Dél-Erdélyi utakon 9.: Drakula és más történelmi ínyencségek Posted in: Egyéb kategória
Az embert gyakran megkísérti a kultursznobizmus szelleme, én is ebbe a hibába estem, amikor az erdélyi utunkat terveztem. Sok mindent összegyűjtöttem, amit okvetlenül meg kell nézni, de a Drakula-emlékhelyként ismert Törcsvári kastély kimaradt. Kár lett volna, nem is igazán a vadregényes tornyokért, nem is a kissé szelektív kiállításért, sokkal inkább a kérdésekért, amik megfogalmazódnak a látogatóban.
Az első, amin elgondolkoztam, a román történelmi tudat változása: mitikusból szelektívvé vált. A történelmi Vlad Tepest (akihez képest a filmbéli Drakula egy liliomlelkű filantróp volt)egy toronyszobába száműzték.
Igaz, a vár építetői még ennél is kevesebbet kaptak: egy fél mondatot érdemeltek, aztán… egy fél évezredes ugrással áttérnek arra, hogy Trianon után Mária, román királyné tulajdona lett. Fekete-fehér képkockák peregnek, a román királyt hálásan köszöntik a helyi parasztok… Tudom, a történelem urasági döntöttek, Romániáé a vár, (miénk a lekvár,) s tudom azt is, hogy a Balkánon vagyunk, ahol még egy autópályát is el lehet lopni, mégis, kibukik belőlem: adjátok vissza nekünk ezt az elvett fél évezredet!
Wass Albert még a hegyeiért kiáltott, én csak pár szóra vágyok, hogy egy félmondatban, lábjegyzetben említsék meg ezt az elsinkófált öt évszázadot. Hogy valamikor itt voltunk mi is.
Nem hinném hogy összeesküvés vagy tudatos rosszakarat munkálkodna a háttérben, hiszen a kiállítás egyik eldugott sarkában ott van az erdélyi címer is…
A kastély és a parkoló között egy pékség, a süteményeken négy nyelven a felirat. Románul, angolul (no, hiába léptek ki a britek az Unióból, mégiscsak az angol a lingua franca) és ivritül… Az ifjabb nemzedék kedvéért: a kommunista román diktátor kiárusította zsidó hgonfitársait Izraelnek, csak mi magyarok (sokak, de nem mindenk) pechére, maradtunk. (A nyolcvanas években volt is egy keserű vicc, hogy a két legnagyobb magyarországi kisebbségnek anyaországa, a cigánynak és a magyarnak…)
Remélem, előbb olvashatjuk magyarul, hogy almás pite, mielőtt kifogyna ezen a vidéken a magyar szó. Mert ez utóbbira, hitem szerint, még nagyon sokat kell várni.
S aki nem hiszi, azzal szívesen fogadok erre egy üveg sörben.
Mondjuk egy igazi csíkiben.