2018 november 17., szombat
Obersovszky Gyula és Gáli József 1957-ben a vádlottak padján. Forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 41-42. rész – A magyarországi sajtó a Rákosi-korszak végén és a forradalom idején

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Sztálin halála után, 1953-tól a rendszerrel szembeni értelmiségi ellenállás egyes lapokban mutatkozott meg. Ezek a felhorgadások napvilágra ritkán kerültek, s általában eltávolításokkal végződtek. Mindazonáltal az új irányzat már Nagy Imre 1953-as beszédét követően azonnal teret kapott az Irodalmi Újságban.

1954 nyarától nem más, mint a pártlap, a Szabad Nép lett az „új szakasz” egyre hangosabb hirdetője. Októberben a lap egyes munkatársai már heves szóbeli támadást intéztek a kommunista párt vezetése, illetve az újság szerkesztési politikája ellen. Mindezek után tisztogatás indult meg a szerkesztőségben. Rákosi sikeres „visszaütése” nyomán Nagy Imre követői háttérbe szorultak az állampárton és a pártlapon belül is… Igaz, a reformkommunisták teljesen nem hallgattak el, amire bizonyság a Petőfi Kör egyre aktívabb működése.

A forradalomhoz közeledve jelentkezett egy igazán új hang is… Az igazi változásokat elsőként követelő és független folyóirat, a legendás Tiszta szívvel mindössze egy számot ért meg, mégpedig 1956 októberének elején. (Jóllehet e lapnak, s a mögötte álló körnek a PolgárPortálon – ’56 hatvanadik évfordulóján – egy teljes sorozatot szenteltünk, most ismét megkerülhetetlen rövid bemutatásuk.) A világtörténelmi jelentőségű napok „előkészítői” között számos olyan egyetemista, fiatal értelmiségi fellelhető, aki nem volt kommunista múlttal terhelt. Erre bizonyság a mindössze egy számot megért, legendás folyóirat, illetve az egyetemi lap bázisát adó „Kolhoz Kör”.

„A Kádár-korszakban megjelent, 1956-ot ellenforradalomnak megíró munkák a forradalom előkészítőjének tekintették, az ellenforradalmi erők élcsapatának, más munkák jelentéktelen mellékvonalnak” – ecsetelte Borsodi Csaba Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története című tanulmányában.  Mint hozzátette: „Az összetartó erő (…) a vidéki származás, az otthon szerzett tapasztalatok, a propaganda és a falusi, vidéki városi valóság közötti kiáltó ellentét. (…) A tagság első jelentősebb önálló lépése az 1956. március 15-i ünnepség volt”. A hivatalostól eltérő, zártkörű megemlékezést tartottak ugyanis a nemzeti ünnepen.

A „Kolhoz” fedőnévvel munkálkodó Kör egyik tagja, Kabdebó Lóránt rövid visszaemlékezése –  1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája) – szerint kora ősszel tervezték meg, hogy egészen szokatlan módon független egyetemi lapot indítanak. Máté Imre költő – Önéletrajzos visszaemlékezés című munkájában – a legendás folyóirat születését is megidézi: „Mivel befolyásunkat az Egyetemi Ifjúság című újságnál elvesztettük, befolyásunk az egyetem ifjúságára pedig nőtt, elhatároztuk saját, független folyóirat kiadását. Ezért alapítottuk a Tiszta szívvel című folyóiratot, melynek főszerkesztője voltam.” Az ideiglenes szerkesztőbizottság tagjai Mátén kívül Román Károly, ifj. Domokos Pál Péter, Kabdebó Lóránt, Szakács Sándor és Veres Károly lettek.

Az orgánum a forradalom kirobbanása előtt már két héttel (!), október első harmadában megjelent. Borsodi Csaba rámutatott, hogy a „Kolhoz Kör” legnagyobb hatású akciója az 1956. október 6-i történelmi séta, majd tüntetés volt. Ez nem mellékesen hosszú évek óta az első antikommunista demonstrációnak bizonyult. Az ezekben a napokban kijött folyóiratban friss hangvételű tanulmányok, költemények, oktatási javaslatok láttak napvilágot. Az orosz nyelvvel kapcsolatos határozott követelést – hogy tanulása ne legyen kötelező – Máté Imre, a Tiszta szívvel főszerkesztője jelentette meg publicisztikájában. Az október 6-i séta után még inkább megfogalmazódtak bizonyos erőteljes követelések is. „A Magyar Diákok kezdetű politikai röplap jutott el Szegedre október 10. után. Ma már tudjuk, hogy a levelet, amiben ez a röplap szerepelt, Román Károly írta szegedi joghallgató barátjának, Alexa Helmutnak” – szögezte le Borsodi. Ezen a következő ugyancsak olvasható volt: „Felhívunk benneteket, hogy október 22-én lépjetek velünk egységesen sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért.” A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megalakításában jelentős szerepet játszott ez a levél. Az pedig közismert, hogy a MEFESZ sorsdöntő szerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában…

Noha korábban a Szabad Nép újságíróinak egy részét több etapban eltávolították, a forradalom előtti hónapokban reformkommunista hangok újra megjelenhettek a lapban. 1956. október 23-án ráadásul vezércikkel – „Új, tavaszi seregszemle” – üdvözölte az egyetemi, főiskolai hallgatók követeléseit.

Ám még aznap este, az első forradalmi megmozdulások közepette megostromolták a Szabad Nép székházát, hiszen a Rákosi-korszakban a pártlap olyan rossz hírre tett szert, hogy a népharag ekkor a szerkesztőség ellen fordult. Ezután a kommunista lap csak rendszertelenül tudott megjelenni, sőt, bizonytalan irányvonalat követett. Végül a Kádár János vezetésével újjáalakuló párt november 1-től Népszabadság címet adott központi orgánumának. November 2-án került ki nyomdából először a „megújult kommunista párt” lapjaként a Népszabadság, ám eközben még Szolnokon kiadták a Szabad Népet is.

A forradalom és szabadságharc idején tömegesen jelentek meg új orgánumok: részben a korábban betiltott pártok lapjai, részben pedig új csoportok és pártok fórumai.

A forradalom idején az első szabad lap az Obersovszky Gyula szerkesztette Igazság lett. A már korábban működő újságok pedig pár napon belül irányt váltottak. Az Igazság mellett új lapként jelentkezett a – korábbi pártellenzéki újságírók által indított – Magyar Szabadság. A Szabad Nép székházát elfoglaló Dudás József radikális hangvételű lapjaként látott napvilágot a Függetlenség, majd a Magyar Függetlenség.

A Magyar Honvéd, a Magyar Világ vagy a Magyar Ifjúság mellett, a forradalom napjaiban gyorsan kialakuló többpártrendszernek köszönhetően újraindult a Kis Újság, a Független Kisgazdapárt lapjaként. Megjelenhetett a parasztpárti Szabad Szó, illetve az Új Magyarország, míg a Népszavát „szárnyai alá vette” a Szociáldemokrata Párt. A Magyar Nemzet szerkesztőségében belső küzdelem vette kezdetét, ugyanis ismét feltűntek a régi kisgazda újságírók, akik 1948 előtt fémjelezték a lapot. „Az akkori főszerkesztő, Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelent meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle” – olvasható a Média- és sajtótörténet című munkában.

A megyei lapok ugyancsak átalakultak, mivel egy részük új évfolyamszámozással a megyei nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok orgánumaként „jöhetett ki”, a korábbiak pedig a „dolgozók lapjaként” folytathatták. A forradalom utolsó napjaiban az egyházak új hetilapjai is kikerültek a nyomdákból…

Az Irodalmi Újság 1956. november 2-i száma a forradalom fontos és rendkívül értékes dokumentumává vált, ám az utolsó szám is lett, amelyet Magyarországon állítottak össze. A rangos folyóiratnak a forradalom idején betöltött szerepe ahhoz vezetett, hogy csak az emigrációban szerkeszthették tovább munkatársai…

„A szovjet ellentámadás november 4-én indult meg. A rádió adása megszakadt, és hamarosan Szolnokról jelentkezett a Kádár-féle vezetés. November 5-én már csak az Igazság jelenik meg röplapként. Ezután csak a Népszabadság és a Szolnokon november 11-ig kiadott Szabad Nép (a sztálinista Andics Erszébet és Berei Andor szerkesztésében), amikor azt – az MSZMP vezérkar első ülésén – betiltják” – áll a Média- és sajtótörténetben.

A „forradalomi lapok” közül pár, igazán komoly veszély közepette, még egy-két számot „kihozott” a szabadságharc leverése után is. Mint a Kis magyar sajtótörténetben hangsúlyozzák: „Az Igazság, ’a forradalmi magyar honvédség és ifjúság lapja’, Obersovszky Gyula és Gáli József szerkesztésében készült november 7-ig, akkor teljes illegalitásba vonulva, még közel egy hónapig Élünk címmel jelent meg. Gimes Miklós szerkesztésében november 15-től jelent meg az Október Huszonharmadika.”

Ami ezután következett, az már a megtorlások nyomán kiépült Kádár-rendszer médiája…

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom:

Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Haza és Haladás Alapítvány, Budapest, 1993

Médiatörténet – Média- és sajtótörténet. In: mmi.elte.hu

Zsebők Csaba: Tiszta szívvel 1956-ban. Tudományos ismeretterjesztő sorozat a PolgárPortálon – 2016. június-2017. január

Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In: www.btk.elte.hu

Kabdebó Lóránt: 1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája). In: MKDSZ.hu, 2007. március 7.

Máté Imre: A vörös bölcsész – Önéletrajzos visszaemlékezés. In: Távolságközelítés térben és időben. (kecsmetionPRESS, Nürnberg, 1999)

Tiszta szívvel (reprint változat). Napkút Kiadó, Budapest 2006

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Egy hozzászólás van

  1. Más “vallású” zsidók, gazember fajtestvéreikre támadtak! Ennyi történt!
    „írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez.” Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin.
    Liszt Ferenc, 1811-1886, (már, vagy még? Tudta!) Die Israeliten A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza
    A Remete levele: Gazemberek jubileuma elmaradt!
    Kedves Komám!
    Gondoltad vóna valaha, nem éri meg a „legfejlettebb gazember világuk” a száz esztendőt? Az állam mindig a legnagyobb aljasok kezébe csúszott, no, ebbe látom a „fejlődést”! A veres ostobák uralma után, újra a becsapott észtelen tömeggel megválasztatott reklám váteszek, azt tesznek az országgal, néppel, ami határtalan szégyentelenségük elbír!
    Az pedig sokat elbír! Annyira, hogy a föld nem fogja elbírni őköt! Elpusztul, mértéktelen mohóságuk által. Ha, nem igyekszek meghalni, megérem még azt is! Csak amiatt nem lesz örömöm, hogy velük pusztulnak az éltetők, a kárvallottak, az egész, forgásába beleszédült gazemberek világa! Aminek szolgálatába állították, a maguk teremtette Istent, hogy elviseljék, megbocsátsák az ő gazemberségüket! De a természet, a fizika törvényei erősebbek az ő hazugság teremtette Isten bálványuknál! Az fogja elpusztítani, a világukat! Hidd el próféciám erősebb Nostradamusénál is! A természet törvényei mindenhol, mindenkor érvényesülnek! Legfeljebb a kritikus tömeg összegyűlésére köll várni, mint a víz gyűlik a gát mögött, hogy aztán elsöpörje, elpusztítsa mindet, ami útjába állt!
    Sok, mindenféle emberi aljasságot megtapasztaltam már életembe! Az újjabbaktúl eltátom, a bagólesőmet, mint tanyasi legény a városon, a vásárba! Leplezetlen önzés, mindenen, és mindenkin átgázolás. Az aranyborjút óhajtja mind! Áhítja, mint bolond jány, a férjhözmenést! Testvérén átgázol, kis himi-humi örökségért! Anyját, apját otthonba kűdi, hogy rozzant viskóját eladhassa! Saját kölyök se kell! Az kőtség! Legalább nem öröklik a jellemit! Nem lesz ki nyugdíjat, darab kenyeret, vagy öregotthonba belökje! Majd akkor nyűszit, mint elütött kutya az árokparton! Irgalmat se kapjon többet annál, mint ő adott szülejének! Úgy látom, az emberséghez nyomor kell! A romák a döglött disznó lakomájára, minden telepi testvér hivatalos vót! Náluk kommunizmus vót, pap, meg agitátorok nékül! Álmuk a kollektivitást illetően megvalósulni látszik! A halálba menés „kollektív” lesz! Az élet, e föld nevű sárgolyón, elpusztul miattuk, velük! Úgy jön el, mint riogató Istenük csapása Vóna! Közbe csak a természet súlyt le, a maga törvényivel! Nem bírva el szennyet, levegőben, vízben, és „Azonképpen a földön is”! Megvalósul az akarata imájok szerént!
    No, Isten megáldjon, vagy ez a sok szép pártszervezet! Választást rád bízom, azt tudd a különbség, csak gazemberségük nagyságában van!
    2017. 12. 24. Még mindig itt dekungolok, jó hely az ördög se talál rám, vagy ő is tudja a pokolravalók palotába, bárba, pártirodába, bordélyba keresendők!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.