2019 október 16., szerda

Első munkanap, konyha, beszélgetés – 4. rész

Share

Nagyon hétfő volt az a nap, az év első munkanapja, bár péntekre esett, a többiek inkább szabadságot vettek ki, meghosszabbítva a hétvégét. Bekapcsolta a gépet, de a lámpát nem, így a monitor fénye halotti maszkká festette az arcát. Minden sötét és szürke volt, és nagyon egyedül érezte magát, s képtelenségnek tűnt a munkára koncentrálnia. Hideg, sötét, magány: mintha az életét sűrítette volna bele ezekbe a szavakba. Gyilkos koktél, talán egy kávé segíthetne rajta…

Máskor, ha felrakta a kávét, visszament a szobába, de most nem volt ehhez sem kedve, csak ült és nézte a cseppenő fekete cseppeket, s hagyta, hogy az illat megaromásítsa gondolatait. Felidézte benne a soha nem volt, talán soha nem lesz otthon emlékét.

– Szia! Boldog új évet! – köszönt rá a férfi.

– Szia! Neked is. – válaszolt. De hangja nem tükrözte a férfi vidámságát.

– Nem zavarok? Ha egyedül akarsz lenni, visszajövök később. De lent bedöglött nálunk a kávéfőző.

– Nem, maradj csak, mindjárt készen leszek. De úgy gondoltam, hogy egy kávé nélkül nem vagyok képes elkezdeni az új évet.

– Megértem. Jót buliztál? Másnaposság? – de a férfi kérdésében nem volt semmi indiszkréció.

– Nem, inkább más évesség, vagy más életség. Pocsék volt a szilveszterem, de az előző év se volt sokkal jobb, ha visszagondolok. Egyszer egy regényben azt olvastam, hogy a boldogság olyan ige, aminek nincs jelen, csak, múlt vagy jövő ideje. Hát szeretném, ha legalább jövő ideje lenne.

– Ne mondd ezt, ez butaság.

– Miért? Most kérlek, ne gyere semmilyen közhellyel, nincs hozzá hangulatom.

– Nem tudom, hogy közhelynek számít-e, de te olyan ember vagy, aki mindig boldog.

– Ezt hogy érted? – értetlenkedett lány.

– Nem vagyok a szavak embere, lehet, hogy kicsit zavaros lesz, amit mondok. De te olyan ember vagy, akivel bármi is történik, mások, már régen feladnák, megszürkülnének, öngyilkosak lennének, vagy élőhalottak, de te nem: te boldog vagy. A boldogság, a harmónia, mint valami finom parfüm vesz körül. Emlékszel, amikor ősszel beköszöntem hozzád?

– Igen.

– Akkor is ezt láttam meg benned. És, hogy jó lenne, ha barátok lennénk.

– Mint a kisherceg és a róka? – mosolyodott el önkéntelenül Paxa.

– Igen, ráadásul még szőke is vagy – s már a férfi is mosolygott.

– Rendben. Kezdjük el a szelídítést.

– Mondjuk egy kávéval?

– Most?

– A munka megvár, különben is, szerintem nincs a közelünkben élő ember, aki dolgozni is akarna. Most.

– Rendben, de figyelmeztetlek: ha csak egyszer is azt mondod, amit a róka, hogy a búzamezőről a hajam színe jut eszedbe, akkor feladom, és nem beszélek veled többet.

– Ennyire utálod a giccset, vagy ennyire félsz a barátságtól?

– A giccset addig utálom, amíg nem velem történik meg, a barátságtól meg nem félek.

– Akkor jó. Kérdezhetek valamit?

– Persze.

– Úgy éreztem, hogy kerülsz. Miért?

– Nem tudom. – de ekkor, Deus ex machina*, hangos prüszköléssel kijött a kávé, kimentve a lányt a kellemetlen témából: – Meghívhatlak?

– Köszönöm. De akkor legközelebb én hívlak meg. Rendben?

Paxa gondolkozás nélkül rávágta: – Igen. – gondolkozás nélkül, mert tudta, hogy ezzel az igennel a férfi az életének a részévé válik, ahogyan ő is az övének, még akkor is, ha a jövő titka, milyen formában.

És a kávé mellett elmondták egymásnak egész életüket, mert valahol mind a ketten érezték, hogy megbízhatnak a másikban, mintha már sok-sok életen keresztül ismernék egymást. Furcsa volt, mert bármit is mondott a másik, mintha már előre tudták volna – mégis, a szavak kimondásával, mintha a korábbi sejtés saját húsukká vált.

Elindultak azon az úton, ami a barátsághoz, vagy talán azon túl is vezet.

(Rozványi Dávid)

* isteni közbeavatkozás (latin)

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Bunkermúzeum

Vannak témák, amikhez szinte lehetetlenség hozzányúlni, nevezhetjük ezeket akár darázsfészeknek is. A magyar történelem egyik …

Egy hozzászólás van

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    T. Polgár Portál. Szeretném olvasni az 1. 2. 3. rèszt is de nem találom. Hol olvasható? Isten áldja Önöket.Amen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.