2018 augusztus 18., szombat
Aczél György, Kállai Gyula, Biszku Béla és Kádár János - Fotó: MTI

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 45-46. rész – 1956 a Politikai Főiskola disszertációiban III-IV.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Havas Miklós „A Hazafias Népfront helyzete és ujjászervezése a szocialista konszolidáció időszakában Komárom megyében (1957-1958.)” című disszertációjában a „megnyugvást hozó” sorok a 37. oldalon következnek.

„A kilátástalanság közepette kapott szárnyra a hir az uj forradalmi központ létrehozásáról, arról, hogy Kádár János vezetésével megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Intéző Bizottsága és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (…) Közvetlenül a párt és a kormány megalakulása után a marxizmus-leninizmushoz hü kommunisták 1956. november 5-én a megyében is megalakitották „az MSZMP Komárom megyei és Tatabánya városi együttes Ideiglenes Intéző Bizottságát. (…)”.

A kádári „kibontakozást” a 39. oldaltól tárgyalja.

„Az ellenforradalom fő erőinek fegyveres leverése után bonyolult helyzetben, nehéz körülmények között indult meg a kibontakozás. November még az ellenforradalmi csoportok elszórt fegyveres akcióinak a felszámolása jegyében telt el. Az ellenforradalom erői a megváltozott helyzetben a nyilt fegyveres fellépés helyett az eszmei és lélektani harc kialakitására törekedtek. (…) November legutolsó napjaiban a nyilt politikai összeütközések szinterei a munkástanácsok lettek”

– fejtegeti.

Kicsit sajnáltatja is magukat, kádáristákat.

„Miközben szakadatlanul folyt a párt küzdelme a termelés folyamatos beinditásáért, a közrend helyreállitásáért, erőteljes harcot kellett folytatni politikai és ideológiai téren is. Főként a nacionalizmussal, a szovjetellenességgel, a ’semlegesség’ álláspontjával kellett megküzdeni. Bizonyitani kellett a marxizmus-leninizmus alapigazságait, melyek hitelét két oldalról is rontották”

– dől a panasz a 41. oldalon.

Az 1957-es évet a Kádár-rendszer szempontjából az 51. oldalon kezdi érdemben taglalni.

„Március 15. megünneplése ebben az évben igen nagy jelentőséggel birt. Az ellenforradalom utóharcosai ugyanis erre a nemzeti ünnepre összpontositották erejüket. ’Márciusban ujra kezdjük’ jelszóval (MUK) igyekeztek propagandát csinálni. Széles körben összehivott nagygyülés-jellegü megemlékezésekre ezért nem kerülhetett sor. Fontos volt azonban az ellenséges propaganda visszaszoritása, s a nemzeti ünnep ellenforradalmi szellemü kisajátitásának megakadályozása. (…) A nacionalizmus volt az egyik legfőbb eszmei fegyvere, amellyel megpróbálta felsorakoztatni maga köré az embereket.”

„Az 1956-os októberi események rendkivül összetett politikai és társadalmi helyzetet teremtettek, Az ellenforradalom következtében válaszut elé került a nemzet: a szocialista társadalom továbbépitése, vagy a kapitalista restauráció”

– olvasható Havas Miklós összegzése a 212. oldalon.

Hámori Lászlóné „A Budapesti Pártbizottság eszmei-politikai küzdelme a munkáshatalomért a konszolidáció kezdetén /1956. november – 1957. június/” című doktori értekezéssel rukkolt elő. Az 1986-ban (!) napvilágot látott munka 160 oldalt tesz ki.

„Köszönetet mondok a budapesti pártmozgalom korabeli pártmunkásainak, – Biszku Béla, Kelen Béla, Kurucz Imre, Kiss Artúr, Jenei Jenő, Szabó Vilmosné, Várnai Vilmosné és Peti András elvtársaknak – hogy személyes tapasztalataikkal segítettek jobban megismerni, megérteni ezt az időszakot”

– fejezi ki háláját elvtársainak az előszóban Hámori Lászlóné.

A Biszkuéknak kifejezett köszönet után jön a „Bevezető”, amelyben leszögezi:

„A párt vezetésének válsága 1956 nyarára a párt válságává nőtt. A pártvezetés egységének megszűnése, a párton belül jelentkező revizionizmus, a Nagy Imre körül szervezkedő pártellenzék, valamint az 1955 után ismét felerősödő dogmatizmus a párt egységének felbomlását idézte elő.

Ezt a helyzetet a kívülről-belülről egyaránt készülődő ellenzéki és ellenséges csoportok kihasználták. A hibák kijavításának zászlóvivőjeként, a megoldatlan feszültségek legjobb ismerőjeként és a megoldás bajnokaiként léptek fel. Ennek következtében nem volt világosan felismerhető az ellentét a hibák kijavítását 1953-tól, méginkább 1956 tavaszától szorgalmazó kommunisták, pártonkívüliek és a rendszert támadó erők között. (…)

A szocializmus építésének új lendülete helyett 1956. október 23-án ellenforradalmi fegyveres felkelés kezdődött a népi demokratikus rendszer megdöntésére. A vezetés és a dolgozók közötti bizalmi válság, valamint az eszmei zavar következtében a tömegek jelentős része nem látta világosan valóságos érdekeit, átmenetileg a revizionista és az ellenforradalmi nézetek befolyása alá került. Sokakban az a különös illúzió támadt, hogy itt valami félreértés van, hiszen a szemben álló felek tulajdonképpen egyetértenek a szocializmus jobbátételében. (…) Az 1956-os ellenforradalmi kísérlet a párt és a nemzet számára tragikus helyzetet teremtett”

– értékel bevezetőjében a szerző.

A 6-7. oldalon a következőkre jut:

„1956. október 23-a tehát úgy érte a budapesti pártszervezeteket, hogy felülről semmiféle irányítást nem kaptak, teljes volt az eszmei-politikai zűrzavar. Kezdetben az volt az elképzelés, hogy a párt, a DISZ és a többi szervezet álljon a mozgás élére. Ez jó volt, de nem volt koncepció a vezetésben: hogyan? Ebből adódóan a tüntetésen számos funkcionárius és párttag vett részt úgy vélve, biztosítani tudják a rendet és fegyelmet. Este – visszatérve a Budapesti Pártbizottság székházába – egyetértettek már abban, hogy proletárdiktatúra létéről van szó. Hasonló felismerés indult el a párttagok között is. Ennek az lett a következménye, hogy nagy számban keresték fel 23-án éjjel és 24-én a pártbizottságokat, felajánlották segítségüket az ellenforradalom elleni fegyveres harcra.”

„A szovjet csapatok segítségével, a fegyveres munkás- és kommunista csoportok részvételével, a munkáshatalomhoz hű fegyveres erők október 27-28-ra virradó éjszaka Budapest több pontján felszámolták az ellenforradalmi fegyveres csoportokat. Kedvezőbbé váltak tehát a szocializmus híveinek harci feltételei. Erőiknek azonban mégsem sikerült felülkerekedni”

– folytatódik az „elemzés” a 10. oldalon.

A 12. oldalon érkezik a miértekre a magyarázat:

„A kommunisták és a rendszerhez hű erők elleni terror, az ellenforradalom által szított nacionalista, szovjetellenes hangulat, az MDP feloszlatása, a koalíciós kormány megalakítása és a Varsói Szerződés szervezetéből való kilépés bejelentése, valamint Mindszenty hercegprímás beszéde nyilvánvalóvá tette sokak számára, hogy a revizionisták és szövetségeseik segítségével a Horthy-rezsim birtokosai, legreakciósabb elemei térnek vissza.”

Mindenesetre a 15. oldalon a kádári hatalom számára megnyugtató sorok jönnek.

„Az ellenforradalom elleni harcban döntő fordulat 1956. november 3-a volt, amikor a Szolnokon megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány amellett, hogy a Szovjetunió katonai segítségét kérte, egyben a néphez is fordult (…)”. „A forradalmi kormány fő feladatának az ellenforradalom fegyveres leverését, a törvényes rend helyreállítását és a munkáshatalom megvédését, megszilárdítását tekintette”

– írja szerző.

„A fegyveres harc Budapesten november 6-9-e között, a szovjet hadsereg nem csekély véráldozata árán, lényegében véget ért”

– áll a 16. oldalon, ahogyan ez is:

„Az ellenforradalom katonai veresége után az ellenforradalmárok taktikát változtattak. (…) A Központi Munkástanács az ellenforradalom legális központjaként szervezte a sztrájkokat, irányította a pártszervezetek és a szakszervezetek elleni támadásokat.”

A karhatalomról a 82. oldalon olvashatunk fejtegetést:

„A munkásőrség megszervezésének szükségessége már 1956 novemberében megfogalmazódott, de ekkor még a közbiztonság és a rend helyreállítása végett a forradalmi karhatalom létrehozása került előtérbe.”

A 122. oldalon az eszmei harc szükségessége is előkerül.

„A vizsgált időszakban az eszmei harc középpontjában az októberi események ellenforradalmi jellegének bizonyítása, okainak feltárása; Nagy Imre és csoportja szerepének, árulásának bizonyítása; a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság létrehozása és a szovjet csapatok behívása szükségességének elfogadtatása állt”

– összegez Hámori Lászlóné.

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom és források:

Zsebők Csaba: „Helytartóságok” a felsőoktatásban – Jelentések és határozatok az egyetemi és főiskolai marxizmus–leninizmus oktatásról (1951–1988). In: „Tudják már a kisgyerekek is” – Tanulmányok a proletárdiktatúra ideológiai és kulturális alapjainak megteremtéséről. (Szerk. Máthé Áron). Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017

Kelemen Elemér–Kardos József: 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest, 1996

Kultúrpolitika és közoktatásügy 1945–1989 között. In: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1369.html

Hornyák András: Az MSZMP ujjászervezése és a politikai, gazdasági, ideológiai konszolidáció Hajdu-Bihar megyében. Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1980 – D. É. 94.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Havas Miklós: A Hazafias Népfront helyzete és ujjászervezése a szocialista konszolidáció időszakában Komárom megyében (1957-1958.). Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1977 – D. É. 21.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Hámori Lászlóné: A Budapesti Pártbizottság eszmei-politikai küzdelme a munkáshatalomért a konszolidáció kezdetén /1956. november – 1957. június/. Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskolája, 1986 – D. É. 321.; ELTE Toldy Ferenc  Könyvtár, A Politikai Főiskola disszertációi

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Villax Richárd: „Fáj a fejem” – néhány gondolat a pa-dö-dő jelenségről jubileumuk kapcsán

Az Állatkertben (!) ünnepelték a napokban a Pa-Dö-Dő lányok együtt éneklésük harmincadik évfordulóját. Bizony, már …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.