2018 december 17., hétfő
Rákosi Mátyás / Forrás: keparchivum.net

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 31-32. rész – Terror a Rákosi-rendszerben I-II.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

A Rákosi-rendszert a féktelen terror jellemezte, ami az egész országot rettegésben tartotta. A korszakban bárkit bebörtönözhettek, megkínozhattak, illetve kitelepíthettek vagy kényszermunkatáborba hurcolhattak.

„A Magyar Kommunista Párt pedig a magyar demokrácia élén ellentámadásba megy a háborús uszítók, a sötét hírverők, a szabotálók, spekulánsok, feketézők, csüggesztők és sötétben áskálódók ellen”

– hirdette meg a bolsevik pártvezér, Rákosi Mátyás a „nagybudapesti pártaktíva” előtt, még 1947 októberében. Ezeket a bélyegeket bárkire rá lehetett sütni. Meg is tették… Hiszen sötét hírverő, csüggesztő, vagy éppen sötétben áskálódó tényleg bárki lehetett, illetve bárkire rá lehetett mondani, hogy az.

A kommunisták hatalmát biztosítani hivatott politikai rendőrség a fővárosban az Andrássy út 60. szám alatti – a korábban a nyilaskeresztes párt székházának otthon adó – épületbe költözött, már 1945-ben. A későbbi Államvédelmi Osztály (ÁVO), majd Államvédelmi Hatóság (ÁVH) emberei a mind több fogvatartottat már nem tudták az addigi cellákban elhelyezni. A környező terézvárosi épületek alatti pincéket ugyancsak elfoglalták, és a pincebörtönből valóságos labirintust alakítottak ki, ahol a rendszerrel szemben állókat, vagy a kommunisták ellenségeinek kikiáltott személyeket durván megkínozták, megölték, öngyilkosságba hajszolták, vagy „csak” vallomást csikartak ki belőlük. Az Államvédelmi Hatóság kifejezetten hírhedt volt kíméletlensége, elképesztően brutális módszerei miatt.

Forrás: fortepan.hu

Egyes politikai és egyházi vezetők ellen egyértelműen koncepciós pereket vezényeltek le a Rákosi-rendszerben. Ám a terror nemcsak őket érte el, hanem az országlakosok jelentős részét. Horváth Miklós hadtörténész kutatásai szerint minden harmadik családból elhurcoltak vagy bántalmaztak valakit.

„A szovjet megszállást követő időszakban kibontakozó terror egyik eszköze az internálás volt”

– hangsúlyozta Bank Barbara történész. 1948 és 1953 között a pártállam vélt vagy valós ellenfeleit a legbrutálisabb eszközökkel igyekezett ellehetetleníteni. Az elszigetelésre a fegyházak és börtönök mellett internáló- és kényszermunkatáborokat is fenntartottak Rákosi Mátyásék. A diktatúra tömegesen gyűjtette össze a politikailag veszélyesnek vagy kártékonynak mondott – vélt vagy valós – „ellenfeleit” és „ellenségeit”.

Az ÁVH egy sor büntetés-végrehajtási intézményt megkapott a Belügyminisztériumtól, és immár engedéllyel rendelkezett a saját működtetésű internálótáborok létrehozásához is. Irányítása alá került a kistarcsai gyűjtő- és internálótábor, aztán pedig az internáltakat kényszermunkára kényszerítve kialakították a recski, a kazincbarcikai, a bernátkúti, a sajóbábonyi és a tiszalöki táborokat.

A Mátrában kiépített táborban a – bírósági ítélet nélkül idehurcolt – mintegy másfél ezer fogvatartottat minimális létfeltételek között, hóban-fagyban is dolgoztatták folyamatosan az erdőben és a kőbányában. A hatalom elvárásainak megfelelően a recski rabokat sokszor bestiális kegyetlenséggel fenyítették és kínozták. A külvilágtól elszigetelt rabokat – akik között szociáldemokraták ugyanúgy voltak, mint keresztény konzervatív beállítottságúak – kiszolgáltatták az őrszemélyzetnek. A jórészt kegyetlen módszerekkel élő őrök körében szállóigévé vált a jelszó: „A rabokkal nem kell elszámolni!”

„Mindannyian kezdettől fogva egyetértettünk, hogy Recskről nem lehet megszökni. Barakkjainkat kettős drótsövény övezte; a két drótsövény közt öt méter széles, felszántott senki földje terült el: az őrtornyok egymástól mintegy 40 méter távolságban a drótsövény külső oldalán emelkedtek. Magát a tábort jóval nagyobb méretű kettős drótsövény övezte, sűrű toronyhálózattal”

– nyomatékosította Pokolbéli víg napjaim című művében a Recskre ugyancsak elhurcolt Faludy György. A legendás költő, író hozzátette: „Ha este a nagyobb enklávéból a kisebbe vonultunk, az őrség ottmaradt a külső tornyokban, a belső tornyok őrei pedig fent álltak posztjukon, és a külső őrség mindaddig helyén maradt, míg össze nem számoltak bennünket. Reggel ugyanez fordított sorrendben történt: a barakkok előtt leszámoltak bennünket, mire a belső őrség otthagyta tornyait, de odakint a sorkatonaság már a posztjain strázsált. Minden kitörési kísérlet beláthatatlan nehézségekbe ütközött.” Faludy emlékeztetett rá, hogy a köztük járó ávósok csak pisztolyt hordtak, ám géppisztolyt kaptak, ha nyolc-tíz embert kihajtottak az erdőbe, mégpedig a drótsövényen túlra, hogy azok fát vágjanak, vagy a forrásnál dolgozzanak, amely a vizet szolgáltatta.

„De még ha két-három géppisztolyt zsákmányoltunk volna, és lefegyverezzük az ávósainkat, sem megyünk semmire, minthogy a figyelőtornyokból minden mozdulatunkat szemmel tartották, míg a kapuknál lángszórók álltak készenlétben”

– jegyezte meg.

Forrás: munkataborok.hu

Történt azonban sikeres szökés – egyetlen esetben… 1951 májusában nyolc rab szökött meg, mégpedig úgy, hogy az egyikük őrnek öltözött, és színlelték, mintha külső munkára mennének ki a táborból. A csoport majd mindegyik tagját elfogták, ám egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Nyugatra, és Bécsben, a Szabad Európa Rádióban beolvasta – ha messze nem is az összes, de – 600 rabtársa nevét. Michnay ugyanis ennyi sorstársa nevét tudta megjegyezni. A Nyugat, s persze, a rádiót hallgató magyarok csupán ekkor értesültek a recski táborról, a rabok hozzátartozói pedig így tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek. Innentől kezdve egyébként a rabtartók az addig minimális élelmiszer-fejadagot valamivel növelték…

A legtöbb rabnak 1953-ban jött el a szabadulás ideje… „Alighogy az őrnagy bocsánatot kért tőlünk a népköztársaság nevében, Flórián, a politikai tiszt egy-egy végzést nyomott markunba. A végzés szerint rendőri felügyelet alá helyeztek bennünket. Majd (…) figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban” – hangsúlyozta visszaemlékezésében Faludy György.

A fentieken túl, az ország keleti felében – jellemzően a Hortobágyon – tizenkét úgynevezett zárt tábor működött, ahová a Rákosi-korszakban családostul hurcoltak el embereket, leginkább a déli és nyugati határsávból, illetve a nagyvárosokat „megtisztították” így az „ellenséges elemektől”.

Az internáló-, kitelepítő- és zárt munkatáborok feloszlatásáról szóló, 1953 nyarán kelt rendelet kiadását követően fokozatosan megkezdődött a lágerek felszámolása, ám miután számtalan rab ügyét szándékosan lassítva vizsgálták felül, így sokakat átszállítottak az ÁVH börtöneibe, megannyin pedig csak 1956-ban szabadultak.

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom és források:

Bank Barbara – Gyarmati György – Palasik Mária: „Állami titok” – Internáló- és kényszermunkatáborok Magyarországon 1945-1953. L’Harmattan-ÁBTL, Budapest, 2012

Bank Barbara: Megfélemlítés, kisemmizés, megbélyegzés – internálások 1945 után. In: Történelemportál.hu

Horváth Miklós: Erőszakszervezetek a kommunista terrorrendszer kiépítésében és fenntartásában (1945-1953). In: Hogy jobban értsük a huszadik századot.  XX. Század Intézet, Budapest, 2014

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Digitális Irodalmi Akadémia – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011

http://www.terrorhaza.hu

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Ködszurkáló: Hideg jel

Túl vagyunk ezen az iszonyatos Sargentini jelentés szavazáson, ezen az ingyencirkuszon az Európai Parlamentben, Uramisten, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.