2020 szeptember 24., csütörtök
Medgyessy Péter és Adrian Nastase koccintanak az akkori magyar kormány több tagjával, 2002. december elsején. MTI/Archív

Erdélyi levelek: Gyulafehérvártól a Kempinskiig és tovább

Share

 

Ma van december 1-je, amely ugyan kevesebb, mint negyedszázada, de Románia hivatalos, egyetlen nemzeti ünnepnapja. Azóta sem értem, de lehet, bennem van a hiba: ha egy állam minden polgárának hazájaként határozza meg magát – elméletileg így szok az lenni –, akkor miért nem egy olyan eseményhez köti nemzeti ünnepét, amelyet minden állampolgára egyaránt elfogad, vagy legalább semlegesen viszonyul hozzá? Mert az holtbiztos, hogy 1918. december 1-je nem ezek közé tartozik.

Medgyessy Péter és Adrian Nastase koccintanak az akkori magyar kormány több tagjával, 2002. december elsején. MTI/ArchívFiataljaink – de nem csak – hiányos történelmi tájékozottságát tekintve, talán nem fölösleges felidézni, milyen történelmi jelentőségű esemény fűződik e dátumhoz. Az említett napon tartott gyulafehérvári nagygyűlésen mondja ki az összegyűlt románság Erdély – valójában Kelet-Magyarország (Erdély, a Partium és a Tiszántúl keleti része, valamint a Bánság) – egyesülését Romániával. Igaz, három héttel későbben az erdélyi magyarság hasonló kolozsvári nagygyűlésén Erdélynek és Kelet-Magyarország említett részeinek Magyarország szerves részeként való megtartása mellett foglal állást. Csakhogy a világ akkori urai, az önrendelkezés elvét semmibe véve, a jogilag azonos érvényességű határozatok közül a gyulafehérvárit fogadták el.

A Trianonban, a sokat hangoztatott wilsoni pontok semmibevételével a vesztesekre ráerőszakolt békediktátum szentesítette az országrablást. Egy olyan Románia javára, amely 1916-ban lépett hadba, és az első világháború első veszteseként, 1918. május 7-én különbékét kötött a központi hatalmakkal. Trianon után a 137 ezer négyzetkilométeres Románia 295 ezer négyzetkilométeres országgá vált. Miközben az 1920 elôtt (Horvátország nélkül) 282 ezer négyzetkilométeres Magyarország 93 ezer négyzetkilométeresre zsugorodott. Ami azt követte, az közismert:1920 után hosszú időre kényszerpályára került mind a magyar, mind a román politika; az előbbi meghatározója két évtizeden keresztül a revízió gondolata volt, míg az utóbbi minden, mondhatni kizárólagos törekvése az új, reményeik fölött megnagyobbodott ország végleges birtokbavételére, “belakására” irányult.

Hogy miként élte meg az országvesztést, illetve miként viszonyult a Nagyromániában nemzeti ünnepként rákényszerített eseményhez az erdélyi magyarság jobbik része, arra egyetlen, de nagyon érzékletes példa: Willer József képviselô 1932-ben, a bukaresti képviselőházban elmondott beszédében ezeket mondta: “(…) A magyar nép testvéri szeretetben és békességben akar élni az ország többi népével. És mi, a magyar nép választott vezetői, képviselői soha nem is hirdettünk mást. Még lojalitási nyilatkozatokban sem volt hiány akkor, amikor erre kellő idő és alkalom volt. Ámde az ilyen nyilatkozatnak csak akkor van értéke, ha őszinte és el is hihető. Uraim, vegyék elő józanságukat és nyugalmukat. Ítéljék meg: december elseje éppen úgy örömnapja a román népnek, mint amilyen gyásznapja a magyar nemzetnek, mert Magyarország katasztrófáját hozta meg. Ha magyar ember december elsején önök elé áll és azt mondja, hogy az ő szíve is tele van örömmel, az ilyen kijelentés merőben ellentétben áll az emberi természettel és éppen ezért kérem, hogy ilyesmit ne kívánjanak tőlem (…).”

Szombaton Sepsiszentgyörgyön a Magyar Polgári Párt felhívására az ónos esőben tüntettek az 1918-as román ígéretek betartásáértHetven esztendővel későbben, 2002-ben az évforduló, Románia nemzeti ünnepe alkalmából a román kormányfő már a budapesti Kempinski Szállóban koccintott egy Medggyessy nevű alakkal, aki a történelem fintora folytán akkoriban a miniszterelnöki tisztséget bitorolta, s tette azt az erdélyi magyarság “érdekvédelmi és közképviseleti” szervezete, azaz az RMDSZ képviselőinek jelenlétében.

Idénre mintha elmozdult volna valami. A román nemzeti ünnepet megelőzően, azaz november 29-én, szombaton a Magyar Polgári Párt által szervezett sepsiszentgyörgyi tömegrendezvényen – az RMDSZ, szokásos kétkulacsos megatartásához híven, nem tartotta időszerűnek az akciót – a Gyulafehérvári Nyilatkozat nemzeti kisebbségekre vonatkozó ígéreteire emlékeztette a román hatalmat.

 

Mit ígértek akkoriban Gyulafehérváron? Az együtt élő népek teljes nemzeti szabadságának biztosítását, oktatásuk, közigazgatásuk és bíráskodásuk anyanyelvükön és saját képviselőik által történő gyakorolását, illetve az ország törvényhozásában és kormányzatában számarányuknak megfelelő arányban történő részvételét.

 

Mindezzel ma is megelégednénk.

 

Szentgyörgyi László – PolgárPortál/Marosvásárhely

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lángok martaléka lett a nagyváradi görögkatolikus püspöki palota

Romániai médiajelentések szerint szombaton késő este kigyulladt, és szinte teljesen leégett a Nagyvárad főterén álló …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.