2020 augusztus 12., szerda
Forrás: rotapress.us

Dr. T. Túri Gábor: Nem mindegy!

Share

Most, hogy a választások hajrájába léptünk elgondolkoztam, milyen egyenlőtlen harc folyik hazánkban. Olyan ez, mint a keresztények és az iszlám migránsok egymással való szembenállása. A keresztények alapjában véve megbocsájtóak, a közösségért, a hazáért tevékenykedőek, míg a migránsok a maguk vallási fanatizmusától hajtva kirekesztőek és haragosan bosszúállóak. Számukra a hazának nincs is jelentősége, hiszen egy olyan területről jönnek, ahol nem annyira a nemzet, sokkal inkább a vallás tartotta és tartja össze a közösségeket, így számukra a nemzet fogalma másodlagos. Épp úgy, mint a mostani választási harcban az ellenzéké!

Náluk is másodlagos a haza fogalma, sokkal inkább egy illuzórikus ún. Európai Közösségben bíznak, és annak hamis fényétől vezettetve elárulják saját hazájuk érdekeit. Vádaskodnak és hazudoznak, csakhogy céljukat elérjék. Eközben az egykori magyar politikai kultúrától idegen stílust vesznek fel, ezzel bízva abban, hogy a lakosság perifériára szorult rétegét a maguk pártjára tudják állítani. Hogy pedig ezután majd ezt a réteget éppen ők fogják magára hagyni, sőt, a réteghez tartozóak számát éppen az ő politika hozzáállásuk duzzasztja majd még nagyobbra, az már indifferens számukra. Keresik a másik oldal szemében a szálkát, miközben a maguk gerendáiról egy vállrándítás kíséretében megfeledkeznek.

Szitkozódnak ha egy kormánypárti politikus magántulajdonnal bír, de közben félrenéznek, ha az ellenzéki politikusok vagyongyarapodásáról van szó. Hát nem vesszük észre, hogy mindez csak választási trükk, egy csavarintás a szegényebb rétegek érzelmein abból a célból, hogy a kormány politikusait megvesztegethető, korrupt alakokként fessék le, fel sem tételezve, hogy jelen anyagi helyzetüket kemény munkával és legális fizetéssel érték el. Vajon ugyanez elmondható lenne a szocialista kormányok politikusairól is, élükön Gyurcsány Ferenccel?

Miért kell magát szégyellenie a magyar kormányzópártok politikusának, ha szép háza, jó autója van, vagy esetleg ékszert vásárol a feleségének, lányának? Hiszen ugyanezt egy jól menő pesti ügyvédtől, vállalkozótól, vagy orvosprofesszortól egyáltalán nem sajnáljuk! Vegyük észre, hogy az Európai Unió nem a szocialista országok Varsói Szerződése, és nem is a KGST. Itt nem a munkás-paraszt kormányok kommunista vezetői vannak hatalmon! Természetes, hogy egykoron, ha Kádárnak, Münnichnek, vagy Kállai Gyulának Rolex ragyogott volna a karján, az jogos elégedetlenséget szülhetett volna, de azért azt se felejtsük el, hogy ezeknek a villái éppen a Pasaréten és a Rózsadombon voltak!

Nem ellentmondás-e, hogy ezek szellemi és jogutódai, manapság a szocialista eszméket fennen hirdető magyar baloldal politikusai szintén százmilliós vagyonokkal rendelkeznek? Tehát felejtsük el ezeket a dolgokat és ne ezt tekintsük mércének, ne hagyjuk a figyelmünket a lényegről elterelni! Mert egyes-egyedül ez volna az ellenkampányuk célja! Ugyanis sokkal inkább az a fontos, hogy az illető csak politikus-e, vagy hazafi is egyben. A hazájáért, vagy csak a maga politikai pártjáért harcol-e? Mert ne felejtsük el, Horthy Miklós és Andrássy gróf politikusok voltak, de nagy hazafiak. Ugyanakkor Kun Béla és társai szintén politikusok voltak, ám „csak” azok. A hazafiság kitüntető címének még csak a nyomába sem értek! Kádár és Kállai, vagy Dobi szintén csak politikusok voltak, és közben hazafiság helyett a veszett kommunista eszmét vallották magukénak, amely a szovjetek csatlós államává degradálta hazánkat.

Orbán Viktor és a többi FIDESZ-es és KDNP-s politikus is ugyanakkor joggal mondhatja magát hazafinak, a szó nemes értelmében. Az új baloldal feltörekvő és egyes, már leszerepelt politikusai azonban megmaradtak a „csak“ politikus státusz mellett, mivel a hazafiság megtisztelő címét nem érdemlik. Politikájukkal ugyanis, épp mint kommunista elődeik, ismét csatlós állammá akarják országunkat változtatni, ahogy volt 1989 előtt, csak most egy másik, az Európai Unió csillagainak ragyogása alatt. Igazán elhisszük, hogyha az Európai Uniónak több beleszólása lett volna hazánk politikai és gazdasági ügyibe, akkor most nálunk minden jobb lenne? Gondoljunk csak Portugália, Spanyolország vagy Görögország példájára! A vezető európai politikusoknak az a része pedig, akik ránk akartak bizonyos szankciókat kényszeríteni, és akik ellen határozottan fellépett a kormányunk, mára már többnyire maguk is eltűntek a politikai színpad süllyesztőjében. Minden egészséges nemzettudattal rendelkező nép fellázad e kényszerintézkedések ellen, nem csak a „rebellis magyar”. Az angolok már ki is léptek, a németek pedig lassan az Európai Unió migránspolitikájába fulladnak bele. Hát ezt akarjuk? Erre a választási alternatívára adjuk le a voksunkat?

És még egyet nem szabad elfelejtenünk. Magyarország választására Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és még Ausztria politikusai is árgus szemekkel figyelnek, s talán Ausztrián kívül, mind drukkolnak a nemzeti kormányunk leváltásáért, hiszen ez nagyban befolyásolja majd saját politikájukat is. Sokkal inkább örülnének egy olyan új politikai erőnek, amelyet EGYÁLTALÁN nem érdekel, mi történik országaikban a magyar kisebbséggel. Így nem lenne több gondjuk azzal sem, hogyan olvasszák be az ott élő magyar milliókat saját államaikba. Az április 8-i választás tehát nemcsak EGY ország választása lesz, nemcsak egy apró, lokális esemény, hanem földrajzi és történelmi régiónk jövőjét eldöntő aktus, amely valójában nemzetünk fennmaradásának biztosítéka, vagy éppen ezen esélyének elvesztése. Gondoljuk ezt át, eszerint mérlegeljünk, majd ennek tudatában menjünk el a választási irodákba és adjuk le a voksunkat, ha elérkezett az idő!

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.