2018 december 11., kedd
Forrás: wordpress.com

Csobai Vera: Gyarmatok, gyarmattartók, akkor és most

Share

Mára Európa megtermelte a saját megélhetéséhez szükséges javakat. Azok a nemzetek, amelyek nem gyarmataik révén lettek nagyok, saját erejükből, gazdasági megállapodások, vagy kereskedelem útján, de semmiképp sem kizsákmányolással biztosítják népességük ellátását, így nincs tartozásuk sem anyagi, sem lélektani értelemben más, nem európai nemzetek felé. A volt gyarmattartók viszont az “anno kölcsönvett javakat” még mindig nem szolgáltatták vissza azoknak, akiktől “kölcsönvették”, sőt, a kizsákmányolás ma is folytatódik, csak a díszletek változtak.

Manapság tömegesen érkeznek hozzánk azok, akik ezeket a “kölcsönöket” még mindig nem kapták vissza, nyomorban és elmaradottságban kénytelenek élni. Annyi erejük sincs, hogy harcolhassanak jussukért – mondják azok, akik elérik Európát. Itt akarnak igazuknak érvényt szerezni, itt akarják megszerezni maguknak az elvesztett megélhetést és jólétet. Látják, hogy Európa hová érkezett és összehasonlítják azzal, ők hová jutottak. És akkor ne beszéljünk arról, kik és hogyan biztatták fel őket erre a összehasonlításra, lehetőséget és segítséget adva e vándorútra. Fehéren-feketén kimutatható, mi minden szárad a lelkükön, hány országot döntöttek és döntenek nyomorba kizsákmányolásukkal, hány nemzetet fosztottak meg természeti kincseiktől, a fejlődés és továbbjutás lehetőségétől.

Ezért tart itt ma a világ, ahol tart. Ez eredményezi azt is, hogy azok a csoportok, akik pénzükkel magukhoz tudták vonzani és kézben tartják az irányítást minden vonalon teljhatalomra törekednek, és ennek érdekében akár a feje tetejére is állítják az emberiség sorsát.

Igen, a valamikori gyarmatok és gyarmattartók függőségi kapcsolata hivatalosan ugyan már megszűnt, de a valóság az, hogy ma talán még szorosabb, mint valaha volt. Az egykori gyarmatosítást felváltotta egy másként nevezett folyamat, ám elveiben szinte ugyanaz az állapot. Kizsákmányolás (gyarmatosítás) modern módon.

“Dél-Afrikában a fehér emberek alkotta kisebbség a népesség csupán 10%-át teszi ki, mégis a régió közel 80%-át európaiak uralják területi és gazdasági értelemben egyaránt – annak ellenére, hogy egy centet sem fizettek érte. Valójában az afrikaiak csak vendégek a saját kontinensükön – írja Mawuna Remarque Koutonin béke-aktivista és a Silicon Africa szerkesztője. (…)

Afrika közel 1,4 billió dollárt veszített 1980 és 2009 között a nyugat felé irányuló illegális pénzmozgásokon keresztül, amelyek magukba foglalják a korrupció által keresett pénzek áthelyezését, megvesztegetést, adócsalást, bűncselekményeket és a csempészáruk szállítását. Ez a veszteség 233-szorosa annak a 60 milliárd dollárnak, amelyet a nyugati országok állítólagosan évi segélyként nyújtanak Afrika számára.

Összességében az elmúlt 30 év alatt kiáramlott források Afrika jelenlegi GDP-értékével megegyezőek, és elsősorban olyan országok felelnek érte, mint Nigéria, Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyiptom, Algéria és Líbia. A felmérés konstatálja, hogy az ilyen jellegű illegális pénzáramlások manapság gyorsan növekvőek és messze túlhaladják a kontinensre érkező pénzek összegét, ezáltal súlyosan aláásva az afrikai kontinens fejlődési lehetőségeit.
Sokan érvelnek a fejlett országok által nyújtott segélyek ellen arra hivatkozva, hogy „függőséget” okoznak. Csakhogy egy olyan helyzetben, ahol az európaiak brutális eszközök által olyan vezetőket támogatnak, akik segédkezet nyújtanak Afrika kizsigereléséhez, nem függőségről, sokkal inkább modern kori gyarmatosításról van okunk beszélni. E jelenségnek Franciaország az élvonalában jár.

Míg Afrika szakadatlanul küzdött azért, hogy felszabadítsa magát az európai kolóniák sorából, Franciaország minden követ és idegenlégióst megmozgatott annak érdekében, hogy mindezt megakadályozza: az elmúlt 50 évben összesen 67 államcsínyt hajtottak végre 26 országban Afrika szerte, amelyekből 16 egykor francia gyarmat volt. Ez alapján a puccsok 61 százaléka frankofón Afrika területen történt.

Végül Franciaország a függetlenedés címszava alatt egyfajta gyarmati paktumot kötött 14 afrikai ország (Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Nigéria, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon) azon vezetőivel, akik számukra is alkalmasnak bizonyultak a feladatra, hogy törlesszék azokat a juttatásokat és felépített infrastruktúrát, amelyet a gyarmati időszakban kaptak Franciaországtól. A paktum a mai napig érvényben van, számos kötelezettséget állítva az egykori 14 francia gyarmattal szemben. Vagyis ez a 14 afrikai ország pénzének évente csupán 15 százalékához fér hozzá; ha ennél többre van szüksége, akkor hitelként felveheti a saját pénzét Franciaországtól – természetesen a magas piaci kamatok mellett. (…)

A paktumnak szintén részét képezi a franciák elővásárlási joga minden természeti forrásra vonatkozóan, amit az egykori gyarmataik területén fellelnek. Ezen felül a kormányoknak a francia vállalatokat kell elsőként tekintetbe venniük a megnyíló lehetőségek esetén….” – (Halkó Petra / Forrás: lumens.blog.hu)

Afrika és Franciaország múltbéli és jelenlegi kapcsolata csak egy példa a sok közül. Számos európai államnak van még hasonló “együttműködése” volt gyarmataival, ahol a sápot még mindig ezen államok zsebelik be. És ők kiabálnak kígyót-békát azokra a nemzetekre, akik soha senkit sem zsákmányoltak ki, soha senkitől nem vettek el semmit, most is csak azt szeretnék, hogy önállóan dönthessenek az életükről. Ez egy szerény, de nagyon határozott kérés és nincs joga senki olyannak megkérdőjelezni, aki másokat befolyásával földre teper, fondorlattal meglop és kihasznál. Közép-Európa jogosan szól a saját érdekében, jogosan utasítja vissza a gyarmatosítás modern formáját.

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Nagy Ervin: Párhuzamos politikai valóságok

Egyre inkább mélyülni látszik a szakadék Európa legfőbb szellemi törésvonala mentén. A felvilágosodás individualizmusa – …

Egy hozzászólás van

  1. atörökszultàn

    Az Afrika tortának sok szelete van, mint ahogy e kiváló elemzés is mutatja. Tehetetlenül tárjuk szét a kezünket , hol kezdjük el mégis , eme irdatlan gordiuszi csomót hol kezdjük el fejteni , bogozni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.