2018 november 17., szombat
CPSU members, L-R: Mikhail Gorbachev, Andrei Gromyko, Nikolai Tikhonov, Leonid Brezhnev, Mikhail Suslov, Konstantin Chernenko, Yuri Andropov, and Boris Ponomarev pose for a photo during a meeting with CPSU Secretary General Leonid Brezhnev in Moscow, USSR. (Photo by TASS via Getty Images)

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 20-21. rész – A nemzeti eszme és a kommunizmus küzdelme I-II.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

A „Kárpátok alatt”, s egész tágabb térségünkben a nemzeti eszméket a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió sem volt képes kiirtani. A legfőbb politikai erő a XX. században mindvégig a nacionalizmus, nem a kommunizmus – hangsúlyozta John Lukacs az 1990-es évek első felében. A történelem sajátos fintora, hogy Wilson amerikai elnök eszméi is forradalmibbnak bizonyultak, mint Leninéi, vélekedett a neves tudós. A magyar származású amerikai történész nyomatékosította, hogy a nemzeti önrendelkezés Wilson-féle eszméje hozzájárult, hogy 1918-ben egész birodalmak bukjanak. Hét évtized múlva ugyanez a gondolat pont azon államok némelyikét – például Jugoszláviát és Csehszlovákiát – bomlasztotta, amelyeket a hajdani amerikai elnök segített létrehozni. Lukacs szerint emiatt bomlott fel a Szovjetunió is, mint az orosz cári birodalom örököse. Míg a kommunizmus halott, addig a nemzeti önrendelkezés eszménye él és virul – szögezte le a kutató.

A nemzeti eszmének a kommunizmus feletti erkölcsi fölényére bizonyság az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. A világtörténelmi jelentőségű napok „előkészítői” között számos olyan egyetemista, fiatal értelmiségi fellelhető, aki nem volt kommunista múlttal terhelt. Erre bizonyság a mindössze egy számot megért, legendás – portálunkon már 2016-ban górcső helyezett – Tiszta szívvel folyóirat, illetve az egyetemi lap bázisát jelentő „Kolhoz Kör”. „A Kádár-korszakban megjelent, 1956-ot ellenforradalomnak megíró munkák a forradalom előkészítőjének tekintették, az ellenforradalmi erők élcsapatának, más munkák jelentéktelen mellékvonalnak. A magukat a körhöz tartozóknak vallók közül vannak, akik szervezett csoportnak, vannak, akik vitatkozó alkalmi társaságnak tekintik” – ecsetelte Borsodi Csaba. Mint hozzátette: „Az összetartó erő is ez, a vidéki származás, az otthon szerzett tapasztalatok, a propaganda és a falusi, vidéki városi valóság közötti kiáltó ellentét. (…) A tagság első jelentősebb önálló lépése az 1956. március 15-i ünnepség volt”.

Egyébként a hivatalostól eltérő, zártkörű megemlékezést tartottak a nemzeti ünnepen. A „Kolhoz” fedőnévvel munkálkodó Kör egyik tagja, Kabdebó Lóránt visszaemlékezése szerint kora ősszel tervezték meg, hogy – egészen szokatlan módon – független egyetemi folyóiratot indítanak. Meg is alapították a Tiszta szívvel című lapot, amely már a forradalom kirobbanása előtt két héttel, október első harmadában megjelent. Borsodi Csaba rámutatott, hogy a „Kolhoz Kör” legnagyobb hatású akciója az 1956. október 6-i történelmi séta, majd tüntetés volt. Az ezekben a napokban megjelent folyóiratban tanulmányok, költemények, sőt, rendszerkritikus oktatási javaslatok láttak napvilágot. Nem mellékesen, az orosz nyelv fakultatívvá tételét is erősen ajánlották a lapban. Az október 6-i séta után ráadásul megfogalmazódtak bizonyos követelések. „A Magyar Diákok kezdetű politikai röplap jutott el Szegedre október 10. után. Ma már tudjuk, hogy a levelet, amiben ez a röplap szerepelt, Román Károly (A Tiszta szívvel ideiglenes szerkesztőbizottságának egyik tagja – Zs. Cs.) írta szegedi joghallgató barátjának, Alexa Helmutnak” – szögezte le Borsodi, aki idézi is a röplapot: „Felhívunk benneteket, hogy október 22-én lépjetek velünk egységesen sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért.”

Borsodi Csaba egyértelművé tette, hogy a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megalakításában jelentős szerepet játszott ez a levél. Az pedig közismert, hogy a MEFESZ sorsdöntő szerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában. Egyes értékelések szerint egyébként az 1956-os forradalom kitörése előtt a Tiszta szívvel volt az igazi változásokat elsőként követelő és független lap. Mindenesetre látható, hogy a „Kolhoz Körben” összegyűlt egyetemi ifjak a magyar nemzeti eszme szempontjából két kulcsfontosságú emléknapon is, március 15-én és október 6-án indították szimbolikus és történelmi jelentőségűnek bizonyuló akcióikat.

A Szovjetunió hiába tiporta el az 56-os forradalmat és szabadságharcot, a magyar nemzeti eszme nem csupán külhonban, hanem idehaza is tovább élt. Ez nem csupán egyes művészeti alkotások kapcsán derül ki, hanem egyes korabeli dokumentumokból is. Olyannyira, hogy például 1963 májusában a Művelődésügyi Minisztérium egy, az állampárt megfelelő testületének küldött jelentésében panaszkodó hangot is megütött. A téma nem más volt, mint az MSZMP VIII. kongresszusa anyagai feldolgozásának tapasztalatai a felsőoktatási intézményekben. (Az állampárt fenti kongresszusa 1962. november 20–24-e között ülésezett.)

Bár a jelentés alapvetően bizakodó hangvételű, az MSZMP-t biztosítja a kedvező fejleményekről, ám felhívják a figyelmet, hogy egyes hallgatók arról is érdeklődtek, Magyarország miért szállít uránt a Szovjetunióba, miközben az magyar szempontból nem gazdaságos. Meglehetősen elterjedtnek tüntették fel azt a véleményt, hogy Magyarország képviselete a KGST-n belül gyenge. Mi több, lejegyezték azt a panaszt is, hogy valamilyen kérdés kapcsán még mindig felvetődött „Erdély ügye”. „A hallgatók túlnyomó többsége helyesli pártunk politikáját, a VIII. kongresszus beszámolóit, határozatait” – olvasható a minisztériumi jelentésben, amelyben ugyanakkor hangsúlyozták: általában „a helytelen nézetek” túlnyomó többségét maguk a hallgatók cáfolták meg a viták során, azonban egyértelművé vált, hogy egyes ideológiai, politikai és gazdasági kérdésekben „erőteljesen hatnak káros burzsoá nézetek, különösen a nacionalista eszmék”. Mindazonáltal a nemzeti eszmék a keleti blokk más országaiban is hatottak. Mindez nem csupán a többségi nemzetekre vonatkozott, hanem általában a nemzeti kisebbségi közösségekre is.

Egy példa: a prágai tavasz nyomán, 1968. augusztus 14-én Pozsonyban a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (Csemadok), a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Lengyel Kulturális Szövetség együttes tanácskozást tartott a kisebbségeket érintő közös kérdésekről. Elfogadott nyilatkozatuk szerint a csehszlovák alkotmányban szükséges rögzíteni, hogy az országot a két nemzet mellett nemzetiségek is alkotják, és ezek mind egyenjogúak. A három kisebbségi szervezet azt ugyancsak rögzítette, hogy az alkotmányba a nemzetiségek önigazgatási jogát szintén bele kell foglalni…

A következő másfél évtizedben térségünkben a nemzeti eszme leginkább művészeti alkotásokban, s a művelődési életben jelent meg (jó esetben). Ugyanakkor olykor csendes, ám annál bátrabb módon jelentkeztek nemzetiségi jogvédők is, például magyarok, a felvidéki Duray Miklóstól a kárpátaljai Fodó Sándoron át az erdélyi Király Károlyig.

John Lukacs úgy tartja, hogy Gorbacsov hatalomra kerülésekor a hithű kommunisták már csupán maroknyi kisebbséggé lettek az óriási szovjet birodalmon belül. Az utolsó szovjet vezetőnek ilyen körülmények között kevésbé kellett tartani az ortodox kommunistáktól, mint a nacionalistáktól az orosz néptömegen belül és kívül, mivel e sokaság keserűen szembesült azzal: a pártvezető nem a kommunista ideológiát, hanem a Szovjetunió belső és külső védőfalait dönti romba – összegzett Lukacs.

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja.

**

Felhasznált szakirodalom és források:

Lukacs, J. (2006): A XX. század és az újkor vége. Budapest, Európa Könyvkiadó.

Borsodi, Cs.: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In: www.btk.elte.hu

Kabdebó, L. (2007): 1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája). In: MKDSZ.hu, 2007. március 7.

MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 8. őe.; MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály iratai; 1963.; Jelentés az MSZMP VIII. kongresszusa anyagainak feldolgozásának tapasztalatairól a felsőoktatási intézményekben

Zsebők, Cs.–Keresztes, G.–Klenner, Z.–Papp, A.–Nemcova, A. (2005): A prágai tavasz és a kisebbségek. Budapest, Uniós Tanoda Alapítvány, a Nemzetközi Visegrád Alap támogatásával.

Zsebők, Cs. (2016): Nemzeti eszmék és globalizáció. In: Gazdaság – Etika – Globalizáció Szöveggyűjtemény. Budapest-Sümeg, Jövőegyetem könyvek

Az eddig megjelent részek:

Az első rész ITT,

a második ITT,

a harmadik ITT,

a negyedik ITT,

az ötödik ITT,

a hatodik ITT,

a hetedik ITT,

a nyolcadik ITT,

a kilencedik ITT,

a tizedik ITT,

a tizenegyedik ITT,

a tizenkettedik rész ITT,

a tizenharmadik rész  ITT,

a tizennegyedik rész ITT,

a tizenötödik rész ITT

a tizenhatodik rész ITT

a tizenhetedik rész ITT

a tizennyolcadik rész pedig ITT

a tizenkilencedik rész pedig ITT

olvasható.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.