2019 június 25., kedd
Biszku Béla és Kádár János a parlamentben / Forrás: Mandiner

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 43-44. rész – 1956 a Politikai Főiskola disszertációiban I-II.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) a Politikai Főiskolát egy 1968-as határozattal hozta létre, azt a célt kitűzve, hogy az az állampárt komplex, „egyetemi szintű” elméleti-politikai képző- és továbbképző helyévé váljon. Ennek nyomán az intézmény ténylegesen a magyarországi pártoktatás és vezetőképzés legmagasabb szintű fórumává vált.

Az MSZMP Politikai Főiskola befejezése után már egyetemi diplomát kaptak kézhez a végzett hallgatók. Akit arra érdemesnek talált a hatalom, doktorálhatott is ebben az intézményben, ám a választott téma, s annak kidolgozása a pártállamot s az állampártot kellett, hogy szolgálja. A PF tanárait az MSZMP jelölte ki, illetve hagyta jóvá, s állami kinevezést kaptak.

A pártállam szétesésével a főiskola is befejezte működését. A mintegy ötezer tételből álló főiskolás diplomamunka-gyűjteményt napjainkban az ELTE Egyetemi Könyvtára őrzi.

Érdemesnek tartottunk – kutatásunk során – három jellemző „doktori disszertációt” górcső alá venni, különösen azért ezeket, mert 1956-os vonatkozásokkal bírnak, hiszen a kádári pártállam a forradalmat és szabadságharcot „ősbűnnek” próbálta láttatni.

Hornyák András „Az MSZMP újjászervezése és a politikai, gazdasági, ideológiai konszolidáció Hajdu-Bihar megyében” címmel írt doktori értekezést. Az 1980-ban írt munka 114 oldalas.

„Az MDP legfelső vezetésében meghatározó Rákosi-Gerő-klikk sulyos hibákhoz és bünökhöz is elvezető antileninista politikája a párt legtapasztaltabb s leghüségesebb harcosainak egyre nagyobb ellenszenvét és agodalmát váltotta ki” – olvasható a „míves” mondat a 11. oldalon. A 14. oldalon ez az „elemzés” is áll, megidézve a forradalom – a szerző olvasatában ellenforradalom – előtti hónapokat, heteket: „A megye politikai életében a hibák kijavitására irányuló megélénkülés mellett pedig már fellelhető volt az ellenséges elemek tevékenyége. Kicsendültek a likvidátorság, a revizionizmus, a nacionalizmus hangjai. Ezek befolyása egyre nőtt, ellenük elvi harc nem folyt.”

A 15. oldalon a szerző már az októberi események kapcsán a MEFESZ-t bírálja hevesen:

„Ma már világos, hogy a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (…) budapesti, pécsi és szegedi szervezetéhez hasonlóan debreceni MEFESZ-szervezet létrehozásában is tevékenykedtek illegálisan müködö klerikális és klerikálfasiszta csoportok.” Hornyák a 16. oldalon sem kertel: „A nyiltan ellenforradalmi  jelszavakat harsogó csoportok vandál módon ledöntötték a nemzetközi munkásmozgalom vörös csillagát, letépték a vörös zászlókat, az üzemek kapujáról és a középületekről.”

A 21. oldalon az okokra utalva viszont „megnyugtat”:

„A nagy hanggal népakaratra hivatkozva létrehozott bizottmányokba azonban tulnyomó többségükben szélsőséges egyének, horthysták, kulákok, különféle köztörvényes és politikai    bűncselekményekért büntetett előéletüek kerültek.” Sőt, a 23. oldalon továbbmegy: „Nagy számban kerültek be levente oktatók, volt katonatisztek, börtönviseltek, lumpen elemek nem egy esetben nyilasok az üzemi munkástanácsokba is. (…) A végveszélybe került szocializmust az egyre nyiltabban pusztitó ellenforradalomtól már csak erélyes katonai fellépéssel lehetett megmenteni.” A szovjet beavatkozást, s a kádári árulást egyaránt megmagyarázó sorok után Hornyák a 26. oldalon leszögezi: „Az események menetében, az egyre jobbra tolódó ellenforradalom elleni harcban fordulatot csak az uj forradalmi központ létrejötte, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása jelentett.” A 28. oldalon nyomatékosítja: „Az ellenforradalom katonai felszámolásával, fegyverben levő, s leglátványosabb erőinek lefegyverzésével a forradalmi erőknek nyujtott segitséggel valóban az utolsó órákban mentették meg a szovjet alakulatok a szocializmust, a népidemokratikus rendszert Hajdu-Bihar megyében is.”

A 33. oldalon a karhatalmisták működésére egészen elképesztő magyarázatot ad:

„A november 27-én megalakult karhatalomban teljesitett szolgálat az adott történelmi helyzetben teljes értékü pártmunka volt, nagy felelősséget és forradalmi elszántságot követelt. (…) Pártszervezőként, vagy karhatalmistaként teljesiteni szolgálatot, csak párton belüli munkamegosztás kérdése volt.”

A 42. oldalon a munkástanácsokat leplezi le a szerző:

„A termelés megszokott kerékvágásba zökkenésének akadályozói pedig az üzemekben, munkástanácsokban megbuvó és az üzemeken kivül is szervezkedő, rémhireket terjesztő ellenforradalmárok voltak. Leleplezésük és az életet jelentő termelésre mozgósitás fő feladata volt a taglétszámban, alapszervezeteiben sokasodó pártnak. Erre hivták fel a munkásokat, mozgósitottak mindenkit a kommunisták ugynevezett ’éjszakai brigádjai’ (…)”.

Havas Miklós „A Hazafias Népfront helyzete és ujjászervezése a szocialista konszolidáció időszakában Komárom megyében (1957-1958.)” címmel tett le disszertációt a Politikai Főiskola asztalára. Az 1977-es értekezés 238 oldalasra sikerült.

„A kora őszi állapotok a megyében is kedvező feltételeket teremtettek arra, hogy a népi demokratikus rend ellenségei egyre erősödő támadást bontakoztassanak ki a munkáshatalom ellen. (…) A hirközlő szervek anyagaiban sokasodtak a párt- és a kormányellenes megnyilatkozások. Az értelmiség egyes köreiben megerősödtek a fennálló hatalommal szembeni ellenséges megnyilvánulások”

– ecseteli a 29. oldalon. A 30.-31. oldalon továbbmegy:

„Október első napjaiban az üzemekben dolgozó értelmiségiek egy részénél is megfogalmazódtak szocializmus-ellenes gondolatok. Olyan vélemények kaptak szárnyra, hogy ’a népi demokratikus rend nem lehet hosszu életü, mivel a szabad gondolatokat és a cselekvést elnyomja’. Ez azonban már az önmagát tulélt és a hatalom visszaszerzéséről ábrándozó burzsoá elemek sugalmazott véleménye volt. A pártszervezetek érveltek és hadakoztak a hibák kijavitásáért, az épités mellett, ám a Petőfi-kör vidéki fórumain, a különböző értelmiségi vitafórumokon egyre szélesebb körben terjedtek az antiszocialista nézetek. Ebben a politikai közegben került sor Tatabányán az értelmiség aktivaülésére. (…) Az értelmiségi aktivaülést 1956. október 23-án este 7 órára hirdették meg, s lényegében ez lett a tatabányai Petőfi-kör vitafóruma.” Mint hozzáteszi: „A gyülés résztvevői a figyelmeztetések ellenére tuljutottak a hibák kijavitásának szándékán. Igen határozottan fogalmazódtak meg a néphatalom-ellenes kivánságok. A gyülésen akkor robbant ki nyilt tüntetés, amikor este 8 óra után a rádió közölte Gerő Ernő nyilatkozatát.”

A 32. oldalon tovább hergeli magát és elvtársait:

„A felszólalók egyre élesebben támadták az országos párt- és állami vezetést, a megyei és a helyi vezetésről lebecsülő vélemények hangzottak el. A kommunisták nem voltak tisztában a helyzettel, nem tudták, mitévők legyenek (…) A kezdeményezés ettől az időtől tulajdonképpen átcsuszott az ellenséges elemek kezébe. A pártbizottságok a felsőbb irányitást várták, a népfront nem tudta, mitévő legyen. Igy következett el a megyében is az ellenforradalom, mely alapjaiban renditette meg a proletárhatalmat.”

 A 35. oldalon a szűkebb hazára is kitér:

„Az október 23-án kirobbant ellenforradalom hullámai néhány nap alatt Komárom megyét is elérték. Az országos vezetésben felülkerekedő Nagy Imre-csoport nyilt árulása a megye kommunistáinak cselekvőkészségét is megbénitotta. Bár az ellenforradalom kirobbanását követő első napokban még határozottan – több helyen fegyveresen – felléptek az ellenséges megmozdulásokkal szemben, a központi vezetés szétesése után a megyeszékhelyen, a megye városaiban és községeiben átmenetileg urrá lett az ellenforradalom. Támaszkodva a megzavarodott fiatalokra, valamint a megye bányáiban foglalkoztatott és ekkor kiszabadult politikai és köztörvényes elitéltekre, az ellenforradalom megszervezte a maga fegyveres erőit. Ezek segitségével eltávolitották a néphatalom törvényes állami szerveit, s megkezdték az uj hatalmi szervek, az un. nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok létrehozását. Ezekben a szervekben szerepet játszottak megtévesztett jószándékú személyek is, de a hangadók a munkáshatalom esküdt ellenségei voltak. Tevékenységük révén a hatalom mindinkább átkerült a szocialistaellenes erők kezébe, amelyek megkezdték a népi demokratikus rendszer felszámolását.”

(Folytatása következik…)

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom és források:

Zsebők Csaba: „Helytartóságok” a felsőoktatásban – Jelentések és határozatok az egyetemi és főiskolai marxizmus–leninizmus oktatásról (1951–1988). In: „Tudják már a kisgyerekek is” – Tanulmányok a proletárdiktatúra ideológiai és kulturális alapjainak megteremtéséről. (Szerk. Máthé Áron). Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017

Kelemen Elemér–Kardos József: 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest, 1996

Kultúrpolitika és közoktatásügy 1945–1989 között. In: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1369.html

Hornyák András: Az MSZMP ujjászervezése és a politikai, gazdasági, ideológiai konszolidáció Hajdu-Bihar megyében. Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1980 – D. É. 94.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Havas Miklós: A Hazafias Népfront helyzete és ujjászervezése a szocialista konszolidáció időszakában Komárom megyében (1957-1958.). Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1977 – D. É. 21.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Hámori Lászlóné: A Budapesti Pártbizottság eszmei-politikai küzdelme a munkáshatalomért a konszolidáció kezdetén /1956. november – 1957. június/. Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1986 – D. É. 321.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Nagyszombati csend

  Csend van, nem történik semmi sem, a Messiás sírjában pihen, az apostolok ajtók mögött …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.