2018 október 20., szombat
Forrás: wikipedia.org

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 33-34. rész – A Duray-Csoóri-ügy I-II.

Share

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.

1983-ban robbant az úgynevezett Duray-Csoóri-ügy, amely újra megmutatta a kommunista Csehszlovákia és Magyarország igazi arcát.

Nem véletlen, hogy 1984-ben világhírű amerikai írók, Norman Mailer, Arthur Miller, Allen Ginsberg és Kurt Vonnegut Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnökhöz írt közös levelükben követelték Duray Miklós felvidéki magyar jogvédő szabadon bocsátását, s a szlovákiai magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartását.

Az előzményekhez tartozik, hogy Duray már 1968-ban, vagyis 22 évesen bátor kezdeményező szerepet vállalt a csehszlovákiai magyar közösségben és közéletben, ráadásul párton kívüli ifjúsági vezetőként. ’68-ban ugyanis a legradikálisabb fiatal reformer tisztségviselője volt a csehszlovákiai magyar ernyőszervezetnek, a Csemadoknak. Duray egyik visszaemlékezésében leszögezte: „A Csemadok, annak ellenére, hogy 1949-ben a kommunista párt hozta létre, tulajdonképpen mindig nagyon fontos szerepet játszott. Tehát a létrejöttétől kezdve nagyon jelentős feladatokat töltött be a felvidéki magyarság életében. Elsősorban azért, mert legális találkozási helyeket biztosított, gyakorlatilag minden egyes településen, ahol magyarok laktak. A Csemadokon keresztül lehetett nyíltan vállalni a magyarságot. Mondom ezt mindannak ellenére, hogy a kommunista párt határozatával hozták létre a szervezetet. És a Csemadok volt az, amely kezdettől fogva – annak ellenére, hogy nagyon sok primitív, tanulatlan, buta tisztségviselő működött a szervezetben – olyan közművelődési fórumot jelentett, amely lehetővé tette a magyarság újraszerveződését, a magyar szellemiség újbóli kibontakozását. A csemadokosok álltak ki a magyar iskolák megnyitása mellett, sőt ők hoztak létre az első magyar sajtóorgánumokat a hontalanság évei után. A magyar könyvkiadás újrakezdésében szintén ők vállaltak szerepet. (…) már az ’50-es évek közepén fokozódott a nyomás a párt részéről a szervezet irányába, mert rájöttek arra, hogy másfelé terelődik a Csemadok tevékenysége, nem egészen abba az irányba, ahogy azt a pártközpontban elképzelték. Merthogy az indok a létrehozására az volt, hogy a szervezet révén kell bekapcsolni a mindenből kiábrándult magyarokat a szocializmus építésébe. Ebben is részt vett a Csemadok természetesen, mert ezen feladatokat muszáj volt vállalnia és teljesítenie. De ez tulajdonképpen sohasem játszott igazán meghatározó szerepet, hiszen a magyarság szolgálata volt a fő feladata, főleg a helyi szervezeteknek. A Csemadok központja azért végzett más tevékenységet is, de a hétköznapi tagok az egész tevékenységüket a magyarság szolgálatába tudtak állítani.”

Csoóri Sándor / tenyek.sk

A Csemadok amúgy a prágai tavasz idején a felvidéki magyarság számára amolyan korlátozott kisebbségi kulturális önigazgatási modellt dolgozott ki. Mindemellett ráadásul Duray – jórészt pozsonyi és prágai magyar egyetemista társakkal összefogva – olyan magyar ifjúsági szervezetet alapított, amely független lett a csehszlovák kommunista ifjúsági tömegszervezettől. A magyar szerveződést „persze” hamar felszámolták, miután a Szovjetunió és a „baráti” országok hadseregei bevonultak az országba…

A „prágai ősz” idején Duray Miklóst a Csemadokból is eltávolították, azonban a hetvenes években már a magyar iskolákat óvni próbáló jogvédő bizottság vezetője lett. Ezt, továbbá azt, hogy társaival együtt hatékony munkát végzett a magyar nyelvű oktatás védelmében, a csehszlovák kommunista hatalom nem tudta elnézni. Durayt kétszer is börtönbe vetették, de nem tört meg, és igencsak jó érzékkel felismerte, hogy csupán a nyilvánosság védheti meg. Mindennek, s csehszlovákiai és magyarországi segítőtársainak tudható be, hogy nyugati értelmiségiek is követelték: a hatalom bocsássa szabadon. Ami végül megtörtént… Duray Miklós példaadóan küzdött a kommunista berendezkedés, valamint a többségi nemzet meghatározó, jórészt bolsevik és soviniszta vezetői ellenében. Tehát a kettős elnyomatás ellen…

Duray a „Ne félj, csak higgy!” című kötetében nyomatékosította: „életemből azt az időszakot tartom a legfontosabbnak, amikor sikerült az 1970-es és a 80-as években megmenteni a felvidéki magyar iskolákat, mert olyan ördögi tervet dolgoztak ki, amely a magyar oktatás megszűnéshez vezethetett volna. A XXI. század első évtizedében is azért vannak még magyar iskolák a Felvidéken, mert akkor sikerült megmentenünk, aminek a következménye az lett, hogy én kétszer börtönbe kerültem. Hogyha életemben soha mást nem csináltam volna, amelyhez szerencsére elég sok partnert találtam, már akkor is értelme lett volna az életemnek.”

Tehát a „prágai ősztől” kezdve a kisebbségi jogokat újra elkezdte korlátozni a csehszlovák kommunista elit. E folyamatban a szlovák kommunisták többnyire magyarellenes vezetői az élen jártak. A kisebbségi közösségek érdekképviselete – az 1968-as rövid időszakot leszámítva – jellemzően formális maradt. A közigazgatást pedig úgy szervezték át, hogy a magyarok minél kevesebb járásban lehessenek többségben. A magyar iskolák közül egyre többet meg akartak szüntetni, ami ellen végül sikeresen akciózott Duray Miklós és jogvédő bizottsága.

Duray Miklós / Forrás: aspektus.eu

„Kádár János országában” is akadtak viszont, akik kiálltak a felvidékiek és Duray mellett. A legelsők között említendő Csoóri Sándor, a kiváló költő és esszéista, a népi írók vezéregyénisége.

Az akkori jelentős magyarországi ellenzéki szamizdat kiadvány, a Beszélő így számolt be minderről: „Kutyaszorító címmel 1983 tavaszán, Püski Sándor New York-i kiadójánál jelent meg Duray Miklós önéletírása. A könyvhöz Csoóri Sándor írt előszót. A hatóságok nem késlekedtek a büntetéssel. Csoóri egy évig nem közölheti publicisztikai írásait, s nem utazhatott el a római Collegium Hungaricum Illyés-emlékműsorára, Püski Sándor pedig nem kapott vízumot, s így nem vehetett részt a szárszói találkozó (…) negyvenedik évfordulóján rendezett ünnepségen. Mint olvasóink bizonyára tudják, Hajdú János az Élet és irodalom szeptember 16-i számában nekitámadt a Kutyaszorító előszavának. Többek között azzal gyanúsítja Csoórit, hogy terrorizmusra bujtogatja a kisebbségi magyarokat, és azt sugallja, hogy a költőt hidegen hagyja a második világháborúban elpusztult zsidók sorsa, magyarán: antiszemita. Mellékesen „önjelölt kisebbségvédő”-nek nevezi Durayt, mélyen hallgatva azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket a pozsonyi geológusnak a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságában vitt szerepéért kellett viselnie.”

Emlékezetes, hogy Hajdú János a kádári Magyarországon újságíróként, televíziós műsorvezetőként meglehetősen ismert embernek számított. Nem mellékesen 1981 és 1987 között a Magyar Televíziónál A Hét című műsort vezette. Hajdú aztán újra bizalmi állásban találta megát: 1987 és 1990 között berni nagykövetként szolgálhatta a kommunista rezsimet.

Csoóri Sándor és Duray Miklós ugyanakkor a közép-európai rendszerváltás, illetve az egyetemes magyarság fontos személyiségei lettek…

*

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

**

Felhasznált szakirodalom és források:

Csemadok Központi Bizottsága dokumentumai 1968-1970. Bibliotheca Hungarica (Somorja), Csemadok archívum

A prágai tavasz és a kisebbségek. Tanulmány- és interjúkötet. Uniós Tanoda Alapítvány, Budapest, 2005 – a Nemzetközi Visegrád Alap támogatásával. (Ebben a kötetben olvashatók a Zsebők Csaba által Dobos Lászlóval, Szabó Rezsővel, Duray Miklóssal és Duka-Zólyomi Árpáddal készített oral history interjúk.)

Duray Miklós: Ne félj, csak higgy! Szabad Tér, 2005

Beszélő, 8. szám (1983. október)

Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek – közösségi alternatívák. Lucidus Kiadó, 2004

Dr. Gulyás László: Két régió – Felvidék és Vajdaság sorsa – az Osztrák-Magyar Monarchiától napjainkig. Hazai Térségfejlesztő Rt., 2005

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.