2018 április 22., vasárnap
Nicolae Ceaușescu - Fotó: gettyimages

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 19. rész – Király Károly és „köre” küzdelme a román diktatúrával II.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Király Károly több mint tíz éven keresztül, egészen a román diktátor bukásáig, számos beadvánnyal fordult a pártállami vezetőkhöz. Nem mellékes, hogy ezeket a dokumentumokat a magyar jogvédő nyugati médiumokhoz is eljuttatta, még ha ez sokszor komoly szervezőmunkát is igényelt, az állandó fenyegetettség közepette. A Román Kommunista Párt KB végrehajtó bizottsága egyik tagjának, Virgil Trofinnak 1978 októberében küldött levelében Király leszögezte: megengedhetetlen, hogy félelem nélkül senki nem mondhatja el véleményét, még az állampárton belül sem. „Országszerte önkényeskedés, törvénysértés uralkodik. A törvényeket lábbal tiporják, a bürokrácia és a demagógia törvényjogot nyert; a hazugság, hízelgés szinte kötelező, nem csak elfogadott, az igazság és emberi méltóság helyett. (…) Holott végzetes eltévelyedés azt várni 20 millió embertől, hogy csakis úgy gondolkozzék, ahogy megengedi, elvárja tőle az ország vezető rétege” – nyomatékosította Király, megjegyezve, hogy ha ez valósággá válna, gyakorlatilag eltűnne a társadalom, az emberek pedig élettelen bábokká válnának, akiknek nincsenek vágyaik, gondolataik: robotok lennének, s vakon végrehajtanák a „Központ” utasításait.

A „mindenható” pártvezérhez, Nicolae Ceausescuhoz 1987 augusztusában írt levelében Király Károly hangsúlyozta: „Ide jutottunk: hagyjuk a dolgokat a maguk mentére, jóllehet a gazdasági helyzet siralmas, a politikai légkör fullasztó, a hazugság és megtévesztés állami rangra emelkedett. Mindez azért eshetett meg, mert körülvette magát karrieristákkal, kalandorokkal, akikben szemernyi felelősségérzet, kötelességtudás sincs. Megszédítik a talpnyalók. Istenítik, hazudnak önnek (…) az ország pedig siralmas helyzetbe jutott. (…) A lidércnyomás, bármilyen hosszan tartó is, szétfoszlik. És szörnyű lesz az ébredés, a kijózanító reggel.”

Király Károly testvéreit – mivel segítették fivérük jogvédő harcát – egyre nehezebb helyzetbe hozta a párt és a titkosrendőrség. A szinte teljes ellehetetlenítés miatt a nyolcvanas évek második felében a szülőföld elhagyása mellett döntöttek. Király Ibolya így emlékezik családja kálváriájára: „A tényt, hogy nem nagylelkűségből engedtek eltávozni az országból engem és két fivéremet, Istvánt és Attilát, alátámasztja az, hogy nemcsak az én nagyobbik lányomat tartották vissza, hanem Attila egyik lányát és vejét is. Rejtett üzenete – zsarolás volt: lakat a szájra, mert különben soha nem fogjátok őket viszontlátni! A másik ördögien kigondolt cél az volt, hogy Király Károlyt a lehető legjobban elszigeteljék. Barátait beszervezni, testvéreit elüldözni, kellemetlenségeit növelni, egészségét tönkretenni, lelkileg megtörni.”

Mint testvére felhívja a figyelmet, 1989 őszére Király Károly körül már rendkívül sűrűvé vált a levegő. A diktátort és „udvartatását” felbőszítette, hogy a külföldi adók egymás után sugározták az erdélyi magyar személyiség beadványait, ráadásul a Szabad Európa Rádióban ekkoriban kezdték beolvasni a korábban disszidált román kémfőnök, Ion Mihai Pacepa könyvét, amely leleplezte a rezsim megannyi bűnét. Ceausescu tekintélye megrendült. Mindezek is, természetesen az adott nemzetközi környezetben, siettették a pártvezér bukását…

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom:

Király Ibolya: Emlék-repeszek – Király Károly igazsága. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2016

Papp Sándor: A határon túli magyar nemzeti közösségek életrajza 1918-1988. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 1999

Károly Kocsis–Eszter Kocsis-Hodosi: Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin. Budapest, 1998

Varga E. Árpád: Városodás, vándorlás, nemzetiség – Adatok és szempontok az erdélyi városi térségek etnikai arculatváltásának vizsgálatához. In: Regio 1991. 4. sz., Erdélyi Szemle. 1994. 5-6. sz.

Az eddig megjelent részek:

Az első rész ITT,

a második ITT,

a harmadik ITT,

a negyedik ITT,

az ötödik ITT,

a hatodik ITT,

a hetedik ITT,

a nyolcadik ITT,

a kilencedik ITT,

a tizedik ITT,

a tizenegyedik ITT,

a tizenkettedik rész ITT,

a tizenharmadik rész  ITT,

a tizennegyedik rész ITT,

a tizenötödik rész ITT

a tizenhatodik rész ITT

a tizenhetedik rész ITT

a tizennyolcadik rész pedig ITT

olvasható.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Mit őriznek az Őrségben? – 7. Táncoló színek – Veleméri katolikus templom

Színeken táncoló hajnalfény, képről képre jár, minden nap más titkot idéz, Krisztust, ki ítél, a …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.