2020 szeptember 24., csütörtök

Egy szabadságharc, amely több, mint félévszázad után győzedelmeskedik.

Share

Ma reggel a Dunavilág rádió műsorában nagy örömömre  elhangzott a CÖF-beszámolóban a folytatódó SZABADSÁGHARC! Részemről is ezt hirdetem 2010 óta! Íme a legújabb írásom, megjelent a Melbourne-i Magyar Élet hetilapban, 2013 október 17.-én. (Egyetlen magyar újság Ausztráliában.) ISTEN ÓVJA TOVÁBBRA IS MAGYARORSZÁGOT!

EGY SZABADSÁGHARC, AMELY TÖBB, MINT FÉLÉVSZÁZAD UTÁN GYŐZEDELMESKEDIK.

1956 október huszonharmadikán este kezdődött, amikor a Rádiónál eldördűlt az első lövés. Hajnalra már szovjet tankok lánctalpainak zajától volt hangos a város. S néhány nap hősies kűzdelme után “kisütött az őszi napsugár”, GYŐZTÜNK! Sajnos, csak látszatra. A legtöbbnyire ukrán, a Magyarországon állomásozó szovjet sorkatonák, három-négyéves szolgálat után sejtették, talán tudták is, hogy kik, és mi ellen kell harcolniuk. Megtörtént, hogy a politikai tisztek pisztollyal a hátukba kényszerítették előre őket.

November 4. vasárnap hajnal. Újra támadott a Vörös Hadsereg. Kicserélt, ferdeszemű, ázsiai katonákkal, akik Szueznél, vagy Berlinben tudták magukat. Újszerű fegyverekkel, T54-es harckocsikkal, kályhacső átmérőjü aknavetőkkel, négycsövű géppuskákkal. Olyan rohamlövegekkel, hogy a hatalmas ágyúcső miatt majdnem orrabukott a lánctalpas jármű.

Legtovább Csepel tartotta magát. A munkásosztály legjobbjai, a “Vörös Csepel”! Budafokra úgy vonult be az orosz hadoszlop, hogy a tankok és legénységet szállító teherkocsik között három, civil lakósággal megrakott gépkocsi is be volt sorolva. November közepére már csak kósza hírek keringtek a Pilisbe behúzódott ellenállókról… Az már csak álom volt.

A Nyugat nem segített. Sőt, Szuezzel halászott is a zavarosban. Ez volt a legfontosabb tárgykőr az Egyesült Nemzetek gyülésein, nem a magyar szabadság! Több, mint kétszázezer ember menekűlt el az országból. Azok a szabadságharcosok, akik reménykedve otthon maradtak, vagy túl későn próbáltak menekűlni, börtönnel, vagy az életükkel fizettek az áruló Kádár Jánosnak. A kétszázezer nem volt mind felkelő. A legtöbben csak szabadon akartak élni. Kijöttek néhányan a “barikád másik oldaláról” is, vagy csak kalandvágyból lépték át a határt. S szétszóródtunk a világ mind a négy sarkába.

Ausztrália hivatalosan 9000 ötvenhatos menekültet fogadott be. (A későbbi években is érkeztek sokan, mint bevándorlók.) Új értelmet kapott az itteni magyarság élete. Szárnyra kaptak a korábban megalakúlt egyesületek, egyházi közösségek, majd újak is alakúltak. Az évtizedek folyamán a szabadságharcosok közül sokan kűzdöttek tovább 56 szellemében: Kitartó, odaadó magyar munkássággal. A magyarságért vállalt szolgálattal. Magyar iskola, cserkészet, tánccsoport, énekkar, szinház, egysűleti és egyházi tevékenységek. Magyarházak építésénél önkéntes munkával, pénzbeli segítséggel.

1989. A rendszerváltás. A nagy-nagy remények lassú szétfoszlása. A váltakozó, többnyire szocialista kormányok alatt a nemzeti vagyon nagy részét kiárusították, az ország eladósodott, 2010-re a szakadék szélére kerűlt, s kis híjján Görögország sorsára jutott. Elérkezett az idő a nemzet megújhodására. Vannak, akik mentőangyalhoz hasonlítják a 2010-ben kétharmados többséggel megválasztott kormányfőt, Orbán Viktort. Én csak így jellemezném: EGY IGAZ MAGYAR HAZAFI és zseniális politikus! Egyik első kijelentése az volt, hogy SZABADSÁGHARCOT folytat 56 szellemében! (Az első Orbán kormány alatt kerűlt a Parlamentbe, méltó helyére a Szentkorona is.)

S aki követi a magyarországi eseményeket, az hétről-hétre egy-egy új győzelemnek lehet a tanuja szociális, vagy gazdasági vonalon. Pedig nemcsak a ellenzék/ellenséggel kell csatát vívni. Ennek a belső ellenségnek a hazaáruló úszitására a félvilágot Magyarország ellen hergelik, belértve az EU parlamentjét és az USA egyes politikusait. Hazug, mindent kifordító rágalmaikkal, sokszor mocskos alpári módon kiabálnak kígyót-békát a kormányra. Gyomor kell hozzá, hogy a képernyőn látott és hallott ömlengéseket ki lehessen bírni. Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy, Szanyi… Ezek akarják kormányozni az országot?

De vannak még harcostársak! A Civil Összefogás, a Szellemi Honvédelem, a békemenetek százezrei. EGY ÚJ MAGYARORSZÁG VAN SZÜLETŐBEN ! S ez a Magyarország kinyújtotta kezét a világ MINDEN MAGYARJÁNAK ! Az állampolgársággal, az elszakított országrészek oktatási, kulturális, anyagi és egyéb segítésével. A tengerentúli magyarokhoz a Kőrösi-Csoma fiatalok jöttek felerősíteni magyar mivoltunkat, FŐLEG A FIATALOK körében.

A szabadságharc itt is toboroz. Aki nem csak külsőleg, de szívben, gondolkodásban, tenni akarásban is magyar, az álljon be a sorba! Mert fegyver az állampolgárság felvétele, fegyver a bejelentkezés a jövő évi választásokra, s fegyver maga a szavazás is. Még soha ilyen nagy esélye nem volt annak, hogy 1956 végre GYŐZEDELMESSÉ VÁLJON!

Magyarok a nagyvilágban! Magyarok itt Ausztráliában! Tartoztok ennyivel szüleitek, nagyszüleitek emlékének!
Tartoztok ennyivel Magyarországnak!

Tisztelettel Pálos István, ötvenhatos magyar

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Bori Zsuzsa

hhhh
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Bunkermúzeum

Vannak témák, amikhez szinte lehetetlenség hozzányúlni, nevezhetjük ezeket akár darázsfészeknek is. A magyar történelem egyik …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.