2018 október 23., kedd
Aczél György, Kállai Gyula, Biszku Béla és Kádár János - Fotó: MTI

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 45-46. rész – 1956 a Politikai Főiskola disszertációiban III-IV.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Havas Miklós „A Hazafias Népfront helyzete és ujjászervezése a szocialista konszolidáció időszakában Komárom megyében (1957-1958.)” című disszertációjában a „megnyugvást hozó” sorok a 37. oldalon következnek.

„A kilátástalanság közepette kapott szárnyra a hir az uj forradalmi központ létrehozásáról, arról, hogy Kádár János vezetésével megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Intéző Bizottsága és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (…) Közvetlenül a párt és a kormány megalakulása után a marxizmus-leninizmushoz hü kommunisták 1956. november 5-én a megyében is megalakitották „az MSZMP Komárom megyei és Tatabánya városi együttes Ideiglenes Intéző Bizottságát. (…)”.

A kádári „kibontakozást” a 39. oldaltól tárgyalja.

„Az ellenforradalom fő erőinek fegyveres leverése után bonyolult helyzetben, nehéz körülmények között indult meg a kibontakozás. November még az ellenforradalmi csoportok elszórt fegyveres akcióinak a felszámolása jegyében telt el. Az ellenforradalom erői a megváltozott helyzetben a nyilt fegyveres fellépés helyett az eszmei és lélektani harc kialakitására törekedtek. (…) November legutolsó napjaiban a nyilt politikai összeütközések szinterei a munkástanácsok lettek”

– fejtegeti.

Kicsit sajnáltatja is magukat, kádáristákat.

„Miközben szakadatlanul folyt a párt küzdelme a termelés folyamatos beinditásáért, a közrend helyreállitásáért, erőteljes harcot kellett folytatni politikai és ideológiai téren is. Főként a nacionalizmussal, a szovjetellenességgel, a ’semlegesség’ álláspontjával kellett megküzdeni. Bizonyitani kellett a marxizmus-leninizmus alapigazságait, melyek hitelét két oldalról is rontották”

– dől a panasz a 41. oldalon.

Az 1957-es évet a Kádár-rendszer szempontjából az 51. oldalon kezdi érdemben taglalni.

„Március 15. megünneplése ebben az évben igen nagy jelentőséggel birt. Az ellenforradalom utóharcosai ugyanis erre a nemzeti ünnepre összpontositották erejüket. ’Márciusban ujra kezdjük’ jelszóval (MUK) igyekeztek propagandát csinálni. Széles körben összehivott nagygyülés-jellegü megemlékezésekre ezért nem kerülhetett sor. Fontos volt azonban az ellenséges propaganda visszaszoritása, s a nemzeti ünnep ellenforradalmi szellemü kisajátitásának megakadályozása. (…) A nacionalizmus volt az egyik legfőbb eszmei fegyvere, amellyel megpróbálta felsorakoztatni maga köré az embereket.”

„Az 1956-os októberi események rendkivül összetett politikai és társadalmi helyzetet teremtettek, Az ellenforradalom következtében válaszut elé került a nemzet: a szocialista társadalom továbbépitése, vagy a kapitalista restauráció”

– olvasható Havas Miklós összegzése a 212. oldalon.

Hámori Lászlóné „A Budapesti Pártbizottság eszmei-politikai küzdelme a munkáshatalomért a konszolidáció kezdetén /1956. november – 1957. június/” című doktori értekezéssel rukkolt elő. Az 1986-ban (!) napvilágot látott munka 160 oldalt tesz ki.

„Köszönetet mondok a budapesti pártmozgalom korabeli pártmunkásainak, – Biszku Béla, Kelen Béla, Kurucz Imre, Kiss Artúr, Jenei Jenő, Szabó Vilmosné, Várnai Vilmosné és Peti András elvtársaknak – hogy személyes tapasztalataikkal segítettek jobban megismerni, megérteni ezt az időszakot”

– fejezi ki háláját elvtársainak az előszóban Hámori Lászlóné.

A Biszkuéknak kifejezett köszönet után jön a „Bevezető”, amelyben leszögezi:

„A párt vezetésének válsága 1956 nyarára a párt válságává nőtt. A pártvezetés egységének megszűnése, a párton belül jelentkező revizionizmus, a Nagy Imre körül szervezkedő pártellenzék, valamint az 1955 után ismét felerősödő dogmatizmus a párt egységének felbomlását idézte elő.

Ezt a helyzetet a kívülről-belülről egyaránt készülődő ellenzéki és ellenséges csoportok kihasználták. A hibák kijavításának zászlóvivőjeként, a megoldatlan feszültségek legjobb ismerőjeként és a megoldás bajnokaiként léptek fel. Ennek következtében nem volt világosan felismerhető az ellentét a hibák kijavítását 1953-tól, méginkább 1956 tavaszától szorgalmazó kommunisták, pártonkívüliek és a rendszert támadó erők között. (…)

A szocializmus építésének új lendülete helyett 1956. október 23-án ellenforradalmi fegyveres felkelés kezdődött a népi demokratikus rendszer megdöntésére. A vezetés és a dolgozók közötti bizalmi válság, valamint az eszmei zavar következtében a tömegek jelentős része nem látta világosan valóságos érdekeit, átmenetileg a revizionista és az ellenforradalmi nézetek befolyása alá került. Sokakban az a különös illúzió támadt, hogy itt valami félreértés van, hiszen a szemben álló felek tulajdonképpen egyetértenek a szocializmus jobbátételében. (…) Az 1956-os ellenforradalmi kísérlet a párt és a nemzet számára tragikus helyzetet teremtett”

– értékel bevezetőjében a szerző.

A 6-7. oldalon a következőkre jut:

„1956. október 23-a tehát úgy érte a budapesti pártszervezeteket, hogy felülről semmiféle irányítást nem kaptak, teljes volt az eszmei-politikai zűrzavar. Kezdetben az volt az elképzelés, hogy a párt, a DISZ és a többi szervezet álljon a mozgás élére. Ez jó volt, de nem volt koncepció a vezetésben: hogyan? Ebből adódóan a tüntetésen számos funkcionárius és párttag vett részt úgy vélve, biztosítani tudják a rendet és fegyelmet. Este – visszatérve a Budapesti Pártbizottság székházába – egyetértettek már abban, hogy proletárdiktatúra létéről van szó. Hasonló felismerés indult el a párttagok között is. Ennek az lett a következménye, hogy nagy számban keresték fel 23-án éjjel és 24-én a pártbizottságokat, felajánlották segítségüket az ellenforradalom elleni fegyveres harcra.”

„A szovjet csapatok segítségével, a fegyveres munkás- és kommunista csoportok részvételével, a munkáshatalomhoz hű fegyveres erők október 27-28-ra virradó éjszaka Budapest több pontján felszámolták az ellenforradalmi fegyveres csoportokat. Kedvezőbbé váltak tehát a szocializmus híveinek harci feltételei. Erőiknek azonban mégsem sikerült felülkerekedni”

– folytatódik az „elemzés” a 10. oldalon.

A 12. oldalon érkezik a miértekre a magyarázat:

„A kommunisták és a rendszerhez hű erők elleni terror, az ellenforradalom által szított nacionalista, szovjetellenes hangulat, az MDP feloszlatása, a koalíciós kormány megalakítása és a Varsói Szerződés szervezetéből való kilépés bejelentése, valamint Mindszenty hercegprímás beszéde nyilvánvalóvá tette sokak számára, hogy a revizionisták és szövetségeseik segítségével a Horthy-rezsim birtokosai, legreakciósabb elemei térnek vissza.”

Mindenesetre a 15. oldalon a kádári hatalom számára megnyugtató sorok jönnek.

„Az ellenforradalom elleni harcban döntő fordulat 1956. november 3-a volt, amikor a Szolnokon megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány amellett, hogy a Szovjetunió katonai segítségét kérte, egyben a néphez is fordult (…)”. „A forradalmi kormány fő feladatának az ellenforradalom fegyveres leverését, a törvényes rend helyreállítását és a munkáshatalom megvédését, megszilárdítását tekintette”

– írja szerző.

„A fegyveres harc Budapesten november 6-9-e között, a szovjet hadsereg nem csekély véráldozata árán, lényegében véget ért”

– áll a 16. oldalon, ahogyan ez is:

„Az ellenforradalom katonai veresége után az ellenforradalmárok taktikát változtattak. (…) A Központi Munkástanács az ellenforradalom legális központjaként szervezte a sztrájkokat, irányította a pártszervezetek és a szakszervezetek elleni támadásokat.”

A karhatalomról a 82. oldalon olvashatunk fejtegetést:

„A munkásőrség megszervezésének szükségessége már 1956 novemberében megfogalmazódott, de ekkor még a közbiztonság és a rend helyreállítása végett a forradalmi karhatalom létrehozása került előtérbe.”

A 122. oldalon az eszmei harc szükségessége is előkerül.

„A vizsgált időszakban az eszmei harc középpontjában az októberi események ellenforradalmi jellegének bizonyítása, okainak feltárása; Nagy Imre és csoportja szerepének, árulásának bizonyítása; a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság létrehozása és a szovjet csapatok behívása szükségességének elfogadtatása állt”

– összegez Hámori Lászlóné.

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom és források:

Zsebők Csaba: „Helytartóságok” a felsőoktatásban – Jelentések és határozatok az egyetemi és főiskolai marxizmus–leninizmus oktatásról (1951–1988). In: „Tudják már a kisgyerekek is” – Tanulmányok a proletárdiktatúra ideológiai és kulturális alapjainak megteremtéséről. (Szerk. Máthé Áron). Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017

Kelemen Elemér–Kardos József: 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest, 1996

Kultúrpolitika és közoktatásügy 1945–1989 között. In: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1369.html

Hornyák András: Az MSZMP ujjászervezése és a politikai, gazdasági, ideológiai konszolidáció Hajdu-Bihar megyében. Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1980 – D. É. 94.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Havas Miklós: A Hazafias Népfront helyzete és ujjászervezése a szocialista konszolidáció időszakában Komárom megyében (1957-1958.). Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1977 – D. É. 21.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Hámori Lászlóné: A Budapesti Pártbizottság eszmei-politikai küzdelme a munkáshatalomért a konszolidáció kezdetén /1956. november – 1957. június/. Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1986 – D. É. 321.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Egy hozzászólás van

  1. ORBÁN VIKTOR UNOKATESTVÉRÉNEK VALLOMÁSA A BANKÁRKORMÁNY LAKÁSMAFFIÁJÁRÓL ÉS AZ ISRAEL PARANCSÁRA ZAJLÓ MAGYARIRTÁSRÓL‼️‼️‼️😱
    TALÁLKOZZUNK 2018. 11. 11-én 11.00-kor A HŐSÖK TERÉN GÁBRIEL ARKANGYAL VILÁGTARTÓ OSZLOPA ALATT!!!
    Idegeneknek nem akarod odaadni a hazád, házad, otthonod? Akkor ott vagy!
    Nem akarod, hogy a házadba hazátlan telepeseket telepítsenek? Akkor ott vagy!
    Eleged van a rabszolgaságból? Akkor ott vagy!
    Eleged van a kizsákmányolásból? Akkor ott vagy!
    Eleged van a bankárkormányból? Akkor ott vagy!
    Eleged van az öncélú burzsoázia törvénytelenségeiből? Akkor ott vagy!
    Emberi jogaidat érvényesíteni akarod? Akkor ott vagy!
    Vissza akarod kapni ellopott életedet? Akkor ott vagy!
    Nem akarsz HAZÁNKBAN se ó és se új migráns telepest? Akkor ott vagy!
    Nem akarsz kivándorolni uzsorás elnyomóink miatt? Akkor ott vagy!
    Tisztességes munkáért európai béreket akarsz? Akkor ott vagy!
    Ott a helyed Neked is ha eleged van abból, hogy vadidegen régi-új honfoglalók és kollaboráns hazaárulók lopják el Jó Istenünk hagyatékát!
    JUSSUNK EL EGYÜTT KÖZÖSEN A CÉLIG!
    Minden magyar embernek egyetlen közös célja egy valóban magyar Magyarországért; – csakis az ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉS lehet!
    MUTASD MEG A GYERMEKEIDNEK , hogy mi MAGOK VAGYUNK; – mert MAGYAROK vagyunk‼️‼️‼️😍🙏

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.