2017 november 21., kedd
Forrás: pestisracok.hu

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 15. rész – 200 ezer magyar elmenekülése II.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulójához közeledve górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után mintegy kétszázezer, többségében ifjú, illetve aktív korú magyar indult el Nyugatra. Érdemes pár példát felidézni…

A nagykárolyi, azaz partiumi Komáromi Attila 1944-től 1953-ig volt szovjet fogságban. Mindössze tizenhét évesen hurcolták el kényszermunkára Sztálin emberei. Magyarországra tért haza, ám három év után a távozás mellett döntött, hiszen ’56 november 4-én meglátta dübörögni a szovjet tankokat, s ekkor megelevenedtek előtte a tizenkét évvel azelőtt történtek. „Rémület fogott el. Éjszaka nem tudtam nyugodni. Szörnyű álmaim voltak: A vallató tiszt pisztolyával hadonászott felém, lefagyott a lábujjam, disztrófeás, rühes, maláriás voltam, bújtam a sáskák elől, farkasok üldöztek, hullákat hordtam halomra, a bányában betemetett a kő, magasból zuhantam alá, fáztam, vagy hőség gyötört, és mindig éhes voltam” – írta Életre ítéltek című visszaemlékezésében Komáromi, aki végül Svájcba menekült és ott is élt évtizedekig.

A Corvin köz főparancsnoka, a hős Pongrátz Gergely édesanyja és testvérei Bostonban az örmény katolikus közösség tagjai lettek. Az segítette, támogatta őket, amikor kikerültek Amerikába.  Ez nem véletlen, hiszen a család erdélyi magyar-örmény származású volt. Gergely öccse, Pongrátz András egy oral history interjúban felidézte: „Egyik rokonunk örmény katolikus, mechitarista papként szolgált Bécsben, így a családunk először odament. Bécsben egy öreg örmény pappal is találkoztunk, aki korábban Szamosújváron munkálkodott. Nagyon jól ismerte a családunkat, különösen, hogy szülővárosunk örmény templomában édesanyám orgonált, és direktorként vezette az énekkart. Az öreg örmény pap javasolta édesanyánknak, hogy ne is gondolkozzanak, csak Amerikába szabad menni. Neki éltek rokonai az Egyesült Államokban, ők pedig érintkezésbe léptek a Boston melletti mechitarista pappal. Oda mentünk tehát, és az örmények hihetetlenül sokat segítettek. Édesanyám mesélte, hogy a pap felvitte anyánkat és húgunkat egy harmadik emeleti lakásba. Anyámék kérdezték, hogy hol vannak a háziak… A pap meg válaszolt, hogy ez az új otthona a Pongrátzoknak… Az örmények teljesen berendeztek egy lakást nekünk… (…) heten mentünk ki Amerikába ’56-ban: a hat fiútestvér, aki a forradalomban harcolt, és a húgunk.”

Forrás: budapestbeacon.com

A franciaországi magyar kolóniát erősítők között volt olyan, aki harcolt a pesti utcán. Sujánszky Jenő 1949-ben, húszévesen hazafias meggyőződésből döntött úgy, hogy csatlakozik a diktatúraellenes, titkos nemzeti ellenálláshoz. Tíz hónappal a forradalom kitörése előtt tartóztatták le. Októberben a szabadságharcosok szabadították ki a börtönből, rögtön csatlakozott a fegyveres felkelőkhöz, s a Corvin közben küzdött. November végén távozott Nyugatra. „Olyan országot akartam, ahol nincs faji vagy osztályalapú megkülönböztetés, ahol megvalósul a szociális igazságosság és az emberi jogokat tiszteletben tartják” – emlékezett Sujánszky. Sajátos utat járt be Lakits István, aki már ugyan 1948-tól Franciaországban élt és folytatott felsőfokú tanulmányokat, de ’56 októberében úgy döntött, hazatér Magyarországra, s a szabadságharc szolgálatába áll. Mire ideért, a haza sorsa eldőlni látszott. Végül csak egy napot tölthetett Sopronban, mert november 4-én az erdészeti egyetem hallgatóival együtt átlépett Ausztriába. „Megértettük: a forradalmat hamarosan leverik, a puskával felfegyverzett egyetemi hallgatók nem tudják megállítani a tankokat, és akik előtérbe helyezték magukat, vagy fegyvert fogtak, súlyos megtorlást reszkíroznak” – nyomatékosította Lakits, aki visszatért francia földre, azonban azóta áhítattal őrzött egy kirojtosodott piros-fehér- zöld karszalagot, amelyet Sopronban hordott. A november 4-e után a magyar hazát elhagyó és Franciaországba került Nyéki-Körösy Mária később a Pompidou Központ főkönyvtárosa lett. Nem mellékes körülmény, hogy 1951-ben édesanyjával együtt kitelepítette a magyarországi bolsevik hatalom, ezért a forradalom leverése után – korábban meghurcolt emberként – kilátástalannak ítélve a helyzetét, a menekülés mellett döntött.

Nem lehet elégszer elmondani, leírni: az 1956-ban elmenekültek óriási veszteséget jelentettek országunknak…

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom:

Sós Péter János: Magyar exodus – Magyar menekültek nyugaton, 1956–1959. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006

Horváth Miklós (szerk.): A forradalom tanúi – Budapest 1956. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatatásáért Közalapítvány, Budapest, 2014

Komáromi Attila: Életre ítéltek. Gilde, Verlags- und Handels-GmbH, Svájc, 1993

Dr. Zsebők Csaba szamosújvári interjúja Pongrátz Andrással – 2016 novembere. In: www.fovarosiormeny.hu

***

Az eddig megjelent részek:

Az első rész ITT, a második ITT, a harmadik ITT, a negyedik ITT, az ötödik ITT, a hatodik ITT, a hetedik ITT, a nyolcadik ITT, a kilencedik ITT, a tizedik ITT, a tizenegyedik ITT, a tizenkettedik rész ITT, a tizenharmadik rész  ITT, a tizennegyedik rész pedig ITT olvasható.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Idén is lesz csepeli jégpálya!

Idén is lesz jégpálya Csepelen, a Szent Imre téren, a hév megálló mellett. A megnyitó …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.