2018 október 19., péntek
A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (balról jobbra) Apró Antal, Münnich Ferenc, Révész Géza, Kádár János, Dobi István és Biszku Béla. / Forrás: frontoldal.hu

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 22. rész – Megtorlások ’56 után tíz évvel

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

Az 1956-ot követő megtorlások után is mutatkozott ellenállás a vidéki Magyarországon, még ha szórványosan is. A Közép-Dunántúlon az 1960-as évek derekán kettő – a hatalom által utóbb „fegyveresnek” beállított – összeesküvés is szerveződött. Nem mellékesen mindkettő Veszprém megyében, amelyet a hírhedt, sztálinista Pap János megyei első titkár irányított vasmarokkal.

Ami az első „csoportosulást” illeti: néhány somlói szőlősgazda, és pár devecseri tanító s tanár présházban borozgatva minden október 23-án megemlékezett a forradalomról és szabadságharcról. A nemzeti függetlenség visszaállítását óhajtó Vaczkó László és barátai „Októberi Frontnak” nevezték alapvetően békés szervezetüket, miközben abban reménykedtek, hogy világpolitikai fejlemények hamarosan véget vetnek a kommunizmusnak. „Írott programjukban egy szociálisan igazságos ’szabad, független, demokratikus és semleges Magyarország’ létrejöttét jelölték meg célként, a forradalom tizedik évfordulójára pedig játéknyomdán készített és postai úton terjesztett röplapokon hívták fel a figyelmet” – írta tanulmányában Jeszenszky Géza, megjegyezve, hogy 1966 elején a rendőrség megtalálta a „tetteseket”, ezután pedig a veszprémi bíróság pedig súlyos börtönbüntetéssel sújtotta az „összeesküvőket”.

A másik csoportot néhány Ajkán dolgozó bányász jelentette. Ők is 56 tízéves évfordulójához közeledve – Vaczkóéktól függetlenül – abban bíztak, hogy kirobbantható egy új forradalom. Hogy ehhez bátorítást adjanak, két honi Lenin-szobor felrobbantását tervezték. Végül a bányából szerzett anyaggal felrobbantottak egy vasúti sínt, amitől egy tehervonat kisiklott. Mint Kahler Frigyes munkájában felhívta a figyelmet, rövidesen megtalálták a tetteseket: a társaság vezetőjének, Hamusics János vájárnak a hatalom emberei nem kegyelmeztek, halálra ítélték s felakasztották 1967 februárjában a veszprémi várbörtön udvarán. Társait pedig hosszú időre börtönre ítélték.

„Hamusics János és társai veszprém megyei lakosok 1965 nyarán a nemzetközi helyzet kiéleződésének hatására elhatározták, hogy egy újabb ellenforradalom kirobbantására tesznek kísérletet” – idézte Tamáska Péter „az összeesküvés” rövid tényállását. Tamáska tanulmányában olvashatjuk a kommunista hatalom egyéb megállapításait is: „Diverzáns tevékenységre specializálták magukat. Tervbe vették a budapesti és szombathelyi Lenin emlékművek felrobbantását – már a helyszínt is szemrevételezték – a devecseri rendőrkapitányság, a zalai olajvezeték és más fontos objektumok felrobbantását készítették elő … 1966. március 28-án felrobbantották Ajka és Városlőd között a vasúti sínt és kisiklattak egy tehervonatot. Cselekményüket ellenforradalmi célzattal követték el, céljuk a rendszer megdöntése, ellenforradalmi helyzet megteremtése volt.”

Hamusics János / Forrás: internetfigyelo.files.wordpress.com

A célkeresztbe került „ellenforradalmárok” egyébként nagyrészt fiatalemberek, és nem mellékesen munkások, jelesül bakonyi bányászok voltak. Hamusics János, Balázs Sándor, Molnár Lajos, Buzás István, Illés József és Kiss Lajos egytől egyig a rendszer által preferált munkásréteg tagja volt, ami később a bolsevik hatalmat különösen felbőszítette. Papp Pál és Hamusics öccse, László segédmunkásként dolgoztak, s hogy „a dolgozó parasztságnak” legyen is képviselője soraikban, bevonták a perbe a 64 éves Lengyel József egyéni gazdálkodót, azzal vádolva, hogy tudomással bírt az összeesküvésről. Tamáska nyomatékosította, hogy Hamusics Jánost az első fokon halálra ítélő tanácsvezető bíró, dr. Marczi Pál kegyelemre ajánlotta, ám vélhetően felsőbb pártdöntés alapján – hogy elrettentő példát mutassanak az „ellenforradalom” tizedik évfordulóján – a kegyelmi kérvényt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke elutasította….

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja.

**

Felhasznált szakirodalom:

Kahler Frigyes: 1956 szellemének megtorlása tíz év után – Vaczkó László és Hamusics János ügye. In: Aetas, 2006/1

Jeszenszky Géza: 1956 és a rendszerváltozás. In: Kommentár, 2009/5.

Tamáska Péter: A jó smasszer világa – Vázlat a Kádár-korszak börtönpolitikájához. (A tanulmány 2003-ban készült el a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának felkérésére.) In: http://mek.oszk.hu

Az eddig megjelent részek:

Az első rész ITT,

a második ITT,

a harmadik ITT,

a negyedik ITT,

az ötödik ITT,

a hatodik ITT,

a hetedik ITT,

a nyolcadik ITT,

a kilencedik ITT,

a tizedik ITT,

a tizenegyedik ITT,

a tizenkettedik rész ITT,

a tizenharmadik rész  ITT,

a tizennegyedik rész ITT,

a tizenötödik rész ITT

a tizenhatodik rész ITT

a tizenhetedik rész ITT

a tizennyolcadik rész ITT

a tizenkilencedik rész ITT

a húsz és huszonegyedik rész pedig ITT

olvasható.

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.