2018 augusztus 19., vasárnap
Forrás: mult-kor.hu

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 14. rész – Kétszázezer magyar elmenekülése I.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulójához közeledve górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtása után mintegy kétszázezer, többségében aktív korú magyar indult el nyugatra. Túlnyomó többségük Ausztrián keresztül, s majd húszezren Jugoszláviát – azon belül is sokan Szlovéniát – választották első állomásul. Azóta mindez a XX. század egyik legnagyobb népvándorlásaként vonult be a történelembe. Kétszázezer honfitársunk azért menekült el Kádár, Münnich, Apró, Marosán, Biszku rettegéssel teli „barakkjából”, mert vágyott a szabadság levegőjére, tartott a bolsevik bosszútól, és kevésbé nyomorúságos életet kívánt magának, s családjának. Sokaknak szerencséje volt, hiszen hamar elkerültek segítőkész családokhoz, lett munkájuk, sőt még saját lakásuk is. A többiek helyzete is előbb-utóbb – igaz, egyeseké csak pár év múlva – rendeződött, viszont addig menekülttáborokban időztek. Ezek közül több helyen rendkívül rossz állapotok uralkodtak; például az ausztriai Traiskirchen tábora tíz évig szovjet laktanyaként szolgált, és meglehetősen lelakta a Vörös Hadsereg.

Segélyszervezetek, vizsgálóbizottságok, konzuli osztályok jelentettek kapaszkodót a kiszolgáltatott magyaroknak. Egyes statisztikák szerint néhány ezren visszatértek Magyarországra, és nem kevesen közülük hamar a megtorló hatóságok kezei közt találták magukat. Kétszázezer magyar viszont új otthonra lelt Nyugat-Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Izraelben vagy Törökországban. Az amerikaihoz vagy a kanadaihoz képest manapság talán kevésbé ismert példa: Franciaországban több mint tízezer ’56-os magyar talált otthonra…

Forrás: hirado.hu

A nyugati emigráció egyik legfontosabb orgánuma, a legendás Irodalmi Újság 1958 végén méltatta a befogadókat. „A francia kormány, valamint számos magánszervezet mindent elkövetett annak érdekében, hogy az újonnan érkezett magyarok beilleszkedését megkönnyítse.” – fejtegette a rangos lap, leszögezve, hogy két év alatt a magyar menekültek túlnyomó többsége munkába állt vagy tanulhatott, s a franciák számára is súlyos lakásproblémán kívül nagyobb gondja nincsen. Felbecsülhetetlenül nagy segítséget jelentett, hogy a menekült magyar diákok komoly része ösztöndíjban részesült, hiszen ’57 tavaszán Franciaországban ötszáz diák kapott „állami segélyt”. Az ottani hivatalos és magánszervek nyújtotta támogatás (egyetemi menza, lakhatás) később szintén lehetővé tette tanulmányaik folytatását.

Az ’56-ban a menekülés mellett döntő magyarok jellemzően megháláltak a befogadó országok segítségét, és túlnyomó részük lojális polgára lett az „új hazának”.

Mindazonáltal az ’56-ban elmenekültek óriási veszteséget jelentettek országunknak, és végső soron pótolhatatlannak bizonyultak a nemzet szempontjából, hiszen az unokák döntő többsége csak a magyar származás tudatát őrzi, az ősök nyelvét már nem. Ők „még nem is értik egészen, hogyan lehet egy család az, amelynek fele Magyarországon, a másik fele Új-Zélandon él. Nem tudják, mi közük van egymáshoz. Nem értik, miért sírnak a nagyszülők, ha az unokák, összetalálkozva, kissé gyanakodva vizsgálják egymást, idegenként próbálják a másik szavait” – írta Sós Péter János.

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom:

Bence Lajos – Göncz László – Kolosa Tanja – Kovács Attila: „Hova megyünk, bajtársak?” – „Világnak!”. MNMI, Lendva, 2016

Sós Péter János: Magyar exodus – Magyar menekültek nyugaton, 1956–1959. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006

Horváth Miklós (szerk.): A forradalom tanúi – Budapest 1956. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatatásáért Közalapítvány, Budapest, 2014

***

Az eddig megjelent részek:

Az első rész ITT, a második ITT, a harmadik ITT, a negyedik ITT, az ötödik ITT, a hatodik ITT, a hetedik ITT, a nyolcadik ITT, a kilencedik ITT, a tizedik ITT, a tizenegyedik ITT, a tizenkettedik rész ITT, a tizenharmadik rész pedig ITT olvasható.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Villax Richárd: „Fáj a fejem” – néhány gondolat a pa-dö-dő jelenségről jubileumuk kapcsán

Az Állatkertben (!) ünnepelték a napokban a Pa-Dö-Dő lányok együtt éneklésük harmincadik évfordulóját. Bizony, már …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.