemzettudat és a katolicizmus ideális esetben egymástól elválaszthatatlanul, egymásba fonódva izzik a magyarok lelkében. Ez az egység mutatkozik meg évről évre hatalmas erővel a székelyek, a csángók Csíksomlyóján Pünkösdkor.
Ilyenkor érezzük, hogy ha a világ minden tájáról minden esztendőben összegyűlve a Csíksomlyói Szűz Mária elé járulnak a magyar testvérek, van még remény a megmaradásra, a hagyományok, a nemzeti erények megőrzésére és továbbörökítésére egy olyan Európában, amely rég megfeledkezett értékeiről és lényegéről.
Ilyen gondolatokkal, s lélekemelő érzéssel hallgatom a Szentmisét, éneklem a himnuszainkat én is évek óta Pünkösdkor a somlyói nyeregben. Idén azonban mégsem tudtam őszintén megélni az áhítatos csodát.
Hogy is lehetett volna, mikor az idei Szentáldozatot az a Miguel Maury Buendía, a Vatikán bukaresti nagykövete, Románia apostoli nunciusa mutatta be, aki pár nappal korábban Marosvásárhelyen éppen a Romániában élő magyarok ellen beszélt – persze nem nyilvánosan és nem is akárhogyan.
Az idei búcsú előtti napokban Gyulafehérváron volt szerencsém találkozni Jakubinyi György érsek úrral, valamint egy magas beosztásban lévő teológus pappal, akinek a nevét érthető okok miatt most nem írom le. Ő volt ugyanis fültanúja a nuncius úr megnyilvánulásának, miszerint nem érti, miért ellenkeznek a magyarok és miért nem olvadnak már végre be a románságba, hiszen száz évük volt minderre.
Mindez egy Spanyolországból származó ember száját hagyta el, ahol köztudottan elfogadottan élnek együtt a különböző autonóm közösségek. A kettős mérce lám a Vatikánban sem ismeretlen. Míg a katalánok, andalúzok, baszkok, galiciaiak teljes körű autonómiát élveznek Spanyolországon belül, addig az egymillió háromszázezernyi Románia területén lévő magyarnak – köztük az egy tömbben élő székelyeknek – ideje lenne már asszimilálódni a románsághoz.
Sajnos hiába az inkább derékba kettétörő, mintsem meghajló székely magatartás, recseg, ropog már a száz év súlya alatt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Jakubinyi érsek úr szavai, melyek szerint Erdély történelmi és egyházi központja Gyulafehérvár immár végérvényesen elrománosodott. A magyar lakosság száma mára egy százaléknyira csökkent, ami azt jelenti, hogy a hetvenezres városban mindösszesen hétszáz magyar él.
Mindennek tükrében nem is lehetne időszerűbb az idei búcsú jelmondata. Kérjük a Jóisten segítségét, hogy soha ne feledjük őseink hitét, s erényeit, és ez a tudat tartson meg minket, magyarokat hazánkban, a Kárpát-medencében!
Zana Diána
Hozzászólások
Zana Diána
Latest posts by Zana Diána (see all)
- A ”papbácsi”, aki jövőt adott a gyimesi csángó fiataloknak – Berszán atyával beszélgettünk - 2017-08-01
- „A felvidéki magyarságnak jövőképre van szüksége” – Albert Sándorral, A Selye János Egyetem alapító rektorával beszélgettünk - 2017-07-05
- Bekay Nagy Maya TÉT című kiállítása a Kárpát-haza Galériában - 2017-06-23
MICSODA FELFOGÁSBELI KÜLÖMBSÉGEK! És akkor még a Beer Miklós püspök úr utasításáról ne felejtkezzünk el : SZERELJÉK LE A TRIANON TÁBLÁT A TEMPLOMNÁL !!!Teljesen megbolydult az emberiség ? Ki marad meg itt 100 év mulva magyarnak ? Az ősök rengeteg küzdelme , a sok véráldozat hiába volt ? Hiszünk Istenben , miközben az ember–legyen az egyházi méltóság akár !—lerombolja a reményünket ? Fogadjuk be a migránsokat –mondta a Pápa— miközben halomra ölik a ” jótevőiket” , a keresztényeket nap , mint nap ! ” Olvadjanak be ” a magyar testvéreink az elcsatolt területeken , mert úgyis elfogynak ! NINCS MÉG ELÉG KÁOSZ A FEJEKBEN???????
Szerencsére ezek a megnyílvánulások nem jutnak le azokra a szintekre, ahol ezek az emberek élnek. Ők változatlanúl magyarok, s aszerint élnek. El kell menni a Csíksomlyói búcsuba. Idén 27. alkalommal tettem meg, s tudom, hogy hogyan éreznek az ott élő emberek. Ők imádkoznak a Csíksomlyói Máriához, s teszik a dolgukat. Sajnos Gyulafehérvár kiürült, de ott nemcsak magyarok éltek, hanem a szászok is, s főleg ők hagyták el az országot. Hiszem, hogy Mária nem hagyja el az ott élőket sem, fogja erősen a kezüket, s vezeti, ahogyan több mint 450 éve ezt teszi. Hinni kell, s ez a hit nem csak szóbeszéd kell legyen, hanem valóság! Ebben hiszek, s még egy tábla leparancsolása a templom faláról, sem tud kizökkenteni ebből.
Ilonkám, neked valóban nagy káosz van a fejedben, mert mindent összezagyválsz, akármit elhiszel, és valóban nem tudsz különbséget tenni igaz és hazug ákllítások között. Úgy manipulál téged ez a hazug média, ahogyan csak akar, mert buta vagy.