Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 41-42. rész – A magyarországi sajtó a Rákosi-korszak végén és a forradalom idején

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Sztálin halála után, 1953-tól a rendszerrel szembeni értelmiségi ellenállás egyes lapokban mutatkozott meg. Ezek a felhorgadások napvilágra ritkán kerültek, s általában eltávolításokkal végződtek. Mindazonáltal az új irányzat már Nagy Imre 1953-as beszédét követően azonnal teret kapott az Irodalmi Újságban.

1954 nyarától nem más, mint a pártlap, a Szabad Nép lett az „új szakasz” egyre hangosabb hirdetője. Októberben a lap egyes munkatársai már heves szóbeli támadást intéztek a kommunista párt vezetése, illetve az újság szerkesztési politikája ellen. Mindezek után tisztogatás indult meg a szerkesztőségben. Rákosi sikeres „visszaütése” nyomán Nagy Imre követői háttérbe szorultak az állampárton és a pártlapon belül is… Igaz, a reformkommunisták teljesen nem hallgattak el, amire bizonyság a Petőfi Kör egyre aktívabb működése.

A forradalomhoz közeledve jelentkezett egy igazán új hang is… Az igazi változásokat elsőként követelő és független folyóirat, a legendás Tiszta szívvel mindössze egy számot ért meg, mégpedig 1956 októberének elején. (Jóllehet e lapnak, s a mögötte álló körnek a PolgárPortálon – ’56 hatvanadik évfordulóján – egy teljes sorozatot szenteltünk, most ismét megkerülhetetlen rövid bemutatásuk.) A világtörténelmi jelentőségű napok „előkészítői” között számos olyan egyetemista, fiatal értelmiségi fellelhető, aki nem volt kommunista múlttal terhelt. Erre bizonyság a mindössze egy számot megért, legendás folyóirat, illetve az egyetemi lap bázisát adó „Kolhoz Kör”.

„A Kádár-korszakban megjelent, 1956-ot ellenforradalomnak megíró munkák a forradalom előkészítőjének tekintették, az ellenforradalmi erők élcsapatának, más munkák jelentéktelen mellékvonalnak” – ecsetelte Borsodi Csaba Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története című tanulmányában.  Mint hozzátette: „Az összetartó erő (…) a vidéki származás, az otthon szerzett tapasztalatok, a propaganda és a falusi, vidéki városi valóság közötti kiáltó ellentét. (…) A tagság első jelentősebb önálló lépése az 1956. március 15-i ünnepség volt”. A hivatalostól eltérő, zártkörű megemlékezést tartottak ugyanis a nemzeti ünnepen.

A „Kolhoz” fedőnévvel munkálkodó Kör egyik tagja, Kabdebó Lóránt rövid visszaemlékezése –  1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája) – szerint kora ősszel tervezték meg, hogy egészen szokatlan módon független egyetemi lapot indítanak. Máté Imre költő – Önéletrajzos visszaemlékezés című munkájában – a legendás folyóirat születését is megidézi: „Mivel befolyásunkat az Egyetemi Ifjúság című újságnál elvesztettük, befolyásunk az egyetem ifjúságára pedig nőtt, elhatároztuk saját, független folyóirat kiadását. Ezért alapítottuk a Tiszta szívvel című folyóiratot, melynek főszerkesztője voltam.” Az ideiglenes szerkesztőbizottság tagjai Mátén kívül Román Károly, ifj. Domokos Pál Péter, Kabdebó Lóránt, Szakács Sándor és Veres Károly lettek.

Az orgánum a forradalom kirobbanása előtt már két héttel (!), október első harmadában megjelent. Borsodi Csaba rámutatott, hogy a „Kolhoz Kör” legnagyobb hatású akciója az 1956. október 6-i történelmi séta, majd tüntetés volt. Ez nem mellékesen hosszú évek óta az első antikommunista demonstrációnak bizonyult. Az ezekben a napokban kijött folyóiratban friss hangvételű tanulmányok, költemények, oktatási javaslatok láttak napvilágot. Az orosz nyelvvel kapcsolatos határozott követelést – hogy tanulása ne legyen kötelező – Máté Imre, a Tiszta szívvel főszerkesztője jelentette meg publicisztikájában. Az október 6-i séta után még inkább megfogalmazódtak bizonyos erőteljes követelések is. „A Magyar Diákok kezdetű politikai röplap jutott el Szegedre október 10. után. Ma már tudjuk, hogy a levelet, amiben ez a röplap szerepelt, Román Károly írta szegedi joghallgató barátjának, Alexa Helmutnak” – szögezte le Borsodi. Ezen a következő ugyancsak olvasható volt: „Felhívunk benneteket, hogy október 22-én lépjetek velünk egységesen sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért.” A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megalakításában jelentős szerepet játszott ez a levél. Az pedig közismert, hogy a MEFESZ sorsdöntő szerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában…

Noha korábban a Szabad Nép újságíróinak egy részét több etapban eltávolították, a forradalom előtti hónapokban reformkommunista hangok újra megjelenhettek a lapban. 1956. október 23-án ráadásul vezércikkel – „Új, tavaszi seregszemle” – üdvözölte az egyetemi, főiskolai hallgatók követeléseit.

Ám még aznap este, az első forradalmi megmozdulások közepette megostromolták a Szabad Nép székházát, hiszen a Rákosi-korszakban a pártlap olyan rossz hírre tett szert, hogy a népharag ekkor a szerkesztőség ellen fordult. Ezután a kommunista lap csak rendszertelenül tudott megjelenni, sőt, bizonytalan irányvonalat követett. Végül a Kádár János vezetésével újjáalakuló párt november 1-től Népszabadság címet adott központi orgánumának. November 2-án került ki nyomdából először a „megújult kommunista párt” lapjaként a Népszabadság, ám eközben még Szolnokon kiadták a Szabad Népet is.

A forradalom és szabadságharc idején tömegesen jelentek meg új orgánumok: részben a korábban betiltott pártok lapjai, részben pedig új csoportok és pártok fórumai.

A forradalom idején az első szabad lap az Obersovszky Gyula szerkesztette Igazság lett. A már korábban működő újságok pedig pár napon belül irányt váltottak. Az Igazság mellett új lapként jelentkezett a – korábbi pártellenzéki újságírók által indított – Magyar Szabadság. A Szabad Nép székházát elfoglaló Dudás József radikális hangvételű lapjaként látott napvilágot a Függetlenség, majd a Magyar Függetlenség.

A Magyar Honvéd, a Magyar Világ vagy a Magyar Ifjúság mellett, a forradalom napjaiban gyorsan kialakuló többpártrendszernek köszönhetően újraindult a Kis Újság, a Független Kisgazdapárt lapjaként. Megjelenhetett a parasztpárti Szabad Szó, illetve az Új Magyarország, míg a Népszavát „szárnyai alá vette” a Szociáldemokrata Párt. A Magyar Nemzet szerkesztőségében belső küzdelem vette kezdetét, ugyanis ismét feltűntek a régi kisgazda újságírók, akik 1948 előtt fémjelezték a lapot. „Az akkori főszerkesztő, Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelent meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle” – olvasható a Média- és sajtótörténet című munkában.

A megyei lapok ugyancsak átalakultak, mivel egy részük új évfolyamszámozással a megyei nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok orgánumaként „jöhetett ki”, a korábbiak pedig a „dolgozók lapjaként” folytathatták. A forradalom utolsó napjaiban az egyházak új hetilapjai is kikerültek a nyomdákból…

Az Irodalmi Újság 1956. november 2-i száma a forradalom fontos és rendkívül értékes dokumentumává vált, ám az utolsó szám is lett, amelyet Magyarországon állítottak össze. A rangos folyóiratnak a forradalom idején betöltött szerepe ahhoz vezetett, hogy csak az emigrációban szerkeszthették tovább munkatársai…

„A szovjet ellentámadás november 4-én indult meg. A rádió adása megszakadt, és hamarosan Szolnokról jelentkezett a Kádár-féle vezetés. November 5-én már csak az Igazság jelenik meg röplapként. Ezután csak a Népszabadság és a Szolnokon november 11-ig kiadott Szabad Nép (a sztálinista Andics Erszébet és Berei Andor szerkesztésében), amikor azt – az MSZMP vezérkar első ülésén – betiltják” – áll a Média- és sajtótörténetben.

A „forradalomi lapok” közül pár, igazán komoly veszély közepette, még egy-két számot „kihozott” a szabadságharc leverése után is. Mint a Kis magyar sajtótörténetben hangsúlyozzák: „Az Igazság, ’a forradalmi magyar honvédség és ifjúság lapja’, Obersovszky Gyula és Gáli József szerkesztésében készült november 7-ig, akkor teljes illegalitásba vonulva, még közel egy hónapig Élünk címmel jelent meg. Gimes Miklós szerkesztésében november 15-től jelent meg az Október Huszonharmadika.”

Ami ezután következett, az már a megtorlások nyomán kiépült Kádár-rendszer médiája…

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom:

Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Haza és Haladás Alapítvány, Budapest, 1993

Médiatörténet – Média- és sajtótörténet. In: mmi.elte.hu

Zsebők Csaba: Tiszta szívvel 1956-ban. Tudományos ismeretterjesztő sorozat a PolgárPortálon – 2016. június-2017. január

Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In: www.btk.elte.hu

Kabdebó Lóránt: 1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája). In: MKDSZ.hu, 2007. március 7.

Máté Imre: A vörös bölcsész – Önéletrajzos visszaemlékezés. In: Távolságközelítés térben és időben. (kecsmetionPRESS, Nürnberg, 1999)

Tiszta szívvel (reprint változat). Napkút Kiadó, Budapest 2006

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

• Bio
• Utolsó bejegyzések

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

Legfrissebb bejegyzések Dr. Zsebők Csaba (összes bejegyzés)

• Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 45-46. rész – 1956 a Politikai Főiskola disszertációiban III-IV. - 2018-08-09
• Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 43-44. rész – 1956 a Politikai Főiskola disszertációiban I-II. - 2018-07-31
• Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 41-42. rész – A magyarországi sajtó a Rákosi-korszak végén és a forradalom idején - 2018-07-20