2018 december 17., hétfő
Forrás: ezatuti.blogstar.hu

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 28-29. rész – Pártállami agymosás minden szinten

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

A pártállam idején az ideológiai oktatás intézményhálózata jelen volt az ország minden részében. A marxista-leninista képzésben fontos szerepet játszottak a különböző szintű pártiskolák. Ilyenek voltak az egyéves pártiskola, az MDP Pártfőiskola, a Lenin Intézet, a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetem (MLEE) és az MSZMP Politikai Főiskola.

A magyarországi kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárásához elengedhetetlen a rendszer tulajdonképpeni ideológiai-filozófiai alapját és hátterét biztosító intézmények megismerése…

MSZMP Politikai Főiskola

Ezen intézményekben a megszerzett diplomák minősítése ugyan olykor változott, ám mindvégig fontosnak bizonyult a rendszer számára. Volt olyan diploma, ami főiskolai végzettséget jelentett. Mi több, az MSZMP Politikai Főiskola befejezése után már egyetemi diplomát kaptak kézhez a végzett hallgatók. Akit arra érdemesnek talált a hatalom, doktorálhatott is ebben az intézményben.

Az állampárt a legtöbb vezető állás betöltéséhez egyébként elvárta, hogy a pályázónak valamely pártiskolai végzettsége legyen. Mindehhez hozzájárult, hogy az MLEE-nek budapesti és megyei tagozatai egyaránt működtek.

A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) a Politikai Főiskolát egy 1968-as határozattal hozta létre, azt a célt kitűzve, hogy az az állampárt komplex, egyetemi szintű elméleti-politikai képző- és továbbképző helyévé váljon. Ennek nyomán a XIV. kerületi Ajtósi Dürer sor 19–21. szám alatt működő Politikai Főiskola ténylegesen a magyarországi pártoktatás és vezetőképzés legmagasabb szintű fórumává vált.

A Politikai Főiskola államilag elismert diplomát adott ki, mi több, doktoráltatási joggal is bírt. Tanárait az MSZMP jelölte ki, illetve hagyta jóvá, s állami kinevezést kaptak. A pártállam szétesésével a „főiskola” is befejezte működését. A több ezer tételből álló „főiskolás” diplomamunka-gyűjteményt napjainkban az ELTE Egyetemi Könyvtára őrzi.

Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem

A kádári korszak másik meghatározó intézménye a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem. Ez a XI. kerületi Villányi úton működött, mindazonáltal az egyetemnek minden megyeszékhelyen kihelyezett tagozata is volt. A Marximus-Leninizmus Esti Egyetem ugyancsak az állampárt érdekekeit szolgáló ideológiai képzés intézménye lett. Évtizedeken keresztül egyébként főiskolai oklevéllel volt egyenértékű az MLEE két éves szakosított tagozatán oktatott valamennyi szakágból az államvizsga letételét együttesen tanúsító oklevél. Ezen intézményekben természetesen az ideológiai indoktrináció bizonyult az elsődleges célnak, s nem a tudomány valódi művelése.

A valódi felsőoktatásban az úgynevezett reformok első nagy hulláma már 1948-ban tetőzött. Kimondták, hogy az egyetemnek nyitottnak kell lenni a munkások és parasztok tömegei előtt, ugyanakkor meghatározták az úgynevezett keretszámokat is.

A keretszámok 60 százalékos munkás-paraszt jelenlétet követelt meg az egyetemekre felvett hallgatók közül. Ennek eredménye lett a budapesti népnyelven „gyorstalpalónak” nevezett intézmény, melyben – indokolatlanul – rövid képzési idő alatt kaptak érettségit az arra „rászorulók”. Ebből a fajta érettségiből léptek át az egyetemi rendszerbe a káder-ifjak gyakran mindenféle elhivatottság, tehetség nélkül. Ennek a furcsa jelenségnek az elsődleges eredménye az egyetemi polgárság felhígulása lett.

Mindemellett erőltetett tananyagcsökkentést hajtottak végre, amelyek iskolásan didaktikus módszerek alkalmazásával jártak: a kötelezően előírt tankönyvet, jegyzetet visszhangzó előadásokat azok anyagát mechanikusan visszakérdező szemináriumok követték. Ennek hatására az oktatás színvonala egyre csökkent, s a tudományos teljesítményeket nem honorálták.

Ideológiai oktatás az egyetemeken, főiskolákon

Az 1949-es évek végétől minden szakon és karon bevezették a marxizmus–leninizmus kötelező oktatását. Az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején végrehajtott „felsőoktatási reform” egyik legfontosabb elemeként a kommunista hatalom diktatórikus eszközökkel kényszerítette rá szinte valamennyi tudományágra és szakra a marxista-leninista ideológiát. A direkt ideológiai oktatás szervezeti kereteit az 1949/50-es tanévre teremtették meg. A Rákosi-rendszer 1950-től, a felsőoktatási intézményekben bevezettette a kötelező ideológiai tárgyakat, létrehozva a marxizmus-leninizmus tanszékeket.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1950 szeptemberében Központi Marxizmus-leninizmus Tanszék jött létre. A kezdeti időszakban ez irányította az ország összes felsőoktatási intézményében folyó marxista oktatást. Az 1950/51 tanévtől kezdődően a politikai gazdaságtan, a marxizmus-leninizmus fő kérdései jelentették a kötelező tananyagot, az 1951/52 tanévtől a marxizmus alapjai, a politikai gazdaságtan, továbbá a tudományegyetemeken a dialektikus és történelmi materializmus.

Mindezek a folyamatok az egész országban abszurd módon megváltoztatták a képzés belső szerkezetét is: vagy növelték az amúgy is magas óraszámot, vagy a szakmai tárgyaktól vették el időt. A tananyag egyébként sem haladta meg a dogmatikus marxizmus, illetve a vulgármarxizmus szintjét, ugyanakkor a rendszer által favorizált nézeteket a szlogenek szintjén erőszakosan hirdették. A marxizmus-leninizmus tanszékek különböző nevek alatt – például tudományos szocializmus tanszék – a kommunista diktatúra alatt mindvégig, 1989-90-ig működtek.

A szervezeti kereteket tekintve az 1949/50-es tanévtől teljes teret nyitottak az ideológiai indoktrinációnak. A honi felsőoktatási intézményekben ekkor válik általánossá és kötelezővé az ideológiai oktatás: jelesül a marxizmus-leninizmus alapjainak, időszerű politikai kérdéseknek a dogmatikus sztálinista ismertetése, mégpedig a propaganda és az agitáció módszereinek az összekapcsolásával.

1950-tól – a pártállami előírásokhoz igazodva – az ország minden felsőoktatási intézményében megalapították a marxizmus-leninizmus tanszékeket….

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Egyes szakdolgozatok címei a Politikai Főiskolán:

Ferenczi István: Harc a szocialista konszolidációért Tatabányán – 1956. november 4.–1957. június (é. n.)

Ábel Tibor: A vallás és az ellene folyó harc néhány kérdése társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában (1971)

Szarka György: A budapesti távbeszélő üzemekben dolgozók politikai magatartásáról – Egy szociológiai vizsgálat eredményei (1972)

Maurer Jenő: Az imperialista erők fellazítási politikája a magyar ifjúság ellen (1972)

Szigeti Zoltán: Marxizmus-leninizmus esti középfokú iskola hatékonyságának, presztízsének vizsgálata a gyulai járásban (1974)

Szücs Imre: A kispolgári szemlélet és magatartás megnyilvánulásai Nyíregyháza városban és a pártszervezetek feladatai az ellenük folytatott harcban az MSZMP X. kongresszusa utáni időben (1975)

Hódi Sándor: A nacionalizmus elleni ideológiai harc időszerű kérdései – A nacionalizmus marxista felfogása; a szocialista hazafiságra való nevelés feladatai (1976)

Búza Mátyás: A nacionalizmus elleni harc felszabadulásunk utáni fejlődése és feladatai a többnemzetiségű bajai járásban (1977)

Fehér György: A fasizmus államhatalmi rendszerének kialakulása és megszilárdulása Bács-Kiskun megyében 1919-1921 (1979)

Szekeres István: A nemzeti és a nemzetközi viszonyának marxista felfogása – A nacionalizmus elleni ideológiai harc, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus néhány időszerű kérdése (1979)

Argalász Kálmán: A szocialista hazafiságra való nevelés a békés egymás mellett élés és ideológiai harc időszakában – A szocialista hazafiság és proletárinternacionalizmus mint a burzsoá ideológia elleni harc fő fegyvere, különös tekintettel a Magyar Néphadseregben folyó nevelőmunkára (1980)

Haraszti István: Az úttörőből a KISZ-be való mozgalmi átmenet néhány pedagógiai problémája – A közösségi nevelés néhány tapasztalata a Budapest III. kerület általános és középiskoláiban végzett vizsgálat tükrében (1981)

Tóth István: A nacionalizmus megnyilvánulásai és az ellenük folytatott harc tapasztalatai Csongrád megyében (a 70-es évek közepétől napjainkig) (1984)

Oravecz Bertalan: A nacionalizmus elleni harc időszerű kérdései – Az internacionalizmus marxista felfogása (1986)

Kircz László: A szocialista hazafiság és internacionalizmus; hazafias internacionalista nevelés a Munkásőrségben (1988)

Egyes doktori értekezések címei a Politikai Főiskolán:

Kovács György: Adalékok a társadalmi tudatosság marxista értelmezéséhez (1975)

Havas Ervinné: A magyar munkásmozgalom forradalmi és katonai hagyományainak szerepe a szocialista hazafiságra‐proletár internacionalizmusra való nevelésben a Magyar Néphadseregben (1976)

Fendler Károly: A szocialista fejlődés néhány tapasztalata a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (1977)

Fodor László: A tömegkommunikációs intézmények és szervek pártirányítása (1977)

Sárdi Lajos: A Magyar Kommunista Párt közoktatáspolitikája, 1944‐1948 (1978)

Joó Miklós: A párttaggá nevelést és a párttaggá válást befolyásoló tényezők hatása a párt összetételének alakulására, a főváros VIII. kerületében – A leendő és az új párttagokkal való foglalkozás főbb formái és módszerei (1979)

***

Felhasznált szakirodalom és források:

Zsebők Csaba: „Helytartóságok” a felsőoktatásban – Jelentések és határozatok az egyetemi és főiskolai marxizmus–leninizmus oktatásról (1951–1988). In: „Tudják már a kisgyerekek is” – Tanulmányok a proletárdiktatúra ideológiai és kulturális alapjainak megteremtéséről. (Szerk. Máthé Áron). Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017

Kelemen Elemér–Kardos József: 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó, Budapest, 1996

Dr. Czagány László: A kar története. In: http://www.eco.u-szeged.hu/karrol/bemutatkozas/tortenet/a-kar-tortenete

Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In: http://www.btk.elte.hu/kartortenet

Kultúrpolitika és közoktatásügy 1945–1989 között. In: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1369.html

Az eddig megjelent részek:

Az első rész ITT,

a második ITT,

a harmadik ITT,

a negyedik ITT,

az ötödik ITT,

a hatodik ITT,

a hetedik ITT,

a nyolcadik ITT,

a kilencedik ITT,

a tizedik ITT,

a tizenegyedik ITT,

a tizenkettedik rész ITT,

a tizenharmadik rész  ITT,

a tizennegyedik rész ITT,

a tizenötödik rész ITT

a tizenhatodik rész ITT

a tizenhetedik rész ITT

a tizennyolcadik rész ITT

a tizenkilencedik rész ITT

a húsz és huszonegyedik rész ITT

a huszonkettedik rész ITT

a huszonharmadik rész ITT

a huszonnegyedik rész ITT

a huszonötödik rész ITT

a huszonhatodik rész ITT

a huszonhetedik rész pedig ITT

olvasható.

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Ködszurkáló: Hideg jel

Túl vagyunk ezen az iszonyatos Sargentini jelentés szavazáson, ezen az ingyencirkuszon az Európai Parlamentben, Uramisten, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.