2019 szeptember 19., csütörtök
Kőrösi Csoma Sándor program / Megemlékezés Párizsban / Forrás: korosiprogram.hu

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 38. rész – Tízezernyi 56-os új otthona Franciaországban

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

1956 szelleme Európában tovább élhetett, igaz, a nyilvánosságban a kádári Magyarországtól csupán nyugatra… A forradalom és szabadságharc leverése után csak Franciaországban több mint 10 ezer magyar menekült lelt otthonra.

A nyugati emigráció egyik legfontosabb orgánuma, az Irodalmi Újság 1958 végén méltatta a befogadókat. „A francia kormány, valamint számos magánszervezet mindent elkövetett annak érdekében, hogy az újonnan érkezett magyarok beilleszkedését megkönnyítse” – írta a rangos lap, megállapítva, hogy két év alatt az új menekültek túlnyomó többsége munkába állt vagy tanulhatott, és a franciák számára is súlyos lakásproblémán kívül nagyobb gondja nincsen.

Nagy segítséget jelentett, hogy Franciaországba érkező diákok komoly része ösztöndíjat kapott. 1957 tavaszán Franciaországban 500 diák kapott „állami segélyt”. Az ottani hivatalos és magánszervek nyújtotta támogatás (egyetemi menza, lakhatás) később is lehetővé tette tanulmányaik folytatását. „Többen közülük kitűnő eredményekkel vizsgáztak” – nyugtázta az Irodalmi Újság.

Az 56-osok tehát új életet kezdhettek francia földön. Közülük számosan a közéletben is képviselni próbálták a forradalom és szabadságharc eszmeiségét. Ezt az emigráció különböző szervezeteiben valósíthatták meg.

Komoly erkölcsi bátorítást adott, hogy az 1956-os Magyar Forradalom Francia-Magyar Emlékbizottsága 1957-től minden évben megemlékezett a forradalom hőseiről a párizsi Diadalívnél.

A francia hatóságok jóvoltából a legkülönfélébb magyar egyesületek, társulások működhettek. Az 1946-ban létrejött Magyar Harcosok Bajtársi Közössége például keményen jobboldali szervezet volt, amely Magyarország fegyveres felszabadítását tűzte ki célul. ’56 után számos új tagra tett szert Franciaországban, ám a radikális jobboldali táborban vetélytárs szervezet is született, mégpedig a frissen érkezettek által alapított Magyar Szabadságharcos Szövetség. Utóbbi 1957-től Új Honfoglalás címmel lapot is kiadhatott Párizsban.

Mindazonáltal a fenti csoportosulások nem lettek tagjai az új politikai emigránsok hivatalos szervezetének, a híres Magyar Forradalmi Bizottságnak, amelynek alakuló ülését 1957 januárjában, Strasbourgban tartották. A Franciaországban zászlót bontó Magyar Forradalmi Bizottságot egyébként az ’56-os Nagy Imre-kormány emigrált képviselője, a szociáldemokrata Kéthly Anna irányította.

Magyar értelmiségi műhelyeket ugyancsak befogadott Franciaország. A virágzó magyar kulturális életet jól példázta három folyóirat. Az 1962-ben alapított Magyar Műhely a politikától elzárkózás és a művészeti avantgárd stratégiáját választotta. A Nagy Pál/Paul által vezetett lap az egyik legjobb művészeti folyóirattá érett a magyar emigráció történetében. Az „üzenet” helyett a „nyelvre” helyezte a hangsúlyt, s ennek köszönhetően a nyugati és a magyar modernitás közvetítőjévé vált. (A Magyar Műhely nemcsak az emigráns, hanem talán a teljes magyar nyelvű sajtó legfontosabb avantgárd műhelye lett.) A folyóirat franciául is megjelenhetett, L’Atelier címmel.

Nagy Imre emlékhely Párizsban / Forrás: origo.hu

Az 1978-ban indult, a neves szociológus és politikai esszéista, Kende Péter által vezetett Magyar Füzetek mást tűzött ki célul: elsősorban a magyarországi szamizdat franciaországi magyar és francia nyelvű kiadását. Neves magyar emigránsok – például Fejtő Ferenc vagy Méray Tibor munkái – mellett más nemzetiségű, Nyugaton élő szerzők írásait is közölték, ám a Magyar Füzetek fő profiljának a magyarországi és a kelet-európai értelmiség műveinek franciaországi kiadása számított. Vitathatatlan jelentősége, hogy Václav Havel, Duray Miklós vagy Adam Michnik írásai Párizsban, azaz a szabad világban megjelenhettek.

Ugyanakkor a magyar kolónia legszínvonalasabb lapjának az Irodalmi Újságot lehetett tekinteni. A lap ráadásul – a müncheni Látóhatár mellett – az egész nyugati magyar emigráció legfontosabb orgánuma volt. Az emigráns írók 1957-ben Londonban alapították újjá az Írószövetséget és lapját. A főszerkesztői posztot először Faludy György töltötte be. Ignotus Pál, majd Méray Tibor váltotta, s a lap székhelye is megváltozott, hiszen 1962-től Párizsban adták ki. Szerkesztői egy szabad, független, liberális demokrata Magyarország megteremtését tűzték ki célul. A lap valóban a magyar emigráció zászlóshajója volt: publikáltak itt „régi ’47-esek”, ’56-osok, és persze a magyar emigráns irodalom legnagyobbjai, mint Határ Győző vagy Cs. Szabó László. A Franciaországban szerkesztett Irodalmi Újság az első orgánumok egyike volt, amely érdeklődött a – kettős elnyomatásban élő – határon túli magyar közösségek helyzete iránt, s a nyolcvanas évektől megjelentette a magyar szamizdat írásait is.

Méray kezdeményezésére állította fel Nagy Imre egykori miniszterelnök és a kivégzett magyar hősök jelképes síremlékét Párizsban az Emberi Jogok Magyar Ligája, mégpedig az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak budapesti ünnepélyes újratemetése előtt egy évvel, 1988. június 16-án. Azóta minden esztendőben megemlékezést tartanak a francia főváros egyik ódon temetőjében. A méltó sírhelyet Párizs polgármestere, Jacques Chirac későbbi államfő bocsátotta ingyen a magyar demokratikus emigráció rendelkezésére.

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom:

Sós Péter János: Magyar exodus – Magyar menekültek nyugaton, 1956–1959. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006

Soós Katalin: 1956-os magyar menekültek a statisztikai adatok tükrében. In: Levéltári Szemle. 2002. 52. évf. 3. sz. 

Balázs Gábor: „Fejünkben mindig Magyarország volt”. In: Egyenlítő. 2012. 10. évf. 2. sz.

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

MNM Málenkij Robot Emlékhely

#Muzej2019 – MNM Málenkij Robot Emlékhely

Aki a Hungária körúton a Rákóczi hídtól észak felé halad, nem tudja nem észrevenni ezt …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.