2020 október 26., hétfő

CSOK

Share

„Padlóra küldi a harmadik gyerek a családokat” – üvölt a cím a Népszabadságban. Egy ilyen címhez pedig ütős tartalom is dukál. Úgyhogy meg is találják a Népszabadságnál „Anitát”, aki a második gyermekét várja, és aki így fakad ki az ember alatti minőség legnagyobb gyönyörűségére: „Negyvenmillióért sem vállalnám be a harmadikat”, s tudják, miért nem? Mert „a harmadik gyerek életünk teljes újratervezését igényelné” ‑ hát azért.” (Bayer Zsolt: A PADLÓ, Magyar Hírlap)

Úgy. Anita szerint a világ, melyben a gyerek egy GPS koordináta…vagy ugyanitt egy Adler nevű szerint: „A demográfiai helyzet javulásához az életszínvonal általános növekedése” szükségeltetik”. Anita meg Adler világképének olvasatakor azonnal beugrott Bihari Viktória.???
Segítek: Bihari Viktória az a nőszemély, aki Ákoshoz írt nyílt levelet még tavaly. Ha már nem tetszenek emlékezni, elevenítsük fel a Viktóriától, neve után nőnemű lénytől tanultakat:
„Motiváljatok bazmeg!!!! Ide nekem a jövőképet! A stresszmentes életet!..” sivította (többek között) a maga keresetlen közönséges módján.

Anita/Adler/Viktória és sorolhatnám, ők az archetipusai annak a társadalmi rétegnek, akiknek hiába ad a kormány húsz millió Ft támogatást, hogy a gyermekvállalás ösztönzésére lakáshoz juttassa őket, (mert ugyebár a legtöbbet hangoztatott érv a gyerekvállalás ellenében: hová szüljek, soha nem lesz önálló lakásunk…), – mely támogatás amúgy egyedülálló a világon, nem, nekik ez nem elég a gyerekvállaláshoz, nem hogy háromhoz, de egyhez sem, nem járul hozzá a jövőkép kialakításához, számukra ez még nem motivációs tényező, hanem inkább pénzügyi kockázatvállalás, rizikósabb, mint a devizaügylet , ez maga a mega stressz… kongatják a vészharangot.

Azt vélhetőleg inkább üdvözölnék, és gazdaságossági mutatókkal alátámasztva be is bizonyítanák a Népszabadság hasábjain, hogy az ország demográfiai mutatóit javítandó kevesebb pénzügyi rizikót rejtene magában, ha a kormány behívná Fekete-Afrika és az arab világ nemzőképes férfi egyedeit, integrálná őket magyar nyelvi kurzusokkal, európai illemtannal, szexuális-és családi életre neveléssel, a szabadidő hasznos eltöltése céljából úszótanfolyamokkal, közben unaloműzésből, nehogy túl telítődjenek tesztoszteronnal, levezetésképpen műköröm építő EU-s képzésekkel … ez – a demográfiai növekedést elősegítendő – kiszámítható, költségtudatosan tervezhető, rizikómentes intézkedések sorozata lenne… s eljönne végre a modern, nyitott Magyarország, ahol a nőnek lenne végre igazi társa a házasságban – a második, harmadik feleség személyében… de egye fene, még az is jobb lenne, mint az a rettenetes adósrabszolgaság, amit a kormány kínál most a nőknek…

Viktória mélyre szántó elemzésében meg is mondja a tutit: „Az, hogy egy nőnek hol a “helye” szerinte az ötvenes években lecsengett, amikor még frankón olyan könyvek keringtek, hogy a nő feladata hazavárni az urát, levenni annak cipőjét és kussban elétenni a vacsorát.”

(Arra most nem térnék ki, mert az egy másik operett, hogy mondjuk egy demográfiailag rizikó- és stresszmentesebb muszlim házasság- és családmodellben hogy kellene haza várnia az urát…), maradjunk inkább az ötvenes évek magyar rögvalóságánál:

Az ötvenes évek női társadalma valószínűleg a háború előtt született, (de az ő édesanyáik bizonyosan), az a generáció még normális családban nevelkedett, ahol az értékek, a szerepek világosak voltak, a nő nő, a férfi férfi volt és nem összekeverve… a nő nem önmegvalósítani akart, hanem a gyerekeit felnevelni, a férfi pedig a családjáról gondoskodni – ez volt az élet természetes rendje, ezt senki meg nem kérdőjelezte, hanem magától értetődően elfogadta. Ezt tanulták anyáiktól, apáiktól, ezt a mintát látták a családban, az országban, s csak dupla zárójelben merem megjegyezni, nehogy megkövezzenek érte, akkor még egész Európában.

Ez volt a rend. Nem a trend. A rend.

Nem folytattam semmilyen demográfiai kutatást, pusztán kíváncsiságból megnéztem a Wikipédiát: az 1956-57-es esztendőket kivéve1950 és 1960 között 9500000-ről10000000-ra ment fel, meredeken emelkedett a születésszám.

Most már tényleg érdekelne, vajon mennyit tud Anita/Adler/Viktória és sorolhatnám az ötvenes évekről, mennyire volt akkor pl. rizikó- és stressz mentes az élet…mit tud Rákosiról, a vörös dögvész korszakáról….amikor éjjel megállt a nagy fekete autó és elvitte apát, az államosításokról, amikor jött a teherautó és lehetett felpakolni, amennyit megengedtek és irány a Hortobágy, hallott-e Recskről, a magyar Gulágokról, kitelepítésekről, internálásokról, koncepciós perekről, a kuláküldözésről, padlásseprésről, erőszakos kollektivizálásról, a sötét nyomorról, a teljes kilátástalanságról, reményvesztettségről, olvasta-e mondjuk Galgóczi Vidravasát, esetleg látta-e édesapját felakasztani magát, mert az udvarról elvitték a kollektívba a gyönyörű lovait és betagosították földjeit…Kádár még 1960 után is akasztatott, és bárkit elvihettek, aki csak kilépett 1956-ban az utcára, a forradalmárok gyerekeinek esélyük sem volt bekerülni egyetemre, főiskolára, mert a gyerekeken is megtorolták a szülők „bűneit”, az ÁVO/ÁVH kiváló munkát végzett, „fortélyos félelemben” élt az ország, hallgatni kellett mindenről, a hazugság, „mint a guanó, keményen, vastagon” rátelepedett az országra, s tartotta magát 1989-ig…temetetlen holtak, feltáratlan tömegsírok, sortüzek, halálra ítélt ártatlanok eltagadott, elhazudott árnya kísértett és mérgezte a lelkeket…

Tessen már mondani, Anita/Adler/Viktória és sorolhatnám, mindeközben vajon mi motiválta a szoba-konyhában, leválasztott lakások társ- és albérletében nyomorgó nőket, hogy szüljenek?
Mi volt azoknak a nőknek a jövőképe? Mit tudtak akkor a nők a rizikó- és stresszmentes életről, amikor minden pillanatban elvihették és lecsukathatták a családfőt senki se tudja hova, bárkit kirúghattak politikai okokból szó- indok- felmondási idő és ombudsman nélkül? Mennyi volt a családban az egy főre jutó zsé? Mennyi volt a szülési szabadság? Hallott-e Anita/Adler/Viktória és sorolhatnám egy „hangyafasznyit” (by Viktória) arról, hogy 6 hetes csecsemők mellől mentek vissza a nők a gyárakba 3 műszakba dolgozni s keltették őket reggel 4-kor , hogy valami nyomoronc tömegközlekedési eszközzel eljussanak a bölcsődébe, mert nem volt se gyed, se gyes, se gyed extra, se apa gyed, se nagyi gyes, bébiszitter még az idegen nyelvek szótárában sem, nem volt semmi, csak a kommunizmus, mint távlati cél és jövőkép?!?

Illetve volt valami.

Volt az életnek egy normális rendje, melyben az Élet tovább örökítése mindenek felett való törvény volt. Igaz, ehhez nők kellettek és férfiak, családok, és nem transzneműek meg gender és LMBT.
De ez is egy másik operett.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Ködszurkáló

Legfrissebb bejegyzések Ködszurkáló (összes bejegyzés)

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Bunkermúzeum

Vannak témák, amikhez szinte lehetetlenség hozzányúlni, nevezhetjük ezeket akár darázsfészeknek is. A magyar történelem egyik …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.