2018 augusztus 15., szerda
Forrás: MEK

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 35-36. rész – A felsőoktatás bedarálása bolsevik módra

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Rákosi Mátyásék bolsevik módra bedarálták a honi felsőoktatást is. Ráadásul, a pártállam idején az ideológia oktatás intézményhálózata jelen volt az ország minden részében, szovjet minták alapján…

Átideologizált felsőoktatás

Emlékezetes, hogy a marxista-leninista képzésben fontos szerepet játszottak a különböző szintű pártiskolák. Ugyanakkor a felsőoktatási reformok első nagy hulláma 1948-ban érte el a diákságot. Előírták, hogy az egyetemnek nyitottnak kell lenni a munkások és parasztok tömegei előtt, miközben meghatározták az úgynevezett keretszámokat is. Aminek persze akadt pár előnye, ám még több hátránya…

A kommunista hatalom ugyanis 60 százalékos munkás-paraszt jelenlétet követelt meg az egyetemekre felvett hallgatók közül. Így született meg a budapesti népnyelven „gyorstalpalónak” nevezett intézmény, ahol indokolatlanul rövid képzési idő alatt kaptak érettségit az arra „rászorulók”. Ezen típusú érettségiből léptek át az egyetemi rendszerbe a káder-ifjak, gyakran mindenféle elhivatottság, tehetség nélkül. Mindennek az elsődleges hatása az egyetemi polgárság felhígulása lett. Végeredményben pedig a fiatal magyar értelmiségé…

A felsőoktatásban amúgy erőltetett tananyagcsökkentést hajtottak végre, amelyek iskolásan didaktikus módszerek alkalmazásával jártak. Ugyanis a kötelezően előírt tankönyvet, jegyzetet visszhangzó előadásokat azok anyagát mechanikusan visszakérdező szemináriumok követték.

Az 1940-es évek végétől minden szakon és karon bevezették a kötelező ideológiai oktatást. Mindezek a folyamatok az egész országban teljesen felforgatták a képzés belső szerkezetét. Mivel vagy növelték az amúgy is magas óraszámot, vagy a szakmai tárgyaktól vették el időt. A tananyag amúgy sem mutatott túl a dogmatikus marxizmus, illetve a vulgármarxizmus szintjén…

Fontos felhívni a figyelmet a folyamatosságra a Rákosi- és a Kádár-rendszer között ezen a téren is, hiszen a marxizmus-leninizmus tanszékek különböző neveken a kommunista diktatúra alatt mindvégig, azaz 1989-90-ig működtek.

A pártállami előírások nyomán 1950-től az ország minden felsőoktatási intézményében megalapították a marxizmus-leninizmus tanszékeket. A helyzet komolyságát jelezte, hogy a 1950/51 tanév után a minisztériumban marxizmus-leninizmus oktatási osztály jött létre.

1949-1950-ben a hittudományi karok kiváltak az állami egyetemek szervezetéből. Mégpedig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia, a Református, illetve az Evangélikus Teológiai Akadémia… Míg a Pázmány Péter Tudományegyetem nevét 1950-ben Eötvös Loránd Tudományegyetemre (ELTE), addig a debreceni tudományegyetemét 1952-ben Kossuth Lajos Tudományegyetemre változtatták. A pécsi egyetem 1981-ben vette fel a Janus Pannonius Tudományegyetem, a szegedi pedig 1963-ban a József Attila Tudományegyetem nevet. Az átnevezésekkel önmagukban nem lett volna gond…

1949-1950-ben a hittudományi karokat viszont tulajdonképpen eltávolították mind fizikailag, strukturálisan, mind pedig szellemileg az állami egyetemekről. Fontos változás volt, és bizonyos értelemben indokolt is, az orvosi fakultások különálló egyetemekké alakítása. 1949-ben önállósult – kiválva a Műszaki Egyetem szervezetéből – a Közgazdaság-tudományi Egyetem is. A mindenki által csak Közgáznak nevezett egyetem azonban 1953-tól Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem lett. Csak 1990 után változtatnak megint, elhagyva Marx nevét…

Kádergyerekek a színen

A munkáskádereknek adott számban kellett jelen lennie a magyar felsőoktatásban. A keretszámok intézményét – pozitív vagy negatív értelemben – persze még demokratikus jellegű rendszerek is alkalmazták.

A keretszámok továbbá azt is jelentették, hogy gondosan ügyelni kellett arra, hogy az egyes karokon megfelelő legyen a hallgatók szociális összetétele. 1952. május 12-én a Minisztertanács határozatot hozott arról, hogy a főiskolai és egyetemi tanulmányokra jelentkezőket írásbeli és szóbeli felvételi vizsgával szelektálják, ugyanis a vizsgabizottság „mérlegeli a jelölt világnézetét, a jelleméről kialakult benyomást, társadalmi helyzetét, pszichológiai adottságait, testi alkalmasságát; az utóbbiakat a vizsgabizottság véleménye alapján, az előbbieket pontozással.” Minden más szempont csak ezután következett. Így nyilatkozik erről egy korabeli leirat: „Ha a jelentkezők száma jelentősen felülmúlja a megadott keretet szociális kategóriánként is, akkor a tanulmányi eredményeket kell fokozott mértékben figyelembe venni.”

A hatalom szemében a kádergyerekekkel szemben jelentek meg az úgynevezett „egyéb származású” vagy „osztályidegen” fiatalok. Ilyen körülmények között paraszt és proletár tömegekkel mesterségesen felduzzasztották a felsőoktatási intézmények hallgatói számát. Az ötvenes évek közepére érték el, hogy az egyetemekre és főiskolákra felvettek több mint 66 százaléka munkás és paraszt származású legyen. Eközben az értelmiségi szülők gyermekeit gyakorta fel sem vették a felsőoktatásba…

A kommunisták szerint az „új értelmiségi” réteg képzését szolgálta az esti és a levelező oktatás bevezetése is. Főiskolákon és egyetemeken az 1951/52-es tanévtől, általános iskolákban és gimnáziumokban pedig az 1952/53-as tanévtől kezdve tanulhattak elsősorban a munkáskáderek…

Forrás: multkor.hu

Szabadság kizárva

A megnövekedett diáklétszám miatt az általános iskolákban is szükség bizonyult szaktanárokra. A szakosítás az általános iskolai igényeket is kielégítette: tanítók átképzésével próbálták megoldani. 1947 nyarán elkezdődtek az első szaktanítói tanfolyamok: két nyáron át tartó kurzus, és közben egyéves egyéni tanulás után tehettek vizsgát, megszerezve a képesítést az első átképzett tanítók. 1950 őszétől a szaktanítók képzése immár hároméves tanfolyam keretében történt. Az itt szerzett oklevél már egyenértékűnek számított a pedagógiai főiskolákon szerezhető általános iskolai tanári oklevéllel.

A jelenség hasonló az ideológiai oktatáshoz, hiszen gyorstalpalókon, felülről láttatott életidegen igényekhez szabva, a hagyományos felsőoktatási kereteket figyelmen kívül hagyva „képeznek” a pártállamba beilleszthető, azt – várhatóan – hűen szolgáló embereket.

Az 1949-es egyetemi reform idején megszüntették az önálló középiskolai tanárképző intézeteket, illetve névleg főiskolaként fenntartva betagozták más egyetemekbe. A középiskolai tanárok képzése az egyetemi karok feladata lett. Ez azonban egy azóta is problémaként jelentkező újítást eredményezett: az egyetem, az egyetemi tudós-lét klasszikus jellege miképpen egyeztethető össze a tanár- és tanítóképzés egyértelműen gyakorlatiasabb szempontjaival…

Mindenesetre az átideologizált oktatási keretek közé az egyetemi szabadság a legkevésbé sem fért bele…

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom és források:

Az „ötvenes évek”. In: http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/

Zsebők Csaba: „Helytartóságok” a felsőoktatásban – Jelentések és határozatok az egyetemi és főiskolai marxizmus–leninizmus oktatásról (1951–1988). In: „Tudják már a kisgyerekek is” – Tanulmányok a proletárdiktatúra ideológiai és kulturális alapjainak megteremtéséről. (Szerk. Máthé Áron). Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017

Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In: http://www.btk.elte.hu/kartortenet

Kelemen Elemér–Kardos József: 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest, 1996

Dr. Czagány László: A kar története. In: http://www.eco.u-szeged.hu/karrol/bemutatkozas/tortenet/a-kar-tortenete

Kultúrpolitika és közoktatásügy 1945–1989 között. In: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1369.html

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Ráth Orsolya: Felkapaszkodni az uborkafára, avagy imázsépítés ellenzéki módra

Úgy tűnik, különféle csapat-, illetve hálózatépítési kísérletekbe fogtak egyes balliberális értékrendű magánszemélyek, és persze a …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.